Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-06 / 18. szám
279 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 280 II. A második fő jellemvonás: a függetlenség. Ha a Jézus Krisztustól függünk: úgy nem kell semmiféle embertől sem függenünk. Nagy fontosságú tétel ez, épen napjainkban, a midőn annyi különféle véleményt hallunk hangoztatni. Az igazság ismeretére benső fejlődés által juthatunk el igazán. Az általunk vallott tudományt életünkkel kell bizonyítanunk s úgy mutatnunk ki, hogy azt nem olyan ruhának tekintjük, melyet tetszés szerint felöltünk és levetünk. Azt jelenti-e ez, hogy mindenki önmagától tanul ? Távol legyen! A fa a földből nő ki, onnét és a légkörből veszi a fejlődésére szükséges erőt és hogy gyümölcsöt hozhasson. így fejlődik a mi értelmi tehetségünk is. Azok a legjelesebb emberek, a kik legjobban hasznát tudják venni mindennek. Az igazi bölcs együtt munkál másokkal, magát az egésznek egy részéül tekinti, felhasználja az idők hagyományait, nem hajol ugyan meg előttük, mintha Isten igéje volnának, hanem világosságot merit belőlök. Rálép mások ösvényére, hogy nálok tovább juthasson. De mindazt, a mit összegyűjt, megemészti, elsajátítja: teljesen a magáévá teszi. Olyan formán, minta fa, mely mindent, a mit csak fölvesz nedvvé alakítja át, s abból állítja elő állományát, kérgét, vagy miként ami testünk a táplálékot vérré alakítja át s abból leszen a hús, a csont, a bőr. így kell nekünk is elbánnunk mind azzal, a mit tanulunk. Az egyes oktatásokat ne úgy tekintsék, mint a darab kenyeret, a melyet nem törnek meg, hanem zsebre tesznek. Egyék meg, emésszék meg, tegyék saját részükké. Ne azért fogadjanak el valamit, mert ez vagy ama mester mondotta, hanem mivel az Uraknak Ura kívánja azt. Minden egyes igazságot úgy fogadjanak be, hogy annak hatása érzelmeiken, képzelőtehetségükön, értelmükön és akaratukon meglássék. Csak midőn igy át hatotta önöket valamely igazság, csak akkor lesz az önöknek igazán tulajdonukká. Nem szabad megelégednünk mások munkájával, magunknak is fáradnunk kell. „Úgy szólok mint tudósoknak, Ítéljék meg, a mit mondok“. (Folyt, köv.) Csizmadia Lajos. Konventi tudósítás. Evangeliom szerint reformált egyházunk conventi ülései folyó év ápril hó 24-én d. e. 10 órakor kezdődtek meg a Lónyay utczábau levő ref. gimnázium nagy termében, Tisza Kálmán főgondnok és Kun Bertalan püspök elnöklete alatt. Nevezett püspök ur buzgó imájának elhangzása után a gyűlés azonnal megnyittatott. Jegyző felolvassa a névsort, hogy a távollevők és helyettesek nevei kitűnjenek. Jelenté hogy a legközelebbi zsinaton alkotott egyházi törvényeink királyi szentesítéstn yérték, s az ezért hálás köszönetét nyilvánító feliratot felolvassa. Ezután megkezdődött a miniszteri leiratok felolvasása, mely alkalommal a már több éven át nyert államsegélyen fölül a jelen évre érkezett egyszázezer forint államsegély körül összpontosult a gyűlés figyelme. Kimondatott, miszerint ezen egyszáz ezer forintnyi államsegélynek hova, miként, s mi czélokra használata felett holnap fog határozni a convent. Egyébiránt a miniszteri leirat kijelenti, hogy az államsegély ezentúl a eonventhez fog küldetni s innen osztatik szét a kerületek között, természetesen az illetékes püspöki hivatal kezeihez, s azután fognak felette intézkedni a kerületek. Ezen eljárás maga után vonja, hogy a nyugták is a püspöki hivataltól nem a minisztériumhoz, hanem a eonventhez lesznek küldendők. A leirat különben affelől, hogy a jövő évre is ily nagylelkű lenne irányunkban a magas kormány, hallgat; a convent tudatában annak, hogy ez a százezer forint a most már nem valósulható sorsjátékból remélt jövedelem némi kárpótlásául szerepel, hálás köszönetét nyilvánít az adományért, s a magas kormány szives jó akaratát továbbra is kéri. Ezután következett Kenessey Béla közalapról szóló jelentése — melyből azon elszomorító végeredmény érdemel különösen figyelmet, hogy a közalap évről-évre ezermeg ezer forint fogyatkozásra virrad; annyira, hogy már a folyó évben sem a missióra kijelelt évenkénti összeget, sem a tőke kamatsegélyezésre fordítandó mennyiséget fedezni nem képes, ha csak az a nehány ezer forint, mely itt hijányzik, más czélokra designált összegektől el nem vonatík. A közalap ily folytonos apadásának okát a konvent az egyházaknál mutatkozó eljárásban véli rejleni, ennélfogva nem az egyházmegyei közalap vizsgáló bizottságokat csak, hanem a kiróvás és behajtás lelkiismeretes és pontos kezeléséért a presbyteriomokat óhajtja első sorban felelősekké tenni. Feltűnő az is, miszerint a reformáció emlék ünnepi perselypénz beküldése is felette sok egyli. megyéből és sok egyházból hijányzik. A konvent a közalap ezen jövedelmére jövőben is számit, s ezt az illetők becses figyelmébe ajánlja. Az idő előkaladottsága miatt a mai tanácskozás véget ért, délután a bizottságok üléseztek. A tegnapi megállapodás szerint a gyűlés második napjának első teendője volt a százezer forint államsegély hova fordítása felett határozni. Nagy töbséggel elfogadva lett Tisza Kálmán azon indítványa, hogy 25 ezer frt csatoltassék feltétlenül a közalap tőkéjéhez, 70 ezer hasonlóan tőkésittessék, de kamata felhasználható leend, 5 ezer forint pedig imminens szükségekre fordittassék azonnal. Itt az indítványozó elnök urnák becses figyelme az Ínséges egyházak sorsa felett lebegett; de csalódott, mert a második szavazásnál a többség az 5 ezer forintot a missióra és tőkesegély deficitek kisegélésére szavazta meg. Az ügy bizottságnak lett kiadva, mely tervezzen a 70 ezernek kamata és az 5 ezernek felosztása felett Ígéret tetetvén az iránt, hogy az Ínséges egyházak is figyelemben részesülnek. Nem lehet szemet hunyni azon felületesség felett, melylyel némely egyházi hatóságok a segély kérvényezés ügyében eljárnak. Ugyanis találkozott egy egyházmegye, mely nem kevesebb mint 14 egyházat említett kebelében
