Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-12-24 / 52. szám

861

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

862

mert látta, hogy hívei az építkezéssel járó roppant kiadást meg nem bírnák, nem lévén az egyháznak semmi más jövedelmi forrása, mint az egyháztagoktól befolyó csekély egyházi adó.

A naszályi egyház kebelében folytatott nemes munkálkodása nem maradhatott jutalmazatlanul. Ha nem jutalmazhatta is gyülekezete anyagi javakkal, jutalmazta Öt az egyházmegye az elismeréssel, mert már 1865-ben aljegyzőjévé, majd 1868-ban főjegyzőjévé választotta, s később 1873-ban tanácsbiró és számvevő, 1882-ben pedig lelkészgyámoldai elnökké lett.

De nemcsak a közügyek terén szerzett babérokat; a családi körben is nyíltak számára öröm virágok. 1855-ben vette nőül megboldogult elődjének Hetényi Istvánnak leányát Máriát, akivel a legboldogabb családi életet élte 38 éven keresztül.

Ámde az Úr az 0 szolgáinak sem adott változatlan erősséget! — Az idő s a fárasztó munka megtörte az erős férfiút is, s a közügyektől teljesen visszavonulva egyedül egyházának és családjának szentelte minden idejét. Szemei, talán az idő, de valószínűbb, hogy a fárasztó munka következtében annyira elgyengültek, hogy félni lehetett, miszerint látását teljesen elveszti. Pestre ment tehát, hogy szemeit operáltassa, de az erős, a munkabíró fiérfiun többé segíteni nem lehetett.

Látását visszanyerte ugyan némileg, de hosszantartó munkát végezni többé képtelen volt. Ily állapotban érte őt a hosszantartó betegség, mely később egészen elsorvasztotta. Hitét, bizodalmát azonban ekkor sem veszté el, mert súlyos szenvedései alatt is nem egyszer zendtilt meg ajkán amaz ének:

„Uram bocsásd el szolgádat békével!

Október 16-án a reggeli órákban dobbant utolsót a nemes szív, amikor is az Ur magához szólitá a hiv szolgát munkálkodása igazi jutalmának elvételére.

Temetése október 18-án ment végbe. A szomorú háznál nt. Antal Gábor ácsi lelkész úr tartott beszédet, ecsetelvén a protestáns papok anyagi szegénységét, de lelki gazdagságát, méltatván egyszersmind az elhunytnak érdemeit is. A temetőben pedig tiszt, ifj Nagy Sándor szomódi lelkész úr mondott utolsó Isten hozzádot a megszomorodott család és a lelkésztársak nevében.

Azóta ott nyugszik csendesen, háborítatlanul a naszályi sirkert virágos hantjai alatt. A gyászba borult özvegy a feledhetetlen férjet, a kesergő gyermekek a szerető édes apát, a naszályi ref. gyülekezet 40 éven át volt buzgó lelkipásztorát, a mi egyházmegyénk egyik leglelkesebb előharczosát gyászolja a megboldogultban.

„Áldás legyen emlékezetén“!!

E. L.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

— Lapunk hátralékos előfizetőit tisztelettel kérjük a hátralékos előfizetési dijaknak minél «lőbb való szives beküldésére.

— Tisztelt előfizetőinknek és kedves munkatársainknak ez utón kivánunk boldog ünnepeket.

— Adományok iskolai czélokra. Szladik Jánosr

nyugalmazott postafőnök, kit a múlt hóban kisért a temetőbe Pápa város résztvevő közönsége, a főiskolai gyorsírókor számára 200 frtot hagyományozott végrendeletileg^ Különösen napjainkban kettős hála és köszönet illeti meg az ilyen derék férfiakat, mint a boldogult hagyományozó; mert nemcsak jó és hasznos czélra áldozott, hanem egyúttal felülemelkedve a felekezetiesség sziik látkörén, szép példát mutatott a kölcsönös őszinte felebaráti szeretetve. Ő ugyanis róm. kath. vallásu volt. Vagyonának legnagyobb részét pedig (mintegy 18,000 frt) alapítandó városi leány-árva házra hagyta. íme egy valódi derék ember! Tele. Puzdor Gyula ur, az ifj. képzőtársulat egyik alapítója s azóta folyton bőkezű maecenása, legközelebb Kossuth iratainak legújabb kötetével ajándékozta meg a társulat könyvtárát s egyúttal megígérte, hogy a többi köteteket is oda ajándékozza. Fogadja leghálásabb köszönetünk és elismerésünk nyilvánítását kegyes adományáért.

— A gyorsírókor Markovits emlékünnepélye

Decz. 17-én. Szép és kegyeletes ünnepélyt rendezett ma egy hete a „pápai főísk. gyorsírókor,“ a korán elhalt Markovits Ivánnak, a magyar gyorsirászat megteremtőjének emlékére. Délután fél 3 órakor vette kezdetét az ünnepély a főisk. nagytermében, mely ez alkalommal nagyszámú előkelő, díszes hölgyközönséggel telt meg. Jelen volt a főisk. tanárikar, a tanuló ifjúság és számos érdeklődő. Dr. Kapossy Lucián tanár, a gyorsirőkör elnöke lendületes beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt. Ezután Va9 Károly VIII. o. t. szavalta el Révi-nek „Markovits halálára“ ez. ódáját, majd pedig Halász Zoltán VIII. oszt. t. a kör alelnöke olvasta fel „Markovits emlékezete“ czím alatt megirt szép emlékbeszédét. Következtek a versenyek s szemléltetőleg is bemutatták a gyorsirőkör tagjai elsajátított ügyességüket, ügy a látványos-, mint a szakszerű versenyben Halász Zoltán tűnt ki leginkább rendkívül* jártassága, szabatos és értelmes gyorsírásával. O nyerte el az I-ső (1 drb. cs. és kir. arany) díjat fis, melyet Hoffner Sándor bpesti joghallgató adott. A 2-ik díj ti drb. 10 koronás arany) Heimler József VI. o. t.-é (lett, Szűcs József Vili. o. t. pedig dicsérő oklevelet kapott. Az eredményt lelkesitő és buzdító beszéd kíséretében Kis Gábor ref. lelkész hirdette ki és adta át a dijakat a nyerteseknek. Ezzel az ünnepély véget ért.

— Készüljünk a milleniumra. Világi tanácsbirónak II. szám alatt ezen lapokban megjelent czikkére, ezúttal csak röviden a következő három pontban válaszolok;

1. A jogot, vagy jogokat, semminemű jogügyi bizottság nem Confiskálhatja érvényesen. — A visszaélés ha tart is egy darabig, de mindég megtámadható, mert törvényessé soha nem válik. Ez áll a czéljaiktól elvont főiskolai alapítványokra is.

2. Azon kielégítésre váró nagy igények és szükségek, melyeket a V. tanácsbiró czikkében elszámlál, a pápai főiskola számlájára nem irhatok, tehát azok miatt a főiskola meg nem rövidíthető. Egyébbiránt, a ki egyszerre