Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-22 / 16. szám
253 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 254 másik dolgot is, ami szintéD nyomja fa lelkemet. Ha jól emlékezem, már többször olvastam, hogy a Tiszajubileum alkalmával a minden tiszteletre és legnagyobb ■elismerésre méltó r.-komáromi nőegylet által rendezett estély jövödelmeként befolyt összeg ép úgy nincs a többi nőnöveldei alapokhoz csatolva, mint nem szerepel ott a r.-komáromi szent g}ülekezet által e czélra 1880-ban fölajánlott évi 500 frt segély, noha a szent gyülekezet ezen nemes áldozatkészségét az egyházkerület jegyzőkönyvében a legmelegebb szavakkal köszöni meg. Igen lekötelez, ki e dologban megnyugtató felvilágositást, az előbbi kérdésre pedig biztos tájékoztatást ad. Vidéki. — A jezsuiták visszafogadása Németországba. A német birodalmi gyűlés — ha bár nem nagy többséggel — „harmadu-szori olvasásban is elfogadta azt a törvényjavaslatot, mely hatályon kiviil helyezi a jezsuitákat Németországból kitiltó törvényt. Csodálkozás fogja el az embert, hogy még Németországban is idáig jutott a dolog, hol a Protestantismus oly erős és domináló állást foglal el. Tehát az ultramontánismus már oly erős, hogy a német birodalmat is hatalmába akarja keríteni? E csudálatos győzelmet az teszi némileg érthetővé, hogy a sociálisták, tehát a legszélsőbb radikalismus hívei szövetkeztek e kérdésben az ultramontánokkal. Tehát a socialisták, a most fennálló társadalmi rend ellenségei, a jezsuitákban alkalmas eszközöket látnak az ő czéljaik előmozdítására. S teljesen igazuk van. íme az idők jelei, melyek a leglelkesebb munkára kell hogy buzdítsák az igazi szabadelvüség és a fennálló társadalmi rend barátait! Némelyek még abban reménykednek, hogy a szövetségi tanács visszaveti ezt a törvényjavaslatot s a jezsuiták mégsem juthatnak be Németországba. — A felekezeti és községi középiskolák tanárainak állami nyugdíjazásáról készített tervezetét a közoktatásügyi miniszternek f. hó 19-én vette tárgyalás üá a parlament közoktatásügyi bizottsága s remélhetőleg igen rövid idő alatt készen lesz vele. Félhivatalos lapok közleményei szerint e nyugdijtervezet még a nyári nagy szünidő előtt tárgyalás alá kerül az országházban. S ha ez megtörténik, bizonyára csekély módosítással elfogadásra is talál, nagy örömére az összes tanároknak s igen nagy előnyére az összes nem állami középiskoláknak, melyeknek legégetőbb szüksége nyer majd orvoslást e valóban humánus törvény által. — Klamarik-jubileum. Klamarik János miniszteri tanácsos tiszteletére f. hó 28-ikán tartanak jubileumi ünnepséget, melyre a méltó alkalmat 40 éves tanári és tanügyi szolgálatai adják. Tanárságból küzdötte fel magát oly magas, a tanügy terén vezető állásba s mint a középiskolai ügyek intézője emez iskolák újabb szervezésében kiváló érdemeket szerzett. Exponált helyzetében sok elvi ellenfele s talán személyes ellensége is akadt, kik érdemeit a minimumra akarják redukálni. De ezek ép oly messze járnak az igazságtól, mint az olyan túlságos jóbarátai, kik tömjént akarnak neki gyújtatni s hozsánnát zengenek dicséretére. Az igazság itt is az arany közép utón van. Derék, munkás és fáradhatatlan ember, ki a számára kijelelt díszes helyen sok jó és hasznos dolgot teljesített a nemzeti közművelődés szolgálatában. Megérdemli tehát a tiszteletnyilvánitást és elismerést. Ez indokokból járult hozzá tanárkarunk is a jubileum megvalósításához s az ünnepségen Barabás Jenő tanártársunk által képviselteti magát — A polgári házasságról szóló törvényjavaslat annyi támadás, alattomos mesterkedés után is végre győzelmesen került ki a képviselőházból, mely folyó hó 18- dikí ülésében harmadszori olvasásban is roppant többséggel elfogadta. Mi, szabadelvű protestánsok, kiknek életeleme a szabad előrehaladás, bizonyára legnagyobb örömmel látjuk e nagy elv s a magyar nemzeti közvélemény fényes diadalát. Hisszük, hogy a nemzeti akarat ily hatalmas megnyilatkozásának a főrendiház sem szegül ellen s a javaslat rövid idő alatt törvénynyó válik. S hisszük, hogy — Eötvös Károly mondta, — ez csak kapunyitás lesz, mely után okvetlenül következik a szabadelvüség egyéb követelményeinek s első sorban a protestáns egyház jogos és méltányos igényeinek kielégítése. — A Szent-István társulat folyó hó 19 én tartott ülését az elnöklő herczegprimás a „családról“ tartott érdekes beszéddel nyitotta meg, melynek végén ezeket mondja : „Röviden, a mennyire egy megnyitó beszéd köretébe befér, igyekeztem a pogány és keresztyéu állam családi életviszonyait feltüntetni; zárszómban csak arra kérem a m. t. Társulatot: igyakezzék magasztos feladatához híven kiadványaiban odahatní, hogy a családi tűzhelynél a vallás és hazaszeretet lángja ki ne alngyék... A múlt század végső tizedében — épen századik éve — tűnt el egy hatalmas nemzet, mely egyik legnagyobb királyunkat s Erdély egyik legkiválóbb fejedelmét királyának választotta meg; megvan ugyan a föld, a patria, de megszűnt a nemzeti, a lengyel hegemónia. Mintha e szomorú esemény lebegett volna koszorús költőnk előtt, midőn gyönyörű szózatában igy ir: „A sirt, hol nemzet sülifed el, népek veszik körül s az ember millióinak szemében gyász köny ül.u És mégis! Sem az összes szabad népek: őszinte részvéte, sem a törvényhozóknak a törvényhozás termeiben elhangzott rokonszenves nyilatkozatai nem tudták az egykor nagy nemzetnek hazáját visszaadni. S ez a hős nemzet midőn tapasztalta azt, hogy sem saját erejével, sem emberi segélylyel nem tudja hazáját feltámasztani, családjainak ezreivel az Ur templomába megy] s milliók ajkán zendül meg az ének: „Istenünk! szent oltárodnál térdre hullva kérünk, szabad hazánkat oh ad vissza nékünk!“ Mi van e nemes és jobb sorsra érdemes nemzet jövőjéről az élet könyvében megírva? az előttünk zárva van;; de nyitva van előttünk múltjának könyve, melyből megtanulhatjuk: hova vihetnek a társadalmi, a vallási és pártharczok“! ? Eddig a beszéd, melyre csak az a megjegyzésünk: „Beh nagy kár, hogy ő magassága nem ezt ajánlotta papjainak a katholikus nagygyüléseeu, akkor most nem volna nálunk társadalmi és vallási harcz épen. az ő vezérlete alatt.“ — A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület miskolczi felsőbb leánynevelő intézetének felügyelő bizottsága értesíti azokat a szülőket, a kik gyermekeiket az intézet internátusába beadni óhajtják, hogy kérvényüket,
