Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-02-12 / 7. szám

109

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

110

Attól függ, hogy e kifejezést mily értelemben veszszük, mert ha azok, kik hírlapokba írnak, mind reporterek, akkor ma még inkább az vagyok, midőn két lapnak rendes munkatársa, kettőnek pedig levelezőjévé lettem.

Igaza van, ott tanultam azt, hogy röviden a fontosabb dolgokról kell Írni s mindig a rideg valóságot.

Ha olyan nagyon kiváncsi K. ur, megmondom azt is, hogy a Prot. egyh. s iskolai lapban miért nem közöltem a jelentés e részét. Egyszerűen azért, mert ez egyedül a mozgalom formájára vonatkozott s igy ama kifejezéseknek nagy horderőt tulajdonitani nem lehetett.

Természetes K. urnák tetszett volna, ha sajtó utján azt hirdetem, hogy e kerület legnagyobb egyh. megyéje, mielőtt az ügy aktuálissá válnék, már elitélte azt s ti többiek is hasonlóképpen cselekedjetek.

Ha a komáromiak iniciatívája önzetlen, magasabb kulturális szempontból indult volna is meg, valótlanságok Írására még akkor sem vállalkoznám.

Úgy tapasztalom, *K. urat bántja, hogy Galamb védőleg ír B. mellett. Erre nézve minden merész kombináció cáfolatául ki kell jelentenem, hogy én a valóságot védem s ez személyre csak annyiban vonatkozik, amennyiben azt az igazságtól elválasztani nem lehet.

Kezembe sem ilyen, sem amolyan kulacsot nem adott B. ur, mert vele e tárgyban nem érintkeztem, mikor taálkoztunk, minden tekintetben valódi, tiszta bort töltött a pohárba.

Felhivatom annak megnevezésére is, hogy B. mikor mennyit, mi czélra áldozott? Erre vonatkozólag nem említhetem fel, mint anyagi javak közczélra szentelését a Stocz-féle pénzt, a Széky- Sarkady- Körméndy és a főginmáziumi alapítvány pénzeket, mert jó kedélyű Nagy Sándor bátyám az ilyeneket— lyukas magyaroknak nevezné, nem hozhatom fel az Angyallal való jótéteményt, mert ez csak egy példa, hogy angyal és ördög közös ügyet teremtettek,. — nem vázolhatom kellőleg B.-nek közügy érdekében kifejtett fáradhatlan szorgalmát, tevékenységét s evvel kapcsolatban áldozatkészségét, mert akkor K. ur a tisztelet és igazság érzet szülte viszonyt még bizarrabb színekkel ecsetelné. E kérdésre különben nagyon szép választ adott ez egyházmegye közönsége akkor, midőn Begedi urat bizalma és szeretetével újólag megajándédozta. Ez a tény mindennél többet mond, s egyúttal válasz arra is, hogy misztifikáltam-e én ?

Galamb,

— Az ág. hitv. ev. atyafiak országos zsinata f. hó 7-ére hivatott össze a minisztérium által kifogásolt két § átalakítása s a még meg nem oldott kérdések elintézése czéljából. A tanácskozás legkimagaslóbb momentumát minden esetre br. Prónay egyetemes felügyelő ezen indítványának : „A zsinat tehát mondja ki, miszerint elismeri, hogy a házassági ügy rendezése első sorban az államnak joga és hogy a polgári házasság az ág. hitv. ev. egyház tanaival és elveivel nem ellenkezik“ egyhangúlag történt elfogadása képezi. E határozottság nagyon is helyén való volt azon szinte érthetetlen eljárás mellett, melyet a testvér egyház egyik vezérférlia Péchy Tamás követ. Mert csakugyan úgy áll a dolog, hogy ha a tervezett házasság úgy alakilag, mint tartalmilag polgári lesz, örömmel kell hogy üdvözölje azt minden jó hazafi, mint az országunkra nézve oly fölötte szükséges béke eszközét.

— A belső-somogyi egyházmegye [egyházainak esperesre adott szavazatai február 7-én Kaposvárott ns. Szabó Kálmán gondnok urnái felbontatván, a következő eredmény tűnt ki: nagyt. Begedy István istvándi lelkész ur 41, nagyt. Körmendy Sándor 16 szavazatot nyert. Ugyanakkor töltetett be egyik egyházi tanácsbiiói állás, melyre nagyt. Körmendy Sándor lelkész ur 37 szavazattal lett megválasztva Szikszay Ödön udvarhelyi lelkész ur 19 szavazata ellenében.

— Egy derék község. A tapolczafői közbirtokosság, — mely csak a napokban adta jelét a főiskola iránti áldozatkészségének, midőn az építkezés czéljaira ezer öl terméskövet ajánlott fel, a vallásos buzgóságtól indíttatva $ az egyház iránti meleg szeretettől vezéreltetve, a helybeli reform, egyháznak 400 frtot, az ágost. hitv. ev. gyülekezetnek pedig 45 frtot adományozott közpénztárából. A hol a protestantizmust éltető ős forrás ily szépen csörgedez, ott nincs okunk még kétségbe esni a jövő felől.

— A Romában építendő protestáns templomra Terlinden lelkész Duisburgban már 113000 márkát gyűjtött, mivel azonban ez az összes költségek fedezésére nem elég, nagy erélylyel folytatja a gyűjtést tovább, hogy minél előbb megkezdhető legyen az építkezés.

— Az utolsó Druida Valesben, a nap főpapja Dr. Villiam Price nem rég halt meg 92 éves korában. 81 éves korában még megnősült, s midőn az ezen házasságból született gyermek meghalt, az ősi szokáshoz híven annak tetemét máglyán égette el.

— A természettudósokat rendszerint az atheisták közé szokták sorozni. Hogy mennyire helytelenül, bizonyítja a nagy természettudósnak üwen-nek egy lelkészszel folytatott beszélgetés végén tett következő nyilatkozata : „Egyébiránt mi a legnagyobb fölfedezés azon egyszerű igazságokhoz képest, melyeket önök napról-napra hirdetnek a szegény nép előtt.

— A „Tanítók Szava“ II. évfolyamának 12-ik (decemberi) füzete az eddiginél is változatosabb és érdekesebb tartalommal jelent meg, a mivel sokat mondtunk, mert e lap, mint a néptanítók érdekeinek bátor és rettenthetlen szószólója, eddig is nálunk egészen szokatlan irányt követve kétségkívül első helyet vívott ki magának tanügyi lapjaink között s a „Néptanítók Lapja“ után bizonyára legtöbb olvasója van. De lássuk a cikkeket! — „Két év“ cim alatt a lap érdemes szerkesztője Glatz György visszapillantást vet a lapnak két évi múltjára, s olyan igazságokat mond, a miket bajos lesz megcáfolni. — „Tanítói nyugdijjügyek“ (szemelvények) és „Tanítók sérelmei“ cim alatt panaszokat közöl tanítói körökből. — „A próbatanitás“ érdekes tárcacikk Kéztolli M.-től, a kit a tanítók a „Néptanodá“-ban megjelent maró szatírával irt cikkei-