Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-02-19 / 8. szám
123 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 124 A görög nyelvi anyag beosztása megegyezik az államéval; nincs különös megjegyezni valónk, ha csak azt nem jegyezzük meg, hogy Homeros Ittasának I. énekét néhány intézetben vagy épen nem, vagy csoukitva olvasták! Mintegy nyolc helyen még Teubner-féle kiadást találunk, a többi szívesen alkalmazza a magyar kiadásokat, különösen Dávid Herodotos-át s Csengeni Homerosát; a nyelvtanok közöl leginkább el van terjedve Curtius nyelvtana (10), de utána azonnal Dóci igazán derék könyve jön (7), inig a sárospataki kör Szinnyei-féle nyelvtanát a kiadó helyen kívül csak Kolozsvárott találjuk. (Folytatjuk). Dr. Kapossy L. A Eaust-monda keletkezése s legrégibb prózai feldolgozásai. (Folytatás.) E mellett a hátránya mellett némi előnyéül számítható be Widman könyvének, hogy sok régebbi varázsmondával megismerteti olvasóit tudóskodó összhasonlitásai alkalmával. Widman életéről igen keveset tudnak. Atyja, Dr. Widman György Rudolf egy gróli családnál volt 30 évig tanácsos és ügyvéd. Nagyatyja egy krónikát is irt, a melyet unokája többször említ müvében '). Lakóhelye valószínűen Halle volt. Ezt bizonyítja Grohmann is, aki szerint Wid man doctor medicináé volt a sváb Halléban 2). 'Neumann szerint Widman „vir obscurissimi nomínis“ volt, a kit a denevérek közé sorol, mint olyat, a ki se nem tudós, se nem egészen tudatlan 3). Annyit azonban már müve alapján megállapíthatunk Widmanról, hogy ő korának gyermeke volt, vagy legalább is jól ismerte korát, tudta, hogy hogy kell annak kedvére megírni valamit. Ismerte korának erkölcsi felfogását, s éppen ezért található fel munkájában az a szigorú erkölcsi irányzat, a melylyel meghódította a közönséget. Ennek a következménye lett az, hogy mig a költőibb színezetű legrégibb Faust-könyv különböző kiadásai háttérbe szorultak s nem találtak olvasó közönségre, — addig a terjengős, tudóskodó, de a morális követelményeket szigorúan szem előtt tartó Widman-féle Faust-könyv általános kedveltségnek örvendett a megváltozott Ízlésű, szigorúan vallásos olvasó közönség körében. Ahhoz is értett Widman, mint kel a nagy közönség előtt nagy állításokkal tekintélyt szerezni müve és maga részére. Ezért támadja meg mindjárt müve előszavában (2—3. 1.) a korábbi Faust-könyveket s azokat csak diák (student)-mondáknak nevezi, és kizárólag a maga műve részére vindikálja a történeti hűséget és teljes megbiz- * *) *) Widman, i. m. II. r., 4. f., 27, 53, 57, 68, 108. 1. *) Annalen der Universität zu Wittenberg, 245. 1. Engel, i. m. 86. 93. 1. *) Disquisitio Historica de Fausto Praestigiatore, quam in Alma Hac Leucorea publico examini commitunt praeses M. Job. Georg Neumann, et respondens Carol. Chistianus Kirchner, Presza Saxo. Pie XVIII. Maii H. L. Q. C. Wittebergae Recusa Anno. MRCXCIII. ■ét. Cap. 1., 92. Reuchlin. Meldegg, i. m VII., 6. 1. hatóságot. De hogy valósággal mégis mennyire nem kicsinylette Widman a korábbi Faust-mondákat, bebizonyította maga is azzal, hogy művében az 1587-iki legrégibb Faust-könyvet használta forrás gyanánt, és sokszor szórólszóra megegyezik ezzel, és pedig nemcsak a feliratoknál, hanem a részleteknél is. S ő maga is kénytelen elismerni müvében, hogy a legrégibb Faust-könyvet használta forrás gyanánt, a melyből egyes részeket elhagyott, más, hiányzó történeteket pedig beletoldott '). Egészen a Widman könyve alapján készült a Faustmondának egy későbbi, 1674-ből való prózai feldolgozása. Ennek az 1674-ben, Niirnbergben megjelent Faust-historiának szerzője Pfitzer János Miklós, a ki müve főtartalmát illetőleg hű mai ad ugyan Widmanhoz, de azért találunk oly toldalékokat is munkájában, a melyek Widman könyvében nincsenek meg. így pl. Widman morális tekintetekből elhagyja Faustnak Helénával való egybekelését, Pfitzer pedig leirja ezt egy külön fejezetben az 1587-íki Faust-historia előadása szerint. Abban is eltér az előző Faust-könyvektől Pfitzer könyve, hogy ebben nemcsak általánosságban van említve Faust házasodási szándéka; hanem már az is meg van mondva, hogy Faust egy polgár leányba szerelmes és azt akarja minden áron feleségül venni. Pfitzer művének teljes czime a következő: Das ärgerliche Leben | und | schreckliche Eude | dess vielberüchtigten I Ertz-Schwartzkünstlers | D. IOHANNIS | FAUSTI, | Erstlich, vor vielen Jahren, Heissig beschrieben, | von | Georg Rudolpp Widmann; j Jetzo, aufs neue übersehen, | und sowol | mit neuen Erinnerungen, als uachdencklichen | Fragen und Geschichten, j der heutigen bösen Welt, zur Warnung, | vermehret, j Durch | JOH. NICOLAUM PFITZERUM, | MED. DOCT. | Nebst vorangefügtem Bericht, | Couradi Wolff: Platzii, | weiland der heiligen Schrifft Doctoreus, | von der greulichen Zauberey-Sünde; | und einem | Anhänge, I von den Lapponischen Wahrsager-Paueken, | wie auch sonst etlichen zauberischen Geschichten. | Nürnberg, | In Verlegung Wolfgang Moritz Endters, und Johann | Audreae Endters Sei. Erben. | M.DC.LXX1 V.8.2) A Pfitzer müvének czimében szereplő Platz név ucáu indulva, a Faust-monda ezen kiadásánál Pfitzer-nek és Platz-nak nevét együtt emlitik, mint szerzők nevét s egyszerűen sokszor Pfitzer-Platz-féle kiadásnak mondják. Ez tévedés, mert Platz csak a Pfitzer által müvéhez csatolt intésnek szerzője, a mely a Faust-mondával semmiféle szorosabb kapcsolatban nem áll. Ennek a függelék-szerü résznek következő czime van: Kurtzer, nothwendiger | und ] wolgegründter Bericht, | von dem | Zauberischen fíe') Widman műve megjelent Scheible „Kloster“ ez. munkájában (I. 273—804. 1. néhány latin vers, az ajánlás és a szél-jegy zetek elhagyásával. Tanulmányt Irt róla: Kühne (Programm 1860. 42—53. 1.) és Reuch lin-Meld e gg idézett művében és Scheible »Kloster« ez. művében (11. k.) *) Pfitzer müve külön ki lett nyomtatva a következő munkában: »Bibliothek des literarischen Vereins in Stuttgart. CXLVITübingen 1880.« Tanulmányt irt Pfitzer müvéről Dr. Kühne Ágoston (Programm, Zerbst 1860.)
