Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-24 / 25. szám
395 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 396 ekkor az eladott példányok ára, vagy a megmaradóit példányok visszaküldése kéretik. Kiváló tisztelettel az Orsz. prot. árvaegylet választmánya nevében. Budapest, 1894. junius hóban. Dr. Kovácsy Sándor, elnök. Az első fecske. A komáromi ref. egyház által kerületi nőnöveldénk javára megindított gyűjtés üdvös eredménye kezd nyilvánulni. Beérkezett az első adomány. A kerczai ev. reform, egyház derék lelkésze nagyt. Rácz István űré és a kerczai egyház hitbuzgó tagjaié az érdem, hogy a szeretetnek filléreit e szent czélra legelsőnek beküldötték. Mert azon lélek emelő körülmény, hogy ily szegény gyülekezet saját anyagi gondjaikkal is küzdő szegény tagjainak pünkösti lelkesedése közel 300 adakozó filléreiből 26 frt 19 krt hozott össze a dunántúli ev. ref. egyházkerület legvitálisabb érdeke a nőnevelés ügyének oltárára, örvendetes jelenség. A mely körülmény méltán kelthet közbecsülést a kerület minden tagjában e gyülekezet hithű tagjai és az új korszakba fényesen beillő sáfára : a derék lelkész ur irányában ! Az ily gyülekezet és lelkész valóban érdemeket szerzett arra, hogy bnzgósága és áldozatkészsége nyilvánosan is elismerésben részesüljön. Ha meggondoljuk, hogy vannak gyülekezetek, a hol a lelkésznek egykét szívesen adakozó nagy urnáli egyszeri látogatása százakat, sőt néha ezreket hozhatna meg a fontos cél javára: mily örömmel tölti el a lelkeket, hogy lát egy kis szegény gyülekezetét a határszélen, küzdve az idők mostohaságával, a melynek minden tagja hozzá járul a legszebb czélhoz 5—10—20 krajczárral, ki-ki anyagi erejéhez képest, hogy saját érdekeinek veszélyeztetése, mondjuk, hogy önmegerőltetés nélkül bebizonyítsa azt, hogy a közös lelkesedés, az egyesült erő nagyobb dolgokra is képesít panasz és baj nélkül í Itt a követésre méltó szép példa egyházkerületünk hitbuzgó derék lelkészi kara előtt, meg vagyunk győződve, hogy nem lesz egy sem, aki az egyoldalú érdek és az avatatlanok által rajzolt mistificatiókkal félre engedje magát vezettetni a kerület legelső érdekének, haladásának igaz utait művelő nagy és szép munkának ösvényéről! Sajnálkoznunk lehet a fölött, hogy kerületünkben az önérdekeknek oly vak jelenségeivel is találkozunk, a melyek még akkor is, mikor egyrészről valótlan képet alkotnak maguknak a komáromi viszonyokról, mikor úgy tárják fel a helyzetet, a mint szemüknek s szivüknek tetszik : még akkor is a kerület közérdeke ellen cselekesznek és oda működnek, hogy a gyűjtés iránt az egyházak tévedésbe ejthessenek, noha a mennyiben anynyira biztosnak veszik, hogy Komáromban nem lesz felállítható az internatus, akkor a gyűjtés jó eredménye az ő egyéni particuláris érdekeiket mozdítaná elő. Ez a vak érdek idézi fel az oly gondolatokat egyes Komárom vidéki lelkészekben, hogy ők a mennyiben Pápán lesz az internals, egy krajezárt sem gyűjtenek. Ez sem helyes. De az önzésből is elég lehetne már. Nyugalommal várjuk be a fejleményeket. Azt mindenki tudta, hogy a komáromi collegyumi épületben a községi elemi fiú iskola van elhelyezve és hogy e kérdés az internatus felállítása előtt a várossal elintézendő. De hogy e kérdés miatt az internatus mihamarabb való életbeléptetésére irányuló kerületi határozatot késleltessék, ez még a saját érdekeikért egyedül lelkesülő s a komáromi hitrokonok szellemi morzsáira is irigy szemmel tekintő kerületi tagoknak sem jutott eszébe. Mi a nélkül, hogy abbeli legszebb reményünktől egy hajszálnyira is távolodnánk, miszerint ha ez évben talán nem, de a jövő évben annál biztosabb alapon és a szakerők körültekintőbb megválasztásával lesz végrahajtva a kerület bölcs és igazságos határozata a nőnöveldei internatus égető fontos kérdésének megoldásával, ismételten is felkérjük az egyházközségek bölcs vezetőit, a lel kész urakat, hogy a gyűjtés eszközlésénél csak egy szent érdek lebegjen előttük: a legszegényebb egyházkerület jól felfogott érdeke. * * * Könyvismertetés. (A magyar kormány vallás politika i bogarai, vagy: A hit gyökerein rágódó filloxerák. A magyar nép számára irta Ftilöp István szigetvári plébános helyettes, 1894. 8+37 1. Ára: 5 kr.) Megbocsájt a t. olvasó, hogy könyvismertetés czimén hívom fel figyelmét azon ponyvairodalmi niveaun alul álló röpiratszerü kiadványra, mely itt a mi jó somogyi népünk bolonditására került ki ama pozsonyi francziskánushoz hasonló kezekből, ki nem régiben Lutherről azt irta, hogy életestvéjén megőrült, Kálvinról pedig azt, hogy tetvek ették meg. Ezek az őrjöngő atyafiak, széles jókedvükben sokféle ostobaságot összeírtak már, s hogy tajtékzó dühödtségükben még a közillem és tisztességtudástól is ma elállanak : — szánjuk-é, avagy kárhoztassuk őket? Részemről az elsőbb említett helyzetben vagyok, mély sajnálattal és őszinte szánalommal eltelve — a szigetvári plébános helyettes irányában is. S hogy mégis Lapunk hasábjain foglalkozni szándékozom röpiratával, csak azért az egyért teszem, hogy az idők jelére rámutassak. Lám, a szeretet tudományának felkentjei, az igazság szószólói mint alacsonyítják meg a szeretet evangéliumát, hogy öntudatlan őrjöngésükben meggyalázzák magát a szeretet Mesterét. A fentebbi czirnü munkát széltében terjesztik itt mindenfelé, —s horendum! — azzal a szokatlan utasítással, hogy a protestáns köznép kezeibe is eljuttassák .... Valami „kedves komája“ van a plébános helyettes kollegának, s ahhoz Írja e művét nyolcz levélben — meg kell vallani, hogy népies jó magyarsággal. ízelítőül — a mely épen elég lesz pro memoria tanúságai, — az alábbi épületes dolgokat olvassuk. Kérem a t. olvasót, olvassa el, és aztán — nevessen vagy bármit is tegyen* de ne boszanfcodjék, hiszen kenyérért ir-
