Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-08 / 27. szám
427 DŰNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 428 részletei tehát ez idő szerint még nem valók a nyilvánosság elé: ennélfogva a fölmerült egyes pontok körül folyt eszmecsere végeredményét nem is közöljük. Azt azonban mi sem tiltja teljes őszinteséggel bevallanunk, hogy ránk nézve a legkellemesebb csalódás volt annak hallása, hogy az államsegély ügyben kiküldött ministeri megbízottal szerencsések leszünk még az ülés folyama alatt érintkezhetni. Úgy áll ugyanis a dolog, hogy mert az államse gélyügj7 miben állásáról nem hallottunk, nem tudtunk semmit, híshitü kételkedésünkben azt gondoltuk, hogy a mi ügyünkkel már nem törődik senki, nem is lesz a mi államsegélyünkből ebben a században már semmi és sokunkat bizony elkeseredettség szállt meg. De ime, legyen hála a mindenható Istennek, ki mindig atyai szeretettel őrködött felettünk, a mi kerületünknek és főiskolánknak hűséges gondviselői, vezérlő jó szellemei, egyházunknak főoszlopai cselekedtek, munkálódtak a mi javunkért, a mi megtartatásunkért, főiskolánk és tan ügyünk fel virágozásáért akkor is, a midőn nem is gondoltuk. Áldja meg őket az Isten! 7. Az államsegélyügyben megbeszélendők megbeszélése után következtek ismét a kisebb-nagyobb jelentőségű — mondhatnám talán — házi ügyek, melyek közül kiemelendőnek tartom a főgyuinásiumi új épület alapkőletételét, mire nézve kimondatott, hogy a főiskolai gondnok urak megbízatnak, hogy az egyházkerületi elnökséggel leendő érintkezés után a kerületi közgyűlés első napján tartandó ünnepély programmját állapítsák meg, az alapkőben elhelyezendő okmány elkészítése a tanári karra bízatván; a másik fontos tárgy Barthalos István urnák, főiskolánk nemes buzgalmu ügyészének azon kiváló figyelmet érdemlő indítványa, mely szerint az igazgató tanács intézzen a kér. közgyűlés elé fölterjesztést az iránt, hogy főiskolánk végzett növendékeire nézve a külföldi egyetemek látogatása lehetővé tétessék ösztöndíjak a’apitása, vagy más czélra vezető intézkedés által. — Az indítvány elvileg helyeseltetvén s elfogadtatván, indítványozó megbizatott, hogy készítsen kimeritő javaslatot az iránt, hogy a Szalay-féle alapítvány kamatainák is felhasználásával mi módon lehetne az indítványban foglalt üdvös czél megvalósítható. Ismerve indítványozónak egyházunk ügyei körül való fáradhatatlan buzgólkodását, a lelkészek érdekei iránti lelkes érdeklődését, egészen biztosra vehetjük, hogy a munkálat már az őszszel az igazgató tanács elé fog terjesztetni. 8. Nem hallgathatom el végül, hogy a főiskglai igazgató tanács kedves kötelességét némileg is teljesítendő, jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét Darányi Igüácz főiskolai gondnok ur iránt a Kerkapoly-féle könyvtár átszállítása ügyében tanúsított szives fáradozásáért, Tóth Dániel tanár ur iránt pedig ugyanazon ügyben teljes elismerését. íme ezeket végezte az igazgató tanács két egész napon át folytatott tanácskozás után. Adja Isten, hogy e megállapodásaiból gazdag áldás háruljon főiskolánk egész tanügyére s ebből folyólag egyházkerületünk szellemi és erkölcsi életére. — a. Könyvismertetés. A polgári házasság és a papok. Közli: Cerberus. Pécsett nyomatott. Budapesten, Gtrö és Kostyál bizománya. A 87 lapra terjedő füzet 4 fejezetben fejti ki tárgyát. Az elsőben a polgári házasság czim alatt „az állam hatalmának és tekintélyének biztosítására szolgáló, korszakot alkotó törvényjavaslatnak“ mondja a Szilágyi által beterjesztett javaslatot, mely „az igazi szabadelvüség elvén“ alkottatott meg. Majd futólagosán rajzolja a magyar államnak a kisebb felekezetek éideköben Rómával (mert valósággal akkor se a magyar liaznßas klérussal, hanem — lehet, hogy csak az ily ügyekben — Rómának térdetfejet hajtó szolgákkal folyt a harcz, éppen mint ma) 1891. óta vívott harczát. Fölemlíti több a negyvenes években szereplő felvilágosult magyar katholikus főúr közt az uj cultuszminiszter atyának, az akkor még ifjú b. Eötvös Józsefnek, azt a nyilatkozatát, melylyel „egyenesen egyháza, a kath. egyház nevében tiltakozott a papok által űzött visszaélések ellen. Fölemlíti, hogy a közös iskolákra, a vallásszabadságra és a polgári házasságra vonatkozó ausztriai törvényeket a jó IX. Pius ocsmány törvén yek-i\tk nevezte s apostoli tekintélyével „semmiseknek, mindenkorra érvényteleneknek“ nyilvánította; hogy Magyarországon is teljes erejével izgatott a klérus az Eötvös által előterjesztett népoktatási törvényjavaslat ellen. A mostani harcz is — mondja- a római kúria harcza a magyar állammal. „Szembe állította egymással a két hatalmat a haladó kor mindenható szelleme. Rámutat a reformok égető szükségességére s hiszi, hogy „a szabadelvű reformoknak győzni kell!“ A papok és a liázaszág ez. alatt szól arról, hogy a nemi ösztön kielégítése tulajdonképpen természeti kötelesség, mert az erőszakkal elfolytott nemi ösztön az állatokat dühödtekké, az embereket pedig őrültekké teszi; kielégítése pedig magábanvéve ép oly ártatlan és megengedett, mint a szomjúság oltása. Szükséges azonban, hogy a társadalmi együttlétben az emberek szenvedélyei a józan erkölcsi törvények által korlátok közé szorittassanak. ,.A törvényhozók a házasságban találták a legalkalmasabb eszközt, hogy a nemi kicsapongásokat megelőzzék ésa régi és újabb kor valamennyi művelt népe az államélet legszilárdabb alapjául a házasságot tekinti.1,1 És a pápaság mégis behozta a coelibatust, mit se törődve ennek öcsmány következéseivel, azzal, hogy „a papok valóságos bika csorda gyanánt dühöngnek a nép tehenei ellen1,1. A bibliából igyekszik igazolni, hogy a házasság tisztességes és a püspököknek is meg van engedve. Majd felsorolja a házasságról az idők folyamán fölmerült téves nézeteket; a zsinatok Ítéleteit, egyházi atyáknak véleményeit. Szemlét tart a papok platói szerelme fölött. Igen érdekes a szt. Chrysostomus szájába adott ez a nyilatkozat: „boldognak tartom azokat, kik szüzekkel együtt élnek és kárt nem vallanak és magam is azt óhajtanám, hogy ily erővel bírjak; akarom hinni, hogy nem lehetetlen ilyeket találni. De kívánom azt is, hogy azok, kik eu-
