Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-22 / 29. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 456 455 szék s ha 25—30 évi szolgálat után megy valak’ nyugdíjba, lehet még a mellett belőle Írnok, vágj- biztosítási ügynök. Mert ha a nyugdíjalap is majd a gyámolda szerint adja a maga évi járulékát: privát vagyonnal nem bíró ember bizony nem fog belőle nyugodni. Pál apostol mind végig harczolta ama nemes harczot; János apostol késő vénségében is oktatgatta az ő fiacskáit. Legyen csak gyámintézet, de legyen az valódi gyámolitó intézmény, mely nyújtsa segítségét akkor nagyobb mértékben, mikor legszükségesebb, vagy legalább is egyenlő arányban, tekintet nélkül a szolgálati évekre. Azt is mondottam feutebb, hogy e szabályzat megtámadja az egyéni [szabadságot. Igenis megtámadja, mikor elrendeli, hogy az újabb nemzedék pedig, ha tehetsége, szándéka lenne is, az egyházmegyei gyáuiiutézetekbe nem léphet be. Ez épen annyi, mintha valakit eltiltanának attól, hogy önmagát, vagy családjának egyik tagját halálesetre biztosítsa. Vagy például, mintha azt mondanák a debrecenieknek : van 5 templomtok, de ha még volna tehetségetek vagy kedvetek arra, hogy saját szükségetekre egyet vagy kettőt építsetek, ez nem engedtetik meg. A tulajdonba való illetéktelen beavatkozást pedig azon pont tartalmazza, mely elrendeli, hogy a most fenálló egyházmegyei gyámoldák jövedelmét élvezik azok, kik eddig tagjai voltak ; de ha majd a jogosultak kihalnak : a jövedelemből azoknak az évi járuléka fizettetik be az országosba, kiknek nem is volt szabad amabba belépni, tehát egy árva krajczárral sem járultak hozzája. Az én szerény nézetem szerint pedig azon intézkedés, hogy a tőke hova fordíttassék, csak azokat illeti meg, a kik feutartották és hozzájárultak. Bizony kívánatos, hogy minél többen, minél több oldalról szóljanak a tárgyhoz. Én hiszem, hogy figyelembe vétetnek a megjegyzések, már a mint lehet. Bár megvallom, más felől nem titkolhatok el bizonyos aggodalmat sem, hogy vájjon nem járunk-e úgy, mint a Jelentő ívekkel? Kiadattak az egyházmegyéknek véleményezés végett s mire a vélemények beadattak, egyszer csak arra ébredtünk, hogy végleg megállapítva kezeink között vannak. Pedig már csak a forma kedvéért sem ártott volna a különböző véleményeket bevárni. Igaz, hogy lényeges hiba nincs bennök, de akkor talán ki lehetett volna kerülni például azt a csekélységet is, hogy a megfelelő rovatban a fának és szénának nem hliterenkénti ára kivántatnék a kimutatásban. Ámde ez a tervezet sokkal fontosabb. Én hiszem tehát. hogy ezzel a dolog majd egészen másként lesz. Csak ezeket akartam elmondani. Körmend. Fülöp József. A drégelpalánki ev. ref. egyh. megye közgyűlése. A drégelpalánki ev. ref. egyházmegye e hó 4-én tartotta rendes közgyűlését Nag}r-Maroson Nagy Gedeon esperes és Gyürky Ábrahám gr. gondnok társelnöklete alatt. Gróf Gyürky a szép számban megjelent egyházi és világi képviselőket szívélyesen üdvözölvén, a gyűlést megnyitotta. Mielőtt Nagy Gedeon esperes évi jelentését a gyűlés elé terjesztette volna, megemlékezett a nemzet nagy halottja Kossuth Lajosról; honszeretettől áthatott lelkes szavakban ecsetelvén a nemzet nagy fiának érdemeit, inditványozza, hogy az egyházmegye méltó gyászának kifejezésére a halhatatlan emlékűnek nagy tetteit jegyzőkönyvileg örökítse meg. Kossuth nevének említésekor a gyűlés minden tagja felemelkedett helyéről s esperes ur indítványát, egyhangú lelkesedéssel elfogadta. — Majd báró Vay Miklósnak, a ref. egyház érdemekben gazdag és ez évben elhunyt, kimagasló nagy alakjának érdemei örökítettek meg jegyzőkönyvileg gróf Gyürky Ábrahám indítványára. Esperes ur jelentésében örömmel tudatja, hogy az egyházmegye területén úgy az egyházi, mint az iskola ügyek a törvényes követelményeknek teljesen megfelelnek s mindenek ékesen és jó renddel folynak. Majd előkerült az orsz. lelkész gyámoldai intézet tervezete. Oroszy Jenő verőczei lelkész szépen fejtegette ennek szükséges Voltát s indítványozta, hogy az egyházmegye helyezkedjék a nt. tatai egyházmegye közgyűlése által elfogadott véleményes jelentés álláspontjára, a mit a gyűlés magáévá is tett. E lap hasábjain „Való-e, vagy ráfogás“ czim alatt egy czikk jelent meg, mely egyházmegyénket igen közelről érdekli. Az foglaltatik e czikkben, hogy egyházmegyénk gondnoka a képviselő választások alkalmával reversalist adott volna Schopper György rozsnyói r. k. püspöknek és hogy a napi lapok hirdetései által kulcsárt keresett oly megkötéssel, hogy az csak 1*. k. vallásu lehet. Egyházmegyénk tisztázni akarván e kínos feltűnést keltő dolgot, Kallós János világi tauácsbiró a gondnok úr ő nagymélóságát az egyházmegye reputatiója érdekében interpellálta, kérdezvén, hogy az említett czikkben foglaltak megfelelnek-e a valóságnak ? S a gondnokot nyilatkozatra szóllítja fel. Gróf Gyiirki Ábrahám egész határozottsággal kijelenti, hogy ő reversalist senkinek és soha nem adott, de nem is adhatott, mert tőle ilyet senki nem is kért. A kath. kulcsárra nézve pedig azt a felvilágosítást adja, hogy neki arról a hirdetésről tudomása sem volt, mert ép akkor külföldön tartózkodott, hanem azt egy ostoba alkalmazottja az ő tudta és beleegyezése nélkül követte el *). Az egyházmegyei gyűlés gondnok ur eme nyilatkozatát megelégedéssel vévén tudomásul, neki továbbra is bizalmat szavazott. A gyűlés bezárta után közös ebéd volt, melyen a szellemes felköszöntők nem hiányoztak. *) Nagyon örülünk, hogy ez az ügy ily szerencsés megoldást nyert, mert az nem csak a dr.-palánki egyházmegyét érintette kellemetlenül, hanem minket is, kik a kérdéses hirdetést saját szemeinkkel olvastuk az illető budapesti lapban. S z e r k.
