Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-29 / 5. szám

73

DUNÁNTÚLI PROTESÁTNS LAP.

74

lék épületet újból építhessük, melyek összes költsége megközelíti a 4000 frtot. De híveink igyekezvén méltó utódai lenni a dicső Ősöknek, még itt sem állapodtak meg, hanem azt óhajtjuk, hogy az újonnan átalakított szent templomunkban már az orgona kenetteljes hangjai mellett dicsérjük az Istent. Mig a férfiak fizetik épitési adóul állami adójuk 25%-ját négy éven át, addig buzgó nőink tojásból, baromfiból, szóval az 0 női kis erszényükből rakják össze az orgonára szükséges 120o ftot. Bár a mozgalom még csak mostanában indult meg, még is már a lelkészlakon levő gyűjtő íven 418 frt van beírva, mint ajánlott s részben már be is folyt összeg. Ezen összeghez tek. Szabó György komáromi ügyvéd ur egyházközségünk szülötte 100 írttal járult, mely szép adományáért e helyen is fogadja forró s hálás köszönetünket. Ily esetek alkalmával, midőn szent és nemes czélért lángol a lelkesedés szent tüze, sok oly megható jelenet adja elő magát, melyekre az ember szemeiben önkénytelen is megjelennek az örömkönnyek. így vau ez nálunk is. A sok közül álljon itt egy. Minapában hogy nálam volt egy asszonyatyánkfija, hogy az 0 szerény anyagi viszonyához képest az orgonára is letegye áldozatát, azt mondta, hogy ők is igen örülnek az orgonának, mikor otthon a családi körben beszélgettek róla (mert most mindenütt a hol két, három asszony összejön, arról folyik a beszélgetés); hogy szeretne az orgonára adni, csakhogy keveslette azt, amit adhat.Ne búsuljon édes anyám! mondja fia, az én mándlim jó lesz még az idén, majd vehetünk jövőre, adja azt is oda az orgonára. Kell-e mondanom, ahol ily jelenetek fordulnak elő, ott a jó Isten segélyével csodákat lehet mivelni, s hiszem, hogy rövid idő alatt teljesülni fognak forró vágyaink, s akkor hálatelt szivvel zengjük a csinos templomban a szép orgona szó mellett, szivünk mélyéből fakadó hála énekünket:

Áldjad én lelkem az Urat,

Hirdessed dicséretét,

Az Istennek adok hálát,

Valamig engem éltet,

Én az Urnák éneklek Mindaddig miglen élek.

Széki Aladár.

dadi ev. ref. lelkész.

Kalászok az életnek kenyeréhez. Szerkesztik : K. Tóth Kálmán debreczeni és Papp Károly budapesti ref. lelkészek.

Első füzet. Bpest, 1892.

A gyakorlati lelkészet terén már régebben kiváló sikereket elért két hírneves lelkész társunk, egymással kezetfogva, egy olyan egyházi beszéd-gyűjtemény szerkesztésére vállalkozott, mely mindenféle szertartásra vonatkozót közölni fog. Maga a ezé], mely előttük lebeg, fenséges. „Gazdag kalász-gyűjteményt óhajtanak nyújtani amaz életnek kenyeréhez, melylyel híveinket táplálni szent hivatásunk.“ Tagadhatatlan, hogy sokszor még legkiválóbbjaink sem érkeznek arra, hogy önálló dolgozattal lépjenek fel, tehát az eszméknek tárházára még nékik is szükségek van. Hát mi, minorum gentium, hogyne szorulnánk oly beszédgyüjteményre, melyben „mindenféle alkalomra találnánk megfelelőket.“ Nagy szükségünk van nekünk erre, az élet kenyerének folytonos nyújtása közben, de meg magyar prot. irodalmunk is megvárja, hogy a lelki pásztorkodás ezen fontos ága előkelő gyűjteményekkel legyen képviselve. S most midőn szerencsés vagyok az első füzetet ismertetni, a beszédek gyakorlati értéke szolgál sinórmértékül ismertetésemben.

Három keresztelési beszéd van a füzetben. Szász Kdrolyé az első „miveit zsidó férfi keresztelésekor.“ Egyszerű, keresetlen, szívhez szóló, őszinte beszéd. Nincs szükség, hogy ily alkalommal, dogmatizálva többet mondjunk; arra sincs szükség, hogy az ilyet ceuseáljuk, s nagyon helyes, hog} az apostoli hitformát sem mondatja el, hanem kérdések alakjában teszi fel. A Záhrák Dénes „első szülöttnél mondott keresztelési beszéde“ egy alapigés, erőtől duzzadó, választékos, könnyen folyó stylusu, fülbemászó beszéd, melylyel nagy hatást lehet elérni. Érdekes, hogy luth. atyánkfiái a „hiszekegy“-et is elmondják kereszteléskor. Sántha Károly „keresztelési imá“-ja ódának szép, de versben, kötött beszédben imádkozni vajmi nehéz.

Egyházkelőt Írtak Kis Gábor és Lévay Lajos. Az első a hála érzelmével eltelt édes anyai szívhez férés mindazon attribútumaival ékeskedik, a melyek oly meghatóvá teszik előttünk rövidségében is. Hasonlatai az életből rneritvék és keresetlenségükben szépek. Lévay-é már nagyobb körmondatokban indul és vezeti a szivet a véget, len kegyelmű Istenhez. Imádsága is megható hálaimádság-Konfirmacziói beszéd Papp Károly tói. I. János II. 24—35. alapigék felett. Budapesten a konfirmácziót az idén már nem úgy vitték véghez, mint általános szokás, hanem a vizsga egy köznap délután volt; vasárnap a szerkesztő egyházi beszédet mondott a gyermekek előtt; azután elmondta egy az apóst, hitformát, kikérdezték a szokott kérdéseket, énekeltek, imádkoztak, megáldották őket, s nyomban kiosztották nékik az úri szentvacsorát. A beszéd maga valóban hiterősitő, lelkesítő, a gyermekek gondolat-világához van mérve és mindaz el van benne mondva, a mit ilyen beszédekben hangoztatni kell, sőt a mai térítésekre is megadja a felvilágosítást, a feleletet s teljesen el van találva a szívhez szóló hang. mikor a reform, egyház iránt való szeretetre sarkal.

Szász Károly beszéde követi ezt, mely mondatott egy unitáriusnak született, házasság miatt anglikánná lett, férjétől elvált s második házasság okáért a ref. egyházba áttérő fiatal nő felvétele alkalmával. Ezt a négyféle alkalmat művésziesen egységesíti a szívhez szóló szép beszéd.

Hat esketési beszéd vau a füzetben. K Tóth Mihályé — szép gondolatokat tartalmaz, közvetlen hangon szól a szívhez, csak megszólításában kifogásolom az „árr‘ jelzőt. Antal Gábor beszéde „25 év óta törvénytelen házasságban élt jegyesek esketésekor“ a speciális alkalomból indul ki és az eskü szentségét domborítja ki. Kitűnő alkalmi beszéd. Poszvék Sándor I. Móz. 12. 2. felett írt egy szép beszédet, mely textusos eljárás már nem sikerült.