Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-29 / 5. szám
69 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 70 gyom ányoknak teljesen megfelelően jelenik meg a császár nagy bámulatára * *). Ugyancsak a császári udvarban egy lovagnak, báró Hordeck-nek, mig az egy nyári estén ablakában aludt, szarvas-agancsot varázsolt fejére, úgy hogy ez nem tudta fejét visszahúzni a szobába. Csak miután a császár is jót nevetett e tréfán, varázsolta vissza Faust a megtréfált lovagot eredeti alakjába (34. f.). A nevetségessé tett lovag meg akarta magát boszulni Fauston; azért mikor Faust eltávozott a császári udvarból, üldözőbe vette több lovag társával. De megjárta megint, mert Faustot, kit egy kis erdőben értek utol, egy egész vértes csapat védi, a mely elől a lovagok futásnak erednek. Faust most úgy bünteti meg az őt üldöző lovagokat, hogy valamennyiöknek szarvat varázsol homlokára, s ily alakban hagyja őket egy hónapig (35. 1.). Gotliában azt kívánja Faust egy szénát fuvarozó paraszttól, hogy térjen ki előle szénás szekerével. Mikor a paraszt ezt vonakodik megtenni, sőt illetlen kifejezésekkel bántalmazza Faustot, ez azzal boszulja meg magát, hogy elnyeli a parasztnak szekerét, szénáját és lovát. Mire azonban a polgármester, — ki előtt a paraszt panaszt emelt Faust ellen, — megérkezik a tett színhelyére, már sértetlenül találja az előbb varázlással eltüntetett tárgyakat (36. f.). Egy alkalommal három Wittenberg-hen tanuló gróf igen szeretett volna részt venni a bajor fejedelem fijának Manchen-ben tartandó lakodalmán. Az ifjú grófok Faustot kérték fel arra, hogy vigye el őket Münchenbe, amire az rá is állott. A lakodalom napján egy széles köpenyt térit ki Faust kertjében s erre ülteti a három grófot. Megparancsolja azonban a grófoknak, hogy az egész utazás és lakodalom alatt egy szót se szóljanak, akárki fog is tőlök valamit kérdezni. Ezután az intés után helyet foglal Faust is a köpenyen, s ekkor egy nagy szél keletkezik, amely éppen a kellő időre Münchenbe viszi a köpenyt utasaival együtt. Münchenben a grófok egyike feleletet ad a hozzá beszélőnek, a miért a másik két gróf Fausttal együtt visszaszállott a köpenyen Wittenbergbe, a tilalmat áthágó gróf pedig börtönbe került, a honnan Faust szabadította ki utóbb bűvészi tudománya segítségével (37. f.) A 34-dik fejezetben az van elbeszélve, hogy szedett rá Faust egy zsidót. Egy alkalommal ugyanis elfogyott Faustnak pénze s hogy segítsen ebbeli baján, egy uzsorás zsidótól kér kölcsön 60 tallért egy hónapra. A kikötött határidő elteltével megjelenik a zsidó s kéri pénzét a kamatokkal együtt. Faust azonban nem lévén képes és nem is akarván kötelezettségének eleget tenni, zálogul egyik lábát adja oda addig, a mig tartozását majd kifizeti. Kiköti azonban, hogy az adósság kifizetése alkalmá-') D. Faustus thete die Thür auff, Bald gieng Keyser Alexander hinein, in aller Form vnnd Gestaltt, wie er im Leben gesehen, Nemlich ein wolgesetztes dickes Männlein, rollten oder gleichfalben vnd dicken Barts, rollt Backen, vnd eines strengen Angesichts, als ob er Basilischen Augen hett. Er trat hinein in einem gantzen vollkommen Harnisch, zum Keyser Carolo, vnd neigt sich mit einer tieffen Reverentz. Braune, i. m. 75. 1. val tartozik a zsidó lefürészelt lábát visszaadni. A zsidó ráállt Faust ajánlatára, de hazafelé menve, a zálogba kapott lábat bedobja egy folyóba, gondolván, hogy úgy sem veheti annak semmi hasznát. Faust, értesülvén a zsidó tettéről, tudtára adja, hogy ki akarja fizetni adósságát s egyúttal visszakéri a lábát. A zsidó most megszeppen, mert a lábat nem tudta visszaadni s hogy megszabaduljon Fausttól, nemcsak az adósságot engedi el, hanem még ezen felül újabb 60 tallért fizet Faustnak *). A 39. és 40. fejezetben Faustnak egy lókereskedővel és paraszttal űzött tréfás varázsmíiveletei vannak előadva 2). A 41-ik fejezet szerint 12 czivakodó s verekedni akaró tanulót tréfál meg azzal, hogy czivakodás közben elveszi látó képességük* t s csak akkor láttak újra, amikor mindenikök hazament. Majd veszekedő parasztokat úgy hallgattat el F., hogy szájuk kitátva maradt s nem tudták azt összetenni /42. f.). Egy sertéskereskedőnek sertéseket ad el, amelyek szalmakötelekké változnak a vízben (43. f.). Az anhalti gróf udvarában télnek idején szőlőt s más jobbnál-jobb őszi s nyári gyümölcsöket varázsol az asztalra (44. f.). Ugyancsak az anhalti gróf kedvéért egy igen szép várat varázsolt egy közeli magaslatra (44. b. f.). Nehány diák társaságában behatol a saltzburgi püspök pinczéjébe s itt a legjobb borokat isszák, anélkül, hogy felfedezték volna a pinczében való tivornyázásukat (45. f'.). A saltzburgi püspök pinczéjében történt tivornyázás után ugyancsak diák-társaságban sok tréfás jelenetet varázsol elő Faust (46. f.—51. f.), a melyek között az a legérdekesebb, a hol a lakásán mulató diák-vendégek kívánságára Helénát Menelaos szép feleségét varázsolta elő, a ki oly szép alakban jelent meg, hogy a diákok egészen meg lettek bűvölve s a nagy izgalom miatt aludni sem tudtak 3). Majd egy jámbor, vallásos ember, ki egyúttal szomszédja volt Faustnak, meg akarja azt téríteni, látván, hogy Faust nemcsak maga rohan a végveszedelembe, hanem számos ismerősét is erkölcstelen s kárhozatos életmódra szoktatja. Faustra mély hatást gyakorolnak a téritő szavak (52. f.) *), de az ördög sem alszik s nem eugedi ki ') D. Faustus aber wolte kurtzumb sein Pfand vnd Schencket widerumb haben, oder der Jud solte jme seinen Willen daromb machen, Wolte der Jud seiner loss werden, musté er jhme noch 60 Thaler darzu geben, vnnd hatte doch I). Faustus seinen Schenckel noch. Braune, i. m. 82. 1. *) D. Faustus betreugt einen Rosstäuscher. D. Faustus frist ein Fuder Hänw. Braune, i. m. 83. 1. s) D. Faustus antwort, dieweil jhr dann so begirig seidt, die schöne gestalt der Königin Helenae, Menelai Haussfraw, oder Tochter T y ndari vnd Laedae, C a s t o r i s vnd Pollucis Schwester Zusehen, wil ich euch dieselbige fürstellen. — Diese Helena erschiene in einem köstlichen schwartzen Purpurkleid, jr Haar hatt sie herab hangen, das schön, herrlich als Goldfarb schiene. — Die Studenten aber, als sie zu Betth kommen, haben si vor der Gestalt vnd Form, so sie sichtbarlieh gesehen, nicht schlaffen können. Braune, i. m. 93—97 1, 4) Als er nun zum Hauss käme, gedacht er diser Lehr vnd Vermahnung Reisig nach, vnd betrachtete, was er doch sich vnd sein Seel geziehen, das er sich dem leidigen Teuffel also ergeben hette Braune, i. m. 99. 1. 5*
