Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-01 / 26. szám
409 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 410 pési járulékot - a belépést oly feltételhez köti, mely — tekintettel a ref. lelkészek szomorú anyagi helyzetére — el nem fogadható, hanem úgy a belépés, mint az évi járandóság l"/„-ra redukálandó. — Szintén kifogás alá esnek a 36—40 §-ok is, amennyiben az egyh. megyei gyámoldák megsemmisitését czélozzák. Úgy az előadói vélemény, valamint az egész tervezet a lelkészértekezlethez tétetett át felülvizsgálás végett. A kissárói lelkész választás tárgyában is döntött a Uonsistorium, amenn}riben a választást az előadói véleméuy ellenére megsemmisítette. Ezzel egyidejűleg vizsgálat tárgyát képezte a választást vezető küldöttség eljárása is, kik fegyelmi vizsgálatot kértek maguk ellen azért, mert a fellebbezési kérvényben azzal vádoltattak, hogy szabálytalanal jártak el, s hogy e szabálytalanság okozta azt, hogy a választás igy és nem másként ütött ki. A Consístorium a küldöttség eljárását kifogástalannak találván: a fellebbezési kérvényt aláírók, —• valamint a kérvény értelmi szerzője ellen a fegyelmi vizsgálat elrendelését kimondotta. — Az ügy különben a kerületre kerül, mert mint esperes atyánk ernlité: a megsemmisítés ellen fellebbezéssel éltek. Végül utoljára említem, mit először kell vala említenem. a legfontosabbat, azt, hogy szedetve tisztelt esperesünk, kit egyházmegyénk minden tagja, egyházi és világi részről egyiránt osztatlan bizalommal vett körül és önzetlenül szeretett: még a gyűlés első napján esperesi tisztéről lemondott. Jóllehet az egyh megye, mint egy test és egy lélek a világi főjegyző Szabó Lajos ur indítványára egyhangúlag bizalmat szavazott a kedvelt esperesnek; jóllehet a kétségkívül szép bizalom nyilvánulása után is megmaradt lemondási szándéka mellett, még sem hittük azt, a mi — fájdalom — a gyűlés 2-ik napján, az utolsó ügy letárgyalása után bekövetkezett. Ekkor jelenté ki ugyanis ismételten azon elhatározott szándékát, hogy az esperességről megmásithatlanul lemond, s kérte a közgyűlést a szükséges, intézkedések mielőbbi megtételére úgy, hogy augustus 1-ig az esperesre adan ló szavazatok felbontva is legyenek, mert augusztus 1-én túl semmiért sem vállal felelősséget, bár mi történjék is. — Ismerve a kedvelt esperes jellem szilárdságát, határozottságát, tudva azt, hogy a mit mond, a mellett tántorithatlanul megmarad: a közgyűlés a legnagyobb sajnálattal kénytelen volt tudomásul venni a lemondást, s egyúttal szeretve tisztelt esperesünk indítványa folytán kénytelen volt határozati erőre emelni, miként e snjnos körülményről az egyh. megyei gondnok azonnal értesíti essék, hogy a választásra vonatkozó intézkedéseket tegye meg úgy, hogy a szavazatok aug. 1-ig felbonthatók legyenek. Egyúttal a közgyűlés elhatározta egyhangúlag, hogy a közbecsülésben álló esperes, nt. Jókai Lajos úr, elévülhetlen érdemei jegyzőkönyvben is megörökittessenek, ki folyton a békesség olajágát hordva kezében, szerető atyjává lett egyh. megyénknek, ki iránt egyh. megyénk minden tagja, naprólnapra növekedett, erősbödött a szeretetben és ragaszkodásban. ki távozásával — a szó igaz értelmében — pótolhatlan űrt hagy maga után! E lemondás okozta azon szokatlan lehangoltságot, mely között a gyűlés 2 napi tanácskozás után szét oszlott. N.-Salló 1894. jun. 21. Juhász Pál. főjegyző. Lelkészértekezlet Étén. A tatai ev. reform, egyházmegye lelkészi kara f. évi junius hó 25-én tartotta értekezletét Étén, hová mint vendég nt. Rácz Károly lelkész ur által hivatott meg. Miután minden munkának csak úgy várhatjuk sikerét, ha az onnét felülről a minden áldások Attyától megáldatik, azért mi is elnökünk buzgó előimádkozása után, fölemelkedtünk az ima lángszárnyain annak trónusához, ki nekünk Atyánk, s kinek mi fiai vagyunk, tőle kértünk munkákra sikert s áldást. E legszentebb foglalkozásunk után, ntíszt. Antal Gábor elnök ur megnyitó beszédével mindvégig lekötötte figyelmünket, melyben élénken s szakavatottan előadta a múlt évi értekezlet óta egyházi életünk mezején történt nevezetesebb mozzanatokat. E nagy gonddal, igazi buzgósággal s apostoli lelkesedéssel készített s előadott — megnyitó beszéd egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétetni határoztatott, s fölkéretett nt. elnök ur, ennek e becses lapok hasábjain közlésére is. Br. Vay Miklós a magyarhoni református egyházak egyik legdicsőbb világi vezérfiának elhunyta felett őszinte fájdalmának jegyzőkönyvünkben kifejezést adni értekezletünk egyhangúlag elhatározta. Nem különben egyházmegyénk elhunyt két jeles lelkésze nt. Páhji Pál naszályi, Pereszlényi János győri lelkésztársaink érdemeik jegyzőkönyvünkben megörökittetetnek. Múlt évi gyűlésünk jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetett. Múlt évi Bevétel volt 206 frt 59 kr; Kiadás 129 frt 60 kr; maradvány 76 frt 99 kr. Miután a pénztári maradvány évről-évre kevesebb, elhatároztatott, miszerint az . egyházmegyei közgyűlés megkeresendő, hogy az eddigi évi 22 frtnyi segélyt emelje fel 40 frtra. Ugyancsak a. pénztár gyarapítása végett a „László-Szigeti-Czike“ alapítvány még élő tagjai fölkéretnek, miszerint ha az általuk tett alapítvány kamatának fölvételére senki sem jeletkezik, úgy ennek kamata is évenként a pénztár gyarapítására fordittassék. Tán nem teszek felesges dolgot, s tán nem sértem meg az alapitváuyozók nemes jó szivét, ha itt mellesleg elmondom ezen alapítvány létrejöttét s rendeltetését, teszem pedig ezt azért, hátha a jó példa, számos követőid talál. Egyházmegyénkben már régebb idő óta ugyanis az volt a szokás, hogy az értekezlet tagjait hol egyik, hol másik lelkész társ hívta meg magához, kinek az értekezlet ellátása fejében 26 frt adatott. Ezen összeget a feunt már említett nemesen goudolkozó lelkésztársaink nem fogadták el, hanem visszaajánlották a lelkészértekezlet javára, még pedig oly czélból, hogy annak kamata évenként, a legtávolabbról jövő lelkésztárs fuvarja vagy annak pótlása gyanánt kiadassék. Ez, ily1
