Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-11-19 / 47. szám

Negyedik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1893. november 19. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre pos­tai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt.-X *­HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor több­szöri közléséért 5, egy­szeriért 7 kr sorja. Ezen­­kivül bélyegdíj 30 kr.-X MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Teendőink pápai főiskolánk érdekében. Pápai. — A prédikátor mintaképei. Dr. Stalker Jakab után an­golból (Folytatás.) Miklós Géza.— A zsinatról. — T á r c z a. Papi és tanitói díjlevelek a palánki (szó* kólái) egyházmegyében a XVII. század elején. (Folytatás.) — Vegyes közlemények. — Hiva­talos rész. Teendőink pápai főiskolánk érdekében. Korunk a felekezeti s közelebbről a refor­mátus középiskolák fejlődési történetében új kor­szakot képez. Ez az új korszak természetesen és szükségszerűen állott be a közvetlenebb állami felügyeletnek az ország összes középiskoláira tör­vényhozás utján történt kiterjesztése által. Ez is természetes következménye volt állami életünk fejlődésének. Modern államszerkezet nem képzel­hető a nélkül, hogy a közoktatásügy, mint a nemzet szellemi életének főtényezője, ne az ál­lam vezetése alatt legyen. Ehhez joga van az államnak; de e mellett szükséges is ez, nem csak az oktatásügy megki­­vántató szellemi nivójának állandó fentartása ér­dekében, hanem — és pedig különösen nálunk Magyarországon — a felekezeti és nemzetiségi túlkapásokkal szemben. Mert ne feledjük, hogy hazánkban nem minden egyház van úgy át­hatva a magyar nemzeti eszmétől, a haza érde­keinek szentségétől, mint a református egyház. Különösen napjainkban van bő alkalmunk köz­vetlenül is meggyőződni arról, hogy mennyire kis mértékben csüng a nemzet igazi érdekein egyik-másik, főként pedig a minden jelszót Ró­mából váró katholikus egyház. Ez a felekezet az nálunk első sorban ez idő szerint, a melynek el­­kapatott papi fejedelmei a nemzet legigazibb ér­dekeinek, legégetőbb szükségletei kielégitésének útjába állanak, mert a legtöbbször igy kivánja ezt — a pápa, igy kivánja saját hatalmi körük s vagyoni jólétük. Gondoljunk egy ilyen nemze­tietlen felekezet kebelében autonomikus tanügyet Képzeljünk el magunknak a mi, — minden mo­dernebb, a felekezeti bigottságot megszüntetni vagy legalább csökkenteni czélzó intézmények megvalósitását makacsul ellenző — katholikus biborosaink vezetése alatt egy jezsuita hadat, a mely a meglévő állami felügyelet nélkül gondo­zásába venné a katholikus tanügyet hazánkban! Bizony, szomorúbb, középkoribb állapotot ennél már nem képzelhetnénk a magyar nemzeti tan­ügyre nézve. Vagy gondoljunk a hazánkban lévő nemzetiségekre, — mivé lenne az iskola ezek ke­zében a sokszor fel-fellobbanó nemzetiségi fana­tizmus befolyása alatt?! Szükséges tehát az állami felügyelet már csak a felekezeti és nemzetiségi túlkapások meg­akadályozására is; mert hogy az iskola első sor­ban volna alkalmas úgy a vallási bigottizmus, mint a nemzetiségi fanatizmus veteményes kert­jéül, ezt nem tagadhatja az, a ki tudja, hogy az oktatás és nevelés szelleme mily elhatározó be­folyással van az egyéniség alakulására. JDe nem tekintve érintett sajátos helyzetün­ket, — igy is az állam hivatott vezetője az ösz­­szes nemzeti, közelebbről a középiskolai tanügynek. Most már az állam, a múlthoz képest, nagy ál­dozatokat hoz az összes hazai, de különösen a közvetlen vezetése alatt álló tanintézetekre. Egye­temein foglalkoztatja a modern tudományosság európai színvonalán álló legkiválóbb szaktudó­Az egyház és iskola köréből ADIÁNTCLl EV. REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS MLÖNYI. i 2

Next

/
Thumbnails
Contents