Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-10 / 23. szám
359 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 3 m meg1 földi létünk nyomasztó terheit, melyek alatt úgy is oly nehezen nyögünk, még* inkább nehezíteni, s egészen élvisélhetlenekké tenni? Vajjan mikor hagyunk fel már balgatagságunkkal, hogy saját kárunkra ne dolgoznánk, s életünk rövid és nyugtalan napjait önhibáinkkal is ne nyugta 1 anitanánk ? (Folyt, köv.) Pap Sándor. Helyreigazítás. Mottó: Róni. 2 r. 1 v. Valahányszor az egyházmegye jó hírneve támadtatík meg a nyilvánosság terén, mindig hivatalos állásomból kifolyó kötelességemnek ismertem a helyreigazító felszólalást. Ezen kötelességérzet indit jelen alkalommal is arra, hogy e b. Lap előbbi számában Referens által „A pápai egyházmegye közgyűléséből“ czim alatt irt közleményre, — mely úgy tünteti fel egyházmegyénket, mintha közgyűlésünk legfőbb tárgya a törvény csavarása, az elnökség személyes támadása, kicsinyes érdekek felfuvása, az esperes meghurczolása, az egyházi felsőbbség elleni fenekedés s többeféle lett volna, — az egyházmegye repntatiója érdekében, helyreigazító felszólalásomat megtegyem. Ha úgy állanának a dolgok, mint czikk iró elmondta, akkor azok a pápai egyházmegye erkölcsi végelgyengüléséről tennének tanúbizonyságát, mely az ily rakonczátlankodó elemeket nem képes az egyh. törv. 301 §-a értelmében fegyelmi eljárás alá vonni. De hála Isten a dolog nem igy áll! Legyen szabad azért nekem azon súlyos vádakat, — melyeknek igazolását czikkiró nehezen volna képes megtenni - valódi értékükre leszállítanom. A ki egyházmegyénk belügyeit alaposan ismeri, tudni fogja azt. hogy vannak olyan függő ügyeink, melyek ha elintézést nem nyernek s az illetékes felek által jó indulatit felvilágosítás és megnyugtatás helyett agyon lialgattatnak, a legjobb akaratú egyéneket is kételylyel s — hogy ne mondjam — gyanúsítással töltik el. Ezen ügyekből izlelőül közlött a múlt évi egyházmegyei jegyzőkönyvünk is néhányat a 15-d. p. alatt, melyekre a közgyűlés határozott is. A folyó évi scénák kezdő pontja éppen onnan in dúlt ki, hogy az egyházmegye határozata nem respektáltatok a mennyiben az elrendelt felvilágosítás nem adatott be s hogy a kezdetnek mik voltak folytatásai, azokat nem szándékozom itt elősorolni, de hogy azoknak inditó oka törvény csavarás, esperes személye ellen intézett támadás stb. lett volna, az ellen határozottan tiltakozom. Ha valaki az egyházmegyei határozatoknak érvényt szereztetni akar, éppen az egyházmegye tekintélye érdekében, ha valaki a közérdeket érintő ügyekben felszólal s helyre igazítást, vagy felvilágosítást kér, vagy ha nem kap, követel, — ha valaki a törvény §§-nak minden esetben egyforma alkalmazását sürgeti, hogy az ilyenek miként nevezhetők Referens által törvény csavaroknak, lázangóknak, ellenszegülőknek, arra nem találok sehol §-t. Talán csak nem akarjuk az igazmondásért betörni valakinek a fejét? Valóban üdvösebb dolgot cselekedett volna, Referens, ha czíkkének meg Írása helyett ő is édesen szendergett volna, mint az általa említett egyik gyűlési tag, mert czikkével az egyházmegyén ily erkölcsi csorbát nem ejtett volna. És ha addig türelemmel lesz, mig gyűlési scénáira illetékes helyen a fel világosi tás megadatik, azt hiszem be fogja látni tévedésének valódiságát s meg fog győződni arról, hogy az általa incriminált jeleneteknek, melyek felett oly szeretetlenül pálczát tört, nem a személyes boszu, vagy törvény iránti tiszteletlenség, hanem egyedül a közügy iránti szeretet s a törvény iránti ragaszkodás volt mozgatója, a közügyet pedig személyes érdekekért háttérbe szorítani s egyes hibák vagy mulasztások felett szemet hunyni, nem szabad. Hogy pedig egyházmegyei gyűlésünkön egyebeket is jegyezhetett volna Referens, mint a melyek csupán őt érdekelték : arra szolgáljanak adatul a következők : Az egyházak múlt évi adakozása volt 1582 frt 60 kr, végrendeleti hagyomány 1028 frt 80 kr, melyek felett a közgyűlés, mint a hitélet legszebb tanúbizonyságai felett, elismerését nyilvánította. Barthalos Mihály és Bállá Gábor elhalt lelkészek emléke jegyzőkönyvileg még örökittetett. Az a.-teveli, n.-pirití lelkész, — nem különben » szerecseui és táp-szentmiklósi tanító választások, minthogy a törvény korlátái közt folytak le s ez okból már esperesileg is megerősítettek: tudomásul vétettek. Kovács Lajos noszlopi lelkésznek lemondása elfogadtatott s esperes ur a törvény szabta intézkedésekkel megbizatott. Vörös János IV-ed éves papnövendék egyházmegyénkbe s.-lelkészül előjegyeztetett. A kér. határozat értelmében a lelkészi állomások osztályozása elrendeltetett s ennek foganatosítására bizottság választatott. Esperes urnák azon indítványa, hogy az egyházi hivatalnokok terméuybeli járandóságának készpénzben való megváltatása iránt az egyházmegye intézkedjék, — mint korszerű, az egyházi élet békés fejlődését előmozdító, számtalan zsurlódásokat s fizetés csonkitgatásokat megszüntetni czélzó üdvös eszme elfogadtatott s az egyházak felhivattak, hogy erre vonatkozó megállapodásaikat 1895. évi január 1-ig esperes úrhoz adják be. Egyházkerületi képviselőkké: Antal Károly, Vikár Yincze, Saáry Lajos és Horváth Lajos választattak meg. A leányiskola ügyében folyó évi márczius 21-én tartott ad hoc gyűlés jegyzőkönyve helyeslőleg vétetett tudomásul s az ügy tovább fejlesztésére állandó bizottság választatott. Az egyházmegyei 5000 frt alumniumi alapítvány kamatjának kiosztása, — nem érkezvén be a tanári kar véleményes jelentése — a tanári testület bölcs belátására bízatott, úgy azonban, hogy az alapítvány kamatját 10, legalább jó előmeneteld pápai egyházmegyebeli tanuló kapja 20—20 írtjával. A Baldacy alapítványra Borsosgyőr, — közalap segélyre K.-Pirít, — államsegélyre pedig Csetény ajánltattak. Az országos zsinat naplója és jegyzőkönyveiből egy
