Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-08 / 14. szám
211 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 212 Azt hiszem, megsérteném a főtiszteletü közgyűlés tagjait, ha bővebben akarnám indokolni, mily veszteség az reánk nézve, hogy az ő bölcs tanácsát és páratlan buzgóságát ez úttal nélkülözni vagyunk kénytelenek, s épen ezért csak egész röviden inditványozom : mondja ki közgyűlésünk jegyzőkönyvében a feletti igaz sajnálatát, kifejezvén egyúttal azon biztos reményét, hogy az isteni kegyelem mentői előbb helyre állitandja az ő buzgó szolgájának egészségét, mentői előbb újra körünkben látandjuk ót, teljes jó egészségben buzgólkodva egyházkerületünk ügyei körül, utasítván főjegyző urat, hogy ezt szeretett fópásztorunkkal a jegyzőkönyvi kivonat csatolása mellett közölje. A tökéletes vallás. (Folytatás.) Az azonban csak egy része az igazságnak, mi egy igen kiváló tekintélynél jut kifejezésre, midőn igy szól: Bármily tökéletlen, bármily gyermekes legyen is valamely vallás, az mindég Isten színe elé helyezi az emberi lelket; s bármily tökéletlen és bármily gyermekes legyen is az isten-fogalom, az mindég a tökéletesség legmagasabb ideálját tünteti föl, mit az emberi lélek, a jelen időben elérhet és felölelhet. Ennélfogva a vallás az emberi lelket legmagasabb ideálja színe elé helyezi, felíilemelí azt a közönséges jóság színvonalán és legalább is vágyódást támaszt egy felsőbb és jobb élet, — az isteni világosságban való élet után *)“. Ez állítást helyre kell igazítanunk az arra való emlékeztetés által, hogy voltak vallások a világon, melyek nem helyezték az emberi lelket legmagasabb ideálja színe elé, — vallások, melyek sok századon keresztül fenállottak .. . egyébként felvilágosodott nemzetek közt és a melyek az istenit az emberinél feslettebbnek és hitszegőbbnek tüntették föl. Zeus és Hermes a barbár kor eszményének megszemélyesítései valának, és ezen kép-mások, megnyervén a tisztelés külfényét, megszorították a nemzet gondolkozását és erkölcsiségét s a helyett, hogy táplálták volna a gyökereit minden hasznos társadalmi és állami működésnek, szüntelen késleltették azokat és ellenök működtek. Tényleg, mint egy még hitelre méltóbb tekintély értesít bennünket, „az Istennek igazságát hazugságra változtatták“. Hamis vallások voltak azok, mint hamisak az ugyanazon származású geográfiák és cosmogoniák; csak annyiban igazak, amenynyiben az emberben levő vallási teheték nyilatkozik a természetfeletti valamely faja mellett. Szóval, nincs erősebb bizonyítéka a kijelentés szükséges voltának, mint a természeti vallások története. Akármit beszéljenek az egyénekről, el kell ismerni, hogy a nagy világvallások téves fogalmat nyújtanak Istenről és a módról, mely ákal egygyé lennénk ő vele *). Midőn azonban kárhoztatunk számos vallási rendszert, mert több tévedést, mint igazságot tárnak fel. óvakodnunk kell, hogy elitélőleg nyilatkozzunk az egyesekről, kik ezen systemák segélyével vagy nélkülük törekedtek Istent feltalálni és élni az ember által képzelhető legmagasab és tisztább életet. Én azt hiszem, hogy a krisztusi lélek segedelme nélkül senki nem jöhet üdv-viszonyba Istennel. Azt hiszem egyszersmiud, hogy Isten gondoskodása és könyörületessége nem csak azokra terjed ki, kikhez az ő rendkívüli kijelentése eljutott, hanem mindenkire, bármiféle vallásban éljen is most; és ha egyáltalában meg kell Ítélnünk, kikben vagyon a Krisztusnak lelke: nem a szerint kell ítélnünk, hogy birtokában van-e vagy nincs-e valaki valamely ismeretnek, melynek megszerzése lehetetlenség volt ránézve, hanem a magaviseleté szerint. Krisztus tudtunkra adta, hogy hasonlóak lehetünk ő hozzá; ha mások, bár soha nem hallották a Jézus nevét, inkább hasonlók hozzá mint mi, azok megelőzendenek bennünket a menyországba jutásban. Az üdvösség a Krisztushoz való hasonlóság **), a krisztusi lélek bírása, s ha ezen lélek gyümölcsei föltalálhatok azok életében, kik a történeti Krisztusról semmit nem tudnak: örömmel elfogadjuk azt a kínálkozó eszmét, hogy az ő ismeretén kívül találhatott a mi Urunk módot, mely által közölte az ő lelkét némelyekkel. ***) IV. De ezek után nem lehetséges-e az, hogy ezen valllások azon fajoknak, melyek befogadták, alkalmasabbak és jótékonyabbak valának, mint a keresztyén vallás lehetett volna? .... Általánosan szólva — úgymond Herbert Spencer — valamely korban s valamely nép közt élő vallás aunyira közelíti meg az igazságot, amennyire képesek valának az emberek akkor és ott befogadni****). Max Müller hasonlókép azt állítja, hogy „egy bizonyos értelemben minden vallás igaz vallás volt, mely akkor lehetséges, ama nemzedék nyelvével, gondolataival és érzelmeivel összeegyeztethető és ama világ kornak megfelelő volt*****)!“ Ezt a véleményt táplálják a különböző hitfelfogásokhoz tartozó emberek is A brahman igy szól: „A megvilágosodott értelmű embe rek jól tudják, hogy a legfőbb lény minden nemzettel kö zölte az ahhoz leginkább illő tant, s ezért tekint megelé gedéssel a különböző módokra, melyeken imádtatík ******)* Az udvarias chínai ugyan ezt az eszmét visszhangoztatja, *) Lásd Jowett erősen kárhoztató bírálatát a görög vallásról fennebb idézett művében. **) »Ezen hasonlóság azonban nem csak az erkölcsi jellemre, hanem azon magatartásra is kiterjed, mellyel Krisztus Isten iránt viselteték*. ***) Az általam felmutatni kívánt igazság sehol sincs jobban formulázva, mint a Wesminster hitvallás szerzőjének eme bölcs és szabadelvű szavaiban,: Mindazon választott egyéneket (a csecsemőket kivéve), kik lehetetlen, hogy az ige szolgálata által külsőképen hivattak legyen el, Krisztus ujjászüli és üdvöziti a szent lélek által ki működik a mikor, a hol s a hogy neki tetszik». ****) »First Principles*. — 116.1. — *****) »Introd. to Sc. of Religion» 261.1.— ******) Hardwich »Christand other Masters« I. 27.1, ** Max Müller: Introd. 263. o.
