Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-05 / 31. szám

489 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP jén ezek is alig1 jelennek meg feles számmal — sikert el­érni lehetetlenség. Egyébként a hol a valláserkölcsiséget fejlesztő emez egyesületek már megvannak, ott az ülés az illető lelkészeket alkalmas olvasókönyvek beszerzésére figyelmezteti. — Általában a cura pastoralis gyakorlását illetőleg az értekezlet tagjainak egybehangzó véleménye az, hogy azon elvek szoros betartása, melyeket a lelki­pásztori gondozás, mint tudomány, megkiván a sok lelket -számláló egyházakban már csak azért sem lesz keresztül­vihető, mert a lelkészek egy év leforgása alatt sem győz­nék gyülekezetük minden családját meglátogatni. Tiszt. Vargha József padányi lelkész indítványára az ülés magáévá teszi amaz eszmét, hogy a megüresedett lelkészi állomások betöltésénél a főtiszt, esperesi hivatal intézkedjék arról, illetve szerezzen biztos tudomást róla, hogy vájjon a lelkészt javadalom biztos alapokon nyug­szik-e? E czélból a can. visitation kívül egy bizottság ne­veztetnék ki, a mely vizsgálat tárgyává tenné hogy a díjlevél pontról pontra meg tartatik-e? Miért is az értekezlet tagjai azon kérelemmel járulnak felsőbb hatóságuk elé, hogy ez indítványunkat elfogadni kegyeskedjék. Végül az értekezleti ülés azon kérelemmel járult az -egyházmegyei közgyűlés elé, miszerint hasson oda, hogy a lelkészi javadalom minimumának 600 írtról 800 írtra történt felemeltetése tényleg foganatosittassék, s ezzel kapcsolatban az egyházak affiliálása siirgettessék. Több fontos gyakorlati tétel megvitatása után, a gyűlés nt. elnök urnák a felső csallóközi lelkészi értekez­let 10 éves fennállására visszapillantó s eddigi működé­sét hűen festő magvas beszédével nyert befejezést, nem hiányozván a zárbeszédből a lelkészeket ezután is kitartó munkásságra serkentő s a jelen levők érdeklődését meg­köszönő nyilatkozat sem. Az ülést rövid közebéd követte, melyen kedélyes társalgás fejlett ki az egyeseket érdéklő dolgok felett, mig végre a késő délutáni órákban kiki fészkébe sietett haza. Nemes Kálmán. Könyvismertetés. Kalászok az életnek kenyeréhez. K. Tóth Kálmán és Papp Károly. 1894. I. füzet 144 lap. Különféle alkalmi beszédek gyűjteménye. A füzet részletes tartalma: 4 adventi (Zábrák Dé­nes, Petri Elek, Hamar István, Poszvék Sándor), 2 kará­csonyi (Szász Károly, Nemes Károly diósgyőri ev. lelkész), 1 nagypénteki (K. Tóth Mihály), 2 húsvéti (Szász Károly, K. Tóth Mihály). 1 áldozó csütörtöki (Papp Károly), 3 pünköstí (Poszvék Sándor, Sántha Károly, Szász Károly), 2 keresztelési (Könyves Tóth Kálmán, Varga József szik­szói lelkész), 2 esketési beszéd (Dombi Lajos és névtelen). Suspíriumok Ladányitól. Áldozó csütörtöki pünkösdi és új kenyér osztáskor mondható imák K. Tóth Kálmántól. Az I. adv. beszédnek Máté XXI: 1—9 v. szolgálnak alapigéül a perikopa szerint. A beszéd azonban voltaké­it pen csak az 5. versen épült fel, úgy tekintvén azt a szerző, miut ádventi izenetet, mely örömhírt (I) és intést (II) foglal magában. A bevezetésben üdvözli advent első vasárnap­ját, mint az egyházi új esztendő kezdetét. „Advent! . . . Édes sejtelemnek s vágynak áldott ideje . . . örvendező lélekkel üdvözlöm megérkeztedet! Midőn a haldokló termé­szet téli álomra hajtja le fejét, te mennyei tavaszt hir­detsz a csüggedő bebelnek; s e komor, rövid napok bo­rongó ködében a szent örömnek és boldogságnak fényes sugarait ragyogtatod fel lelki szemeink előtt.41 Szépen rajzolja az ugyanazon evangyélíom által virágvasárnapi és ádveutben támasztott érzelmek különbözőségét. „Ott az estharang mélabús hangján szól az hozzánk, mely a hát­térben emelkedő sötét Golgothán megtörve azt hirdeti* ime kínos keresztfa lett az igaznak bére. Itt pedig mint hajnali haraugszó csendül meg füleinkben, mely hossza: éj után örömuapra ébreszt, s mely a reggeli szürkületben a messze betlilehemi mezőkön végig hangzik s visszhangul rá a karácsonyi örömhír felel: ma született tinéktek a Megváltó.41 ... Az I. rész bár eléggé gyakorlati, eléggé helyes pillantásokat vet a mindennapi életre, mégis kissé szemmel láthatóbban rajzolhatná a lelki világ királya el­jövetelének áldását. A II. részben helyesen és lelkesen int a király elfogadásához illő előkészületre. A II. beszédben (Luk. II: 25—32 lapján) a szerző úgy mutatja be az öreg Simeont, mint a zsidóknak a mes­siás eljövetelébe vetett erős hitüknek képviselőjét s mint a várakozások napjaiban Dekünk is példányképünket. — Mint hajdan a zsidóknak, úgy nekünk is sok ígéret téte­tett az evangeliomban; mindazáltal a szeretet országa, még nem jött el, „az építés, melynek szegletköve a Krisz­tus, még nincs befejezve. Szükségünk van tehát nekünk is a Simeon erős lelkére, hogy a várakozásban ingado­zóvá ne legyünk. Azért az ő hite, vigasztalása és abból folyó reménye legyen mostani adventi elmélkedésünk tár­gya.14 Szerkezete nem épen kifogástalan, de különben igeit tartalmas, lelkes beszéd. A III. beszében (Luk. XII. 35—37. lapján) erre a kérdésre „miként várjuk a mi Urunk eljövetelét ? igy te­lel meg a szerző: I. legyenek a ti derekaitok felü -ezve— Istenben vetett rendíthetetlen bizodalommal; II. legyenek a ti szövétnekeitek meggyújtva : III. hasonlatosak legyetek azokhoz, a kik várják, hogy az ő Uruk megjöjjön. A IV. beszédben (János ev. I: 19—28. alapján azt fejtegeti a szerző, hogy „Keresztelő János az igazi adventi prédikátor. Azzá avatja : 1. alázatos önvallomása. 2) biztató hírmondása, 3) vádló panasza, 4) komoly felhívása. Egészen sikerült beszéd. A karácsonyi I. beszédben Szász K. (Máté II: Irt­ai apján) azt fejtegeti, hogy a karácsonyi csillag a pogá­­nyokra nézve „a belső lelki szükségérzet első felcsilla­nása volt, mert nekik is szükségük volt a megváltásra ; kétszeresen szükségük volt rá, hogy meg váltassanak tu­datlanságukból és bűneikből. A zsidókra nézve az igére£ teljesülése volt a karácsonyi csillag, csakhogy nem vették észre; fénylett a sötétségben, de a sötétség azt meg nem ismerte. III. Nekünk bizonyos jel a karácsonyi csillag;.,

Next

/
Thumbnails
Contents