Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-01 / 1. szám
11 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 12 II. Ferdinándról nem III. Ferdinándra, hanem I. Leopoldra szállt.“ (132. 1.) Lipót jellemzésére vonatkozólag1 ezeket találjuk: „A sola salvifica eeclesia“ előtte oly nagy tekintély volt, mely isteni törvény erejeként foglalta el lelkét; és valahányszor gyóntatója a protestánsok által kir. diplomájának és a törvényeknek meg nem tartása miatt megháboritott lelkiismeretét megnyugtatni kivánta, mindannyiszor a katholikusok sérelmeit emlegette fel.“ Érdekes küzdelmet vívtak eleink azért is, hogy őket a király és az országgyűlés is „evangélikus rendek“-nek czimezze s nem egyszerűen csak „az evangélikus vallás híveinek“ (247. 1.) Az 1665-ben Radnóton tartott erdélyi országgyűlésnek a káromkodók és ünneprontók ellen hozott végzései is lekötik figyelmünket, igy: „ha valakik comperiáltatnak, ut supra, isten szombatjának, a sz. vasárnapnak megszegőinek és isten neve káromlóinak lenni, kővel veregessenek agyon, indifferenter minden helyeken. Ide értetvén azok is, a kik amaz rettenetes szitokkal, úgymint ördög teremtettével szitkozódnak, átkozódnak. Qualificálván mindazáltal és az időt megvizsgálván 24 esztendősön feljül halállal, kisebb idejűek veréssel büntettessenek meg.“ (362. 1.) Egészen a politikai történet keretébe vág, de rendkívül érdekes a soproni országgyűlésen a nádori hivatal visszaállítása ügyében folyt tanácskozások leírása. (428. s köv. 11.) Végül összefoglalva is megismerhetjük e műből úgy a protestánsok, mint a katholikusok egymáselleni sérelmeit I. Leopold korában a 444 és 449-ik lapokon. „Ekét vádirat — igy szól Zsilinszky — szomorú képét tünteti fel azon kor türelmetlenségének.“ De ki adhatná e nagyszabású mű kimerítő ismertetését ? Azért csakis a munka beosztásáról emlékezünk még meg, mely szerint az 5 fejezetre van osztva és pedig a következő évek vétettek fel határul u. m. 1647—1657; 1657—1664; 1664-1672; 1672—1681; 1681-1687. Egy pillanat hazánk történetébe meggyőzhet róla, hogy ennél helyesebb beosztást felvenni nem is lehet. Melyek után azon megjegyzéssel zárhatjuk igénytelen ismertetésünket, hogy ha gyönyörrel akarja megismerni az olvasó a magyarországi protestánsok lélekemelő történetének egy szakaszát, akkor Zsilinszkynek e könyvét első sorban kell ajánlanunk. Kis Eknő. „Kis Tükör.“ jKépes hetilap a magyar közönség számára. A „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap“ 1892. évi 55-ik számában röviden emlittetett, hogy Szőts Farkas és Kecskeméthy István képes heti lapot indítanak meg. Mindnyájan örömmel fogadtuk ezen hirt, mert érezzük hogy a mostani nehéz viszonyok között híveink érdekében nekünk is a tettek terére kell lépnünk. Az ultramontán áramlat minden ponton kivetette a hálót, a sajtó Jerén lázas tevékenységet fejt ki, s eljárásában annyira túlbuzgó, hogy olyan kis községbe is, aminő itt a mi szomszédságunkban B.-Győr, hol katholikus olvasó alig akad, a pozsonyi ékes irodalmi termékből, melynek minden száma ellenünk irányult sértegetésekkel van tele, több példányt küld. Hivatásunkból folyó kedves kötelességünket teljesítjük tehát, midőn adjuk a „Kis Tükör“ programmját, amint következik: A mint most a „Kis Tükör“-rel bekopogtatunk a pitarajtón, tudjuk, hogy mindenki azt kérdi tőlünk: Mit akarunk mi? Hát el is mondjuk izíben, szép sorjában, a ki szereti az igazságot, olvassa el, nem bánja meg. Hogy hát kinek Írunk? Az uraknak-e, vagy a polgároknak, a gazdagoknak-e vagy a szegényeknek, a tanultaknak-e vagy a tanulatlanoknak, az öregeknek-e vagy a fiataloknak, vagyhát kinek? Bizony mindenkinek, a ki magyar. Mert, hogy már van újságja balpártnak, jobbpártnak, papnak, katonának, ügyvédeknek, doktoroknak, de még talán a bábáknak is, csak épen a magyar embernek nincs. Hát hadd legyen annak is, mert hej! nagy szüksége van e között a sok ellenség között egy igaz barátra! De hát, hogy akkor miért nem irtuk ki oda elől, hogy ez az újság magyar akar lenni? Csak azért, mert az magától értetődik, mert mi is magyarok vagyunk mind egy szálig, a kik ebbe az újságba írunk és azt akarjuk, hogy ebben az országban mindenki magyar legyen és jó hazafi. De hát mit Írunk? Jaj, azt nehéz volna egy lélekzetre elmondani, mert hogy sok mindent akarunk ám mi Írni! Mindent a mi csak jó és hasznos. Mi nem adunk jó tanácsokat a császároknak, királyoknak, kormányzóknak, meg minisztereknek, hogy hogyan kormányozzák Ázsiát meg Amerikát, mint a hogy ezt a nagy újságok szokták, hanem inkább arról mondunk el okos dolgokat, hogy hogyan kormányozzuk mi magunkat családunkat, hogy mindenek ékesen és szép renddel legyenek. És majd megmutatjuk, hogy honnan szerezhet a szegény ember erőt, bölcseséget, szeretetet az élet barczainak megvívására. Leírjuk a régi nagy emberek életét és küzdelmeit a mostani kicsi és nagy emberek tanulságára: hogy mint szerették azok a hazát, mennyire ragaszkodtak az öröcélethez! Hogy megtanulja e példákból mindenki, hogy nem az a jó hazafi, nem az javítja a haza sorsát, a ki sokat beszél, hanem az, a ki Isten országának minél jobb polgára akar lenni. Azon is sokat gondolkoztunk, hogy a régi bibliás öregek mért okosabbak és fiatalabbak a bibliátlan fiataloknál? Bizony azért, mert bibliások. No majd ezen is segítünk. írunk sok szép és kedves dolgot a bibliából is. Tudjuk úgy is, hogj majd ezt olvassa mindenki legnagyobb gyönyörűséggel. Hanem a ki a szép verseket, tanulságos históriákat igaz történeteket szereti — pedig tudjuk, hogy minden magyar ember szereti — annak lesz csak jó módja, mert mi ilyeneket is Írunk. Nem olyan német módi verseket, a
