Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-12-17 / 51. szám

841

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

842

De mind e mellett a rationalistáknak és a hitetleneknek, a kiket a csodák bántanak és botránkoztatnak, nem azt mondjuk: ezen csodák, elismerjük, a természet rendje ellenére vannak, ellenkeznek minden törvénynyel, de azért akár tetszik, akár nem, meg kell előttük hajolnotok!“

így beszélhetnénk, ha Isten igéje kívánná; de mégis igy szólunk hozzájuk: „ezen esetekben rendkívüli történt ugyan, de nem a törvény átlépése történt itt“.

Van-e egyetlen egy teremtmény, melyet azon törvények hoztak létre, a mik fen tartják? Egy élő lénynek a megteremtése egyrészről és fejlődése másrészről nem két különböző dolog-e, nem egészen különböző törvények munkálnak-e ott közre? Ha egy növényt öntözvén és táplálván életben tartjátok, vajon hiszitek-e, hogy ily módon létre is hozhatjátok? Miért ütköztök hát meg azon, ha azt mondjuk: a keresztyénség kezdetén valami különös dolog történt? Miért kellene azon időben (a mint mindenek elismerik) a midőn a világ új életet nyert és újjá teremtetett, minennek a dolgok rendes folyama szerint történni?

Gyakran halljuk a historikusoktól, hog}7 a múlt időket nem a mi korunk szerint kell megítélnünk; helytelen lenne pl. a keresztes hadak eseményeit a mi napjaink, erkölcsünk mértékéhez szabni; különböző időkben, különbözők az erkölcsök. És méltányos lenne mellőznünk ezen minden egyebekben alkalmazott szabályt akkor, a midőn a történelemben páratlan eseményről van szó, arról t. i, hogy Isten megjelent a földön?

(Folyt, köv.)

Csizmadia Lajos,

Könyvismertetés.

(Folytatás.)

A „Szülői gondoskodás a házasságkötésnél“ és a „Mint viseljék magukat az ifjak — inkább fiatalok — a házasságkötésnél“ czimü VII. és VIII. számú dolgozatok analytico —syntethikus predikácziók. Amaz I. MózesXXIV: 1—10, ez I. Mózes XXIV. 55—67. versek alapján készült. Mind kettő farsangi beszéd. Megtaláljuk bennük a meglepően jó alkalmazást, de nem az emelkedettséget s a bibliai képek, hasonlatok használatát, mety — főleg a szerelem és családi élet boldogságát fejtegető predíká czióknak elengedhetetlen kelléke. Nyelvezetük nagyon is prózai, száraz. „Az a kérdés — olvashatjuk az egyik beszédben — hol lakjanak a fiatalok, ma is számtalanszor előadja magát és az ifjú házasok között nem ritkán az képezi a viszály magvát, hogy a szülők nem tudnak megegyezni ama kérdés fölött. A férfikéz becses, mindenik magának szeretné s bizony sokszor nehéz eligazodni. Leghelyesebb volna talán, ha a férfi birtokán maradnának, mert a gazda így lehet valóban gazda! Ámde sokszor meg a nő szülei is szeretnék, ha leányuk után lenne egy fiuk, ki a gazda öreg vállain a terhet megkönyitené. Mit kell hát ilyenkor tenni? Bizony előre kell járni az ember

eszének s mint Ábrahám tévé, ki kell kötni a dolgot“, (63. lap.) Ebben az okoskodásban a kathedrai komoly méltóságnak árnyéka sincs! —Alapjában igaz, de mennyire naiv pl. ez a tanács: „Ha a leánynak csak esze diktálja a férjhez menetelt, szive pedig nem, jobb, hogy pártában marad, mert a pusztán érdekből kötött házasság ritkán terem öröm virágokat. Különösen pedig egy dologra figyelmeztetek minden leányt: nagyon sokat ne adjon a világ nyelvére, mert a világ álnok ravasz, a ki benne nagyon bízik, megcsalja azt“. (67. 1.) Az ilyen köznapi kifejezésmódok sem szószékbe valók: „Tudom, hogy kemény fába vágom a fejszét, (65. 1.) ez a kérdés szeget ütött a fejembe, (67.1.) hány szülő van, ki haragjában leányára olyan könnyen kimondja: „Bárcsak elvinné már valaki a nyakamról !“ Az egyh ázi beszédnek népszerű nyelvezetűnek kell lennie, de e követelménynek nem akkor felel meg, ha a hétköznapi, utczaí nyelven Írjuk, hanam ha népünknek, hogy úgy mondjuk — ünnepi nyelvét lessük el és ezt alkalmazzuk. Csak igy lesz a kathedra szentek szente, melyből minden köznapi száműzve van.

Emelkedettebb s tartalmasabb e két farsangi beszédnél: „Jézus a bűnösök barátja“; bár bevezetésében nine» helyén a Krisztusról nagyon is felvilágosult szellemben tanító theologus példája, jóllehet van rá egy Ízben hivatkozás. Jobb már a bevezetés második fele, melyből egészen természetes a tárgyalásra való átmenetei. Szinte sajnálható, hogy a főtétel hosszú s egyszerű hallás után alig jegyezhető meg. A kidolgozás szorosan a tárgy körül forog, a befejezés rövid, csattanós, szívhez szóló.

A „Vallásosság ma is a női szívnek legszebbik erénye“ a szorgalmatoskodó Mártha s a jobb részt válaszfcé Mária történetét tárgyalja. Felosztása helyes, de kidolgozása a gyengébbek közül való. Szerző e beszéd második részében, felosztásához híven, az igaz vallásossággal ékeskedő Máriákról szándékozik beszélni s ezek közé számítja Gusztáv Adolfot, Bocskait, Bethlent, I. Rákóczy Györgyöt. Bár kétségtelen, hogy a protestantizmus eme dicsekedéseinek győzelmében főszerepet a vallás játszott* mégis méltán kérdezhetnék: Mit keres Saul a próféták: között? Hogy számítható Gusztáv Adolf, Bocskai, Bethlen I. Rákóczy György az igaz vallásossággal ékeskedő Máriák sorába.

Terjedelemre elég hosszú, de tartalmilag szegény a „Gazdag és Lázár“. Nincs benne egy megkapóbb gondolat, egy uj tanulság. Kár volt ezt a szép tárgyat bántania Sokszor és sokkal szebben feldolgozták már mások.

Jóval szerencsésebb ennél a „Pál apostol példája“. Tárgyal. Kor. XII. 1—10. nyomán alaposan ki van fejtve, nyelvezete választékos s az egészet a textusnak megfelelőleg alázatosság lelke hatja át.

Méltó társa ennek a „Krisztus lelki király“. Virágvasárnapi predikáczíó Márk XI. 1 — 11. versei alapján. Felosztása kifogástalan. Bevezetése egyengetett ösvényen vezet a „nem e világból való országba“, melyben Krisztus mint lelki király, tehát mint lelki hatalom uralkodik. E lelki hatalom §fejtegetését tartalmazza az első rész, mely költői; szívhez szóló. Kevesebb erő nyilatkozik &