Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-29 / 30. szám
473 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 474 az egész műnek becsét nagyon emelik s kiválóan alkalmassá teszik arra, hogy protestáns képezdéinkben és theol. akadémiáinkon kézikönyvül alkalmaztassék. Minden előnyei mellett ebben a könyvben is találhatók természetesen egyes kifogásolható helyek, melyek azonban nem oly lényegesek, hogy az egésznek becsét kisebbíthetnék. Ily rövid ismertetés keretében azonban nem lehet részletes kritikát alkalmazni. Megemlítek mégis nehány dolgot, melynek helyességéhez — nézetem szerint — szó fér. így a 28-ik lapon, az önkénytes mozgásokról beleélvén, azt mondja szerző, hogy ha minden mozgás csak ugyan úgy állana elő, hogy bizonyos inger az érző idegen ■át az idegreudszer központi szervére hat s onnét terjed át a mozgató idegekre, melyek a központi szervtől az izmokhoz futuak, — „akkor a test gyakorlatok s általában a mozgások szabályozása és vezetése merő lehetetlenség volna.“ Miért volna lehetetlenség t — ezt szerző nem mondja meg s én nem tudom belátni. Mert önkéntes mozgás csakis épen az itt leirt módon jöhet létre s létrejövetele máskép nem is volna kímagyarázható. A 38-ik lapon azt olvashatjuk, hogy a népiskolában a rendgyakorlatok legnagyobb becsüek és azért a legnagyobb figyelemben részesíteniük,“ Tagadhatlan ugyan, hogy a rendgyakorlatok is hasznosak a gyermekre nézve s épen azért tanitandók az iskolában, de csak kis mértékben, mert a gyermekekre való előnyös hatás tekintetében meg sem közelítik a szergyakoiiatokat, különösen pedig a játékokat. Ugyanis nemcsak az én nézetem és tapasztalatom, hanem igen elterjedt tapasztalat szerint a reudgyakorlatoképen egyhangúságuk s a kivitelükhöz megkívántaié erős figyelem miatt nemhogy üditőleg hatnának az iskolában kifáradt gyermekek testére és kedélyére, hanem még inkább elernyesztik testét, lelkét. Azért hát a rendgyakorlatok helyett inkább csak a játékokat ajánljuk minden nevelő figyelmébe. Önkéntes izom (20. §. 2 ik s.) nem precíz kifejezés; elég volna csak „izom.“ „A szemlélet által .állanak elő lelkűnkben a tárgyak képmásai, a képzetek.“ (61. 1.) Ez az állítás hiányos, mert a gondolkodást lehetővé tevő képzetekhez nemcsak szemlélet utján jutunk, .hanem összes érzékeink segélyével. Helyesebb volua tehát „« szemlélet által“ helyett azt mondani, hogy „az érzetekből.“ Épen ezért a szemléletnek a 08. lapon levő meghatározását meg nagyon is tágnak kell mondanom, midőn az összes érzékek munkájának eredményére alkalmazza a szemlélet nevet. Csak a szemünk segélyével nyert képzetre mondhatjuk, hogy az szemlélet. A 83-ik lapon kifejezett kivánalom, hogy a gyermeket „szoktatni kell arra, hogy naponként hozza vissza emlékezetébe az elmúlt nap eseményeit és gondolja meg, hogy a reávírradt napon mily rendben kell egyes kötelességeit teljesíteni.“ — azt hiszem, nehezen volna kivihető. A könyv külső kiállítása eléggé szép, a sajtóhibák száma nem nagy s azok is nagyrészt a könyv vége felé vannak. Teljes elismeréssel az iró érdeme iránt ajánljuk e sikerült müvet tanítóink, lelkészeink s általában a neveléstudomány fontos kérdései iránt érdeklődők figyelmébe. Borsos istván. Már megint? Tiszt. Thury Etele ur, e b. 1. julíus 15-iki számában, egész animoval támad nekem, tőle megszokott modorban; de hogy miért, valóban nem tudom. „Három indítvány4* cziniü kis tudósításomban sem Ítélve, sem magasztalva nem szóltam indítványa felől; csupán arról, hogy mi történt a lelkészértekezleten ; mégis meghurczolásról beszél. Hogy kihurczolta meg, hol, mikor, m'módon? — nem mondj*; csak annyit tapasztalok, hogy az éu tudósításom nem tetszhetett, mert az indítja föl annyira. Arról panaszkodik, hogy „korszak alkotó“ indítványát nem értik; az egyházmegye is bizottsághoz teszi át; én erőlködöm B.-Kövesdet az első szegény egyháznak feltüntetni; én voltam az, a ki az ő általa már kinyert 600 írtnak felosztását leghangosabban sürgettem, igy terveit akadályoztam: körülbelül én vagyok mindennek az oka. Sajnálom, hogy tiszt. Thury urnák olyan nem épeit szerencsés előadása van. hogy jóformán a miatt kellett indítványát bizottsághoz tenni, mivel az első hozzászól» is azon kezdte: „megvallom, nem értem“ stb., de meg’ azért is, ezt el méltóztatott hallgatni, mivel nem volt megállapítható, melyek a szegény egyházak első stb. sorban, mennyire van szükségük, mekkora az egyházi adójuk stb. Ezt pedig az egyházmegyei közgyűlés rendelte, nem én. A lelkészértekezleten azokat a részleteket, a miket most czikkében elősorol, nem is hozta elő. Nekem úgy tetszett, mintha mást akarna, mint a mit a közgyűlésen akart. Felvilágositásért a jegyzőkönyvbe vehetés végett meg is kérdeztem. Sajnálom, ha most sem érthettem meg. Lássa tiszt, Thury ur, a mint most írva vau, világos, érthető; legjobb lett volna a gyűléseken ezt felolvasni, de elég lett volna, ha czikkében csupán ennek közzétételére szorítkozik, mert czélja azzal el lett volna érve. Hanem tiszt. Thury ur alig szívelhette el, hogy Gőzön kollegánk „bon mot“-ja nagyobb tetszésben részesült, mint az ő terve. Tény, hogy az értekezlet több lelkesedéssel fogadta, mert egyszerre világos volt mindnyájunk előtt, hogy mit akar tiszt. Gózon Gyula lelkész ur. Erről én nem tehetek. A 600 fit felosztását az egyh. megyén csak magam elleneztem, ha jól emlékezem, mert ezt indítványoztam: „miután nem állapítható meg, melyik az a hangoztatott három szegény egyház: ne ossza föl most a gyűlés a- 600 frtot, hanem a jövő rendes gyűlésen, a mikorra folyamodhatnak érte az egyházak s akkor megkaphatja a, három legszegényebb.“ Mikor az azonnal való felosztás ki volt mondva: előálltam én is, hogy B.-Küvesd is igényt tart hozzá s többször is fölszóllaltam, Ez így való. Állítja rovásamra, hogy én erőlködöm B.-Kövesdet állítani az első szegény helyre s gúnyol berniünket nagy szegénységünkért s fenyeget, hogy majd mégis más eklésia kap először. Úgy tudom, hogy arról, melyik a legszegényebb egyház, komolyau s alaposan, vita sehol se folyt; mert ez az augusztusi gyűlés (7—9) tárgya lesz; erről hát nen* nyilatkozott senki, csak Thury Etele ur, mely megnyilat-'
