Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-13 / 19. szám
297 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 298 érettebb gyümölcse . . . Vájjon elfogadják-e a r. katolikusok ezt a tant? . . . Hiszen ott a stabilitás, a legkonokabb és legdurvább maradiság az igazság! .... Ott a fejlődés a priori ki van zárva! Zwíngliánismus nyilvánul az eredendő bűnről szóló felfogásában, melyről ezt mondja: „az ember rendetlen önszeretetének és csábitó szenvedélyeinek rabszolgája. Ez az eredő bűn.“ (10. l.j A keresztyénség és darvinismus közti viszonyról szólva, első sorban feltűnik az a felfogása, hogy a tudománynak kétségbevonhatlan igazságai a bibliai leírásokat módosíthatják, sőt azoknak értelmét egészen mássá is tes'/ík és mintegy tiltakozik az ellen, hogy a darwinismust a keresztyénség ellen tromful lehetne kijátszani. Másod sorban pedig igen keresztyénies jellemvonását igazolja gondolatainak, a midőn tiltakozik az ellen, hogy a keresztyénség csak átmeneti állapot! Ezt tarthatatlannak mondja, mert a keresztyénség az ember lényegéhez tartozik. A 12. pont alatt Krisztus istenségét tárgyalja. Szembeszáll a matérialistákkal, kik hívatlan ügyvédei . . egy olyan Istennek, melyben maguk sem hisznek ... A Krisztus isten-ember, a jó világszellemnek emberré válása, a szeretet, irgalom és igazságnak, .... az isteni elvnek megtestesülése“. Tisztelnie kell az embernek Krisztust, ki az embert megváltotta és a sz. lelket, ki az isteni felvilágosultság eszközlője.—Krisztus szerinte nem más, mint „szellem szerinti Krisztus, kiről Pál apostol beszél“ s a keresztyénség is nem a külső történelmi, hanem a benső szellemi keresztyénség, a szellem vallása“ tartozik lenni. Nem tartozik, Krisztus istenségét híve, senkire sem, sem az hogy József fia volt-e,— sem az, hogy egyetlen gyermeke volt-e Máriának, — sem az, hogy voltak-e rokonai, — zsidó vagy samaritánus volt-e ? — csak is az tartozik kire-kire, hogy Krisztus „az emberré lett istenség.“ Egyike a legérdekesebbeknek a 16. czikk, a melyben azt a kérdést veti fel: „Ki az oka az atheismusnak?u és a feleletben kimondja, hogy a theologusok és materialisták. Amazok azért, mert az „Istent nagyon is embernek, nagyon is személyesnek mutatják be, sőt még helyi lakást is jelölnek neki“, „emezek azért, mert a mechanikus természeti törvényeken kiviil egyáltalán semmi más működő szellemet el nem ismernek.“ Amazok naiv leírásaikkal kételyt támasztanak,— emezek keveset adva, keveset nyújtanak a léleknek. „A vallásos matérialismus nem jobb a materialistikus vallástalanságnál.“ Nem csekély szabadelvüség nyilatkozik abban a pontban sem, a melyben a keresztyénség ismeretforrásáról beszél (22). A szentirás csak másod sorbeli ismeret forrás,— elsők a felvilágosított értelem és érzelem. Vallja azt, hogy a sz. írásnak inspiratioját megalkotott tan a legkényelmesebb támadási pont a keresztyénség ellenségei számára. Ez által megkötötte az egyház a maga kezeit. — Sőt azt is kimondja, mint egészen prot. elvet: „Észszerű magyarázat“ igen helyen való, mert a kinyilatkáztatás nincs befejezve, — Krisztus szelleme bennünk is él, nemcsak az evangélistákban. „A szent-irás nem tartalmazhatja mindazt, a mi a keresztyén szellemet tökélyre emeli.“ A. 24. c. alatt a katholicusmus erejéről és gyöngeségéről közli gondolatait, melyeknek veleje ez: ereje a katholicismusnak az egység, — gyöngesége vallási formáinak sivár egyformasága. Kimondja a leghatározottabban, hogy ma a katholicismus inkább római, mint katholikus“, — a mely egységes ugyan, de egysége „hideg és merev, .........megöli a nemzetek egyedi életét“ — Nézete az, hogy a katholicismusnak rítusaiban és formáiban számolnia kellene az egyes korszakok és nemzetek Ízlésével, mert áll ez: „megcsontosodott formalismus undort és ellenmondást szül.4* Hogy a jövő vallása is tárgyát képezi ezeknek az aforismáknak, egészen természetes. Es igen jellemző, hogy az iró szerint a keresztyénség a jövő vallása, ha leveti az ó-szövetségi csodahivő és pogány maradványokat . ., mintha egyenesen saját vallása napról-napra szaporodó csodáival akarna leszámolni. Mint láthatni, az eddigiek egészen szabadelvű eszmék és gondolatok, melyek a legtávolabbról sem árulják el az Írónak r. cath. voltát. Bátran nevezhetjük szabad gondolkozónak ! Hanem hát csalódnánk, ha itt megállapodnánk. Mert a kis füzet hátralevő részében, bár nem egy helyen szintén szabadelvű eszmékre találunk, már lépten-nyomon ráismerhetünk a r. cath. papra. Rá akkor, mikor a római pápaságot védi, rá akkor, mikor a praedestinátiot materialismusnak* nevezi, — rá akkor, mikor a házasság felboathatatlanságát állítja. Azonban lehetetlen meg nem hajolnunk szabadelvüsége előtt ezekben a pontokban is. El kell ismernünk, hogy még akkor is, mikor e pontokat felállítja, elvek vezérlik, a melyek a felvilágosodottság jelei. — Pápát csak azért akar, mert az egyház egyetemes, egy tartozik lenni, — s ezért kell lennie egy főnek is. — Prot. ember semt ócsárolhatná, nem vádolhatná súlyosabban, mint az iró, mikor a pápaságot „üzleti monopoliumnak“-nak nevezi, mely „hitet, lelkiísmeretet, búcsúkat, dispensatiókat, jubileumokat, mindent kizsákmányol, földi előnyök biztosítására.“ A papságról igen élesen nyilatkozik, mikor határozottan kijelenti, hogy ma napság „egy hivatott papra száz hívatlan esik, kik a vallást anyagilag, üzletszerüleg kizsákmányolják.“ Jellemző,[hogy a coelibátust „természetellenes kényszernek tekinti. — Csak az egyének szabad elhatározásából kifolyólag hajlandó elfogadni. — A házasságot felbonthatatlannak elvben tartja, — a gyakorlatban azonban megengedi, különösen abban az esetben, ha az gyermektelen. A tisztán római katholikus nézetekkel nem akartam' foglalkozni, — mert, hogy a művészet festői ága az iró szerint a legnagyobb mértékben elősegíti a vallásosságot s ennek alkotásai föltétlenül felhasználandók a templomokban — hogy a szentségek között a gyónást és oltárí szentséget tartja legnagyobbnak stb, — ezek csak azt mutatják, hogy még mindig nem volt egészen ment az iró pápista nézetektől. A miket azonban ismertetésem keretében felemlítettem, azok mind hangosan kiáltó bizonyságok a Protestantismus szellemének terjedéséről. Én merem hinni, hogy nem csupán Róna}’ István volt az egyedüli.
