Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-12-17 / 51. szám

845

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

84*

uralkodásának lehet köszönni. Vitézei bejárták Olaszországot, ott kedvelték meg a szőlőművelést s haza térvén meg is honosították (azt)“. Kétségtelenül jó dolog, ha hallgatóink tudják a szőlő termelésnek bár rövid történetét, de ennek ismertetése nem szószékbe való. A tárgyalás és befejezés már jobb.

Reformatio emlékünnepi predíkáczió „A Krisztussal való szoros összeköttetés“. Alapigéi: János ev. 15 : 1—4. verseiből vannak véve. Tárgyalása szorosan a textus körül forog s bár tartalma vékony, stílusában lendület nyilatkozik.

Ez a kötetnek utolsó darabja.

Nagyon is különböző értékűek e beszédek. Bibliai jellegük édes-kevés. A szentirás stílusának, nyelvhasználatának ítt-ott akadunk bennük nyomára; a bibliai hasonlatok igen is gyérek. Az „én“ — kivált az első beszédekben — szinte kirivólag lép előtérbe. Nagyon hihető, hogy ez a fogyatkozás jóhiszemű, de mégis nagy hiba. „Én az Írás vezérlete mellett, igaz, hogy saját felfogásomnak megfelelőleg, emelem ki az isteni kegyelemnek Jézusban nyilatkozott tényeit (16. lap.) Én előttem igazán megfoghatatlan. (20. 1.) Ugyanazért én úgy hívom fel figyelmeteket e napra. (46. 1.) Én sokat gondolkoztam már a felett“. (50. 1.) stb. stb. Hogy mennyire nem helyes szószéken az „én“-nek oly erős kiemelése, kitűnik abból, hogy ha a prédikátor pl. a prófécziákból vett intését, dorgálását szöveg szerint s úgy adja elő, mintha az illető próféták [ajakáról hangzanának, hallgatói igen sokszor eszükbe veszik; mig ha mintegy Jupiter a maga sújtó villámait szórja: szava hihetőleg pusztában kiáltó szó leszen. „Krisztus szolgája a lelkipásztor; a ki pedig az ő szolgája, őt kövesse; tehát nem előtte, de mögötte a helye. Neki nem magát, hanem a Krisztust kell tudnia és prédikálnia, azt pedig, a ki megfeszittetett!

Hibája még e beszédeknek, hogy aránylag kevés bennük a szívre ható, megindító elem, pedig a hol előfordul, ott alkalmazása teljesen sikerült. Inkább csak az értelemhez vannak intézve e predikácziók, holott a ki főleg az értelemhez szól, különösen egyszerű hallgatói előtt, azt ezek könynyen elhagyják, mint tanítványai a főpap udvarába hurczolt Mestert ; ellenben a ki a szívre is hat, annak „néma kegyelettel csüngenek a szaván“, mint az apostolok a ringó búza kalászok között járó Üdvözítőjén. De meg az értelem, ha jobbára ezt foglalkoztatjuk, ki is fárad s meg kell pihennie. E pihenés épen alkalmas arra, hogy a szívre hassunk. Lám Jézus is, samariai útjában kifáradva, a Jákob kútjánál pihenőt tartott, de épen ez alatt térítette meg a samariai bűnös aszszonyt. Ha a lelkész Ur angyalaként a szivek Bethesdáját föl nem zavarja, akkor a beteg szenvedő lelkeknek nem lészen gyógyulásuk!

Másrészről teljes elismerésre érdemes e predikácziók felosztása, mely ellen alig van vétség. Legtöbbször mind a főtétel, mind az altételek benne rejlenek a textusban. A bevezetés, egy kettő kivételével, találó s egész’ természetesen vezet a tárgyalásra. Nem kevésbbé sikerült az átmenet s kevés kifogás tehető a részek arányossága ellen is. A tárgyalás nyomon járó, az alkalmazások közvetlenek, tárgyból folyók, a befejezések rövidek, magvasak, a

szellem keresztyén, népszerűség és erős szónoki lendület jellemzi a stílust.

Óhajtjuk, hogy az esetleg megjelenő II-ik kötet e fogyatkozások gyérüléséről s a jeles tulajdonságok szaporodásáról tegyen bizonyságot!

Osváld Kálmán.

mm r

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

— Lapunk hátralékos előfizetőit tisztelettel kérjük a hátralékos előfizetési dijaknak minél előbb való szives beküldésére.

— Főiskolánkban a karácsonyi legatio-választás folyó hó 16-án d. n. 2 órakor tartatott meg. A szünidő az akadémiában 16-án, a főgymnasiumban 18-án veszi kezdetét s tart a jövő hó 3-ig. A hosszú s minden megszakítás nélküli erős szorgalomszak után lesz tehát egy kis jól eső megpihenés, hogy annak elteltével megújult erővel foghasson ismét a munkához tanár és tanítvány.

— A körmendi ev. reform, egyházban e hó folyamán újra megkezdődtek a múlt évben kezdeményezett vallásos esti összejövetelek. Fülöp József lelkész kezdeményezésére ugyanis csak az elmúlt télen megalakult refpolgári olvasókör, könyvtár-alapításon és lapok járatásán kívül egyik legfontosabb czéllá tette a vallásos estélyek tartását. A siker mindjárt kezdetben várakozáson felül volt. — A gyülekezeti dalárda által előadott énekek, vallásos tartalmú felolvasás és az iskola nagyobb növendékei által előadott vallásos, oktató irányú költemények alkották a programmot. E tél folyamán mindenek feszült várakozására az első összejövetel decz 10-én volt. A tágas, mondhatni nagyon is terjedelmes iskolai tanterem férfiak és nőkből álló publikummal zsúfolásig megtelt. Az énekkar először és végül egyházi darabokat énekelt. Öt tanuló (fiú és leány) egy-egy vallásos, oktató s hazafias költeményt adott elő. Közben pedig a lelkész rövidéi» érintvén az ily összejöveteleknek a lélekre, szívre és kedélyre való kiváló hatását, felolvasást tartott az ó te»tameutom több kiváló nő alakjáról, akként csoportosítva!» Őket jellemzésében, a mint egyes erényekben azok példa gyanánt tündökölnek. Az összejövetelről a tanterembe alig beférő közönség látható lelki örömmel s azon reményben távozott, hogy mielőbb és gyakrabban is része lehet hasonló lelki élvezetben Az összejövetel azt a benyomást tette a szemlélőre, hogy a lélek dolgai után szomjuhozófe bizony még vannak és a kimutatott forrásokat örömmel felkeresik. Csak alkalmat kell tehát nyújtani, s ősi hítbuzgóságunk, mely egykoron csodákat miveit, ismét a maga tiszta fényében fog ragyogni, életet keltve mindenütt. — Vajha a körmendi egyház ne állana önmagában dunántúli kerületünkben, hanem többi városi, sőt falusi gyülekezeteink is meghonosítanák a vallásos összejöveteleket*. A hosszú unalmas téli estéket igy lehetne a lelki áldás és gazdagodás forrásává változtatni át.

— Jubileumi emlék. Gyorsírói feljegyzés alapján összeállította 1892. junius hó 14-én tisztelete jeléül Dem-