Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-10-15 / 42. szám
€99 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 700 galmazza a nép előtt Pétert, a ki őt az ördöggel kötött szövetsége s hamis tanításai miatt nem akarja elismerni apostoltársául. Péter apostolnak sikerült Simont leálczázni, s ez végre, mindenkitől elhagyatva, Rómába menekül s megnyeri maga részére csodás tetteivel Néró császárt. Péter azonban megjelenik Rómában is s felvilágosításával megingatja a császár becsülését az ál-apostol iránt. Simon, hogy ingadozó tekintélyét helyreállítsa, daemonjainak segítségével az égbe akar repülni. De Péter meghiúsítja szemkápráztató varázslatát; megparancsolja a gonosz szellemeknek, hogy ne vigyék tovább Simont, mire ez leesik a magasból és ennek következtében meghal. Később, a mágusz-monda tovább fejlődésével, Simon már typíkus mondái alakká válik, akiről, mint a sátán szövetséges társáról, minden rosszat mondanak. Láthatatlanná tudja magát tenni, ;tetszés szerinti alakot vesz fel, képes repülni, a halottakat feltámasztja, idegen alakokat képes elővarázsolni; sőt tiizből, vízből és levegőből embert is alkotott, a kit saját szolgálatára használt fel. Ebből a mondából került a Faust-mondába bizonyára Helena alakja. Rokon részlet az is a Faust-mondával, a mely szerint Simon embert alkotott; ez ugyanis Justus Faustust juttatja eszünkbe, a ki a Faust-monda szerint Faust fia és daemonionja volt s Faust halála után nyomtalanul eltűnt. A Faust-mondára emlékeztet a maguszmonda általában hősének a sátánnal való szövetkezésével s az ördög segítségével véghezvitt varázslatokkal, A Cyprianus-mondában is megtaláljuk, mint a mágusz-mondában, az ördöggel való szövetkezést. Cyprianus, varázsló magusz, ugyanis sok csodás tettet mivel a szolgálatára álló daemonok segítségével. Egy alkalommal azonban, a mikor tapasztalja, hogy daemonjai gyengébbek Krisztusnál, megtér és mint a keresztyén egyháznak tevékeny s előkelő tagja hal meg. A sátánnal való szövetkezést megtaláljuk a Tlieophilusról szóló mondában is. Theophilus, ki a 6. században élt s arkhidiakonus volt, püspöke által, ki neki irígye volt, megfosztatott hivatalától. Ekkor Theophilus egy bűvész hírében álló zsidó segítségével szövetséget köt a ^sátánnal. E szövetségkötésnél már szerződési okmány is készíttetik s mind a két fél megpecsételi azt. E szerint Theophilusnak meg kell tagadnia Jézust és Máriát, a sátán pedig ezért cserében arra kötelezi magát, hogy visszahelyezi őt hivatalába s elhalmozza világi javakkal. Theophilus azonban nem sokára magába tér; megbánja a gonosz szellemmel való szövetkezését, 40 nap és 40 éjjel szakadatlanul imádkozik a sz. Máriához, aki aztán ki is eszközli számára Isten irgalmát. Ezután kevés idő múlva meghalt s utóbb a szentek közé is felvétetett *). Látjuk hát, hogy az utóbb nevezett három mondában sincsenek lényegesebb egyezések. Az ördöggel való szövetkezés, Helena alakja, s általában az ördögi szövetség segélyével véghezvitt csodás tettek, — ezek megvannak ') A Simon,-Cyprianus- és Theophilus-mondákat s azoknak a Faust-mondához való viszonyát részletesen s kimerítően tárgyalja Heinrich Gusztáv. Goethe Faustja 6s Faust-tanulmányok. Budapest, 1888. 181—212. 1. ugyan a Faust-mondában is; de ezek az apróbb vonások s más csodás történetek nem alkotják a Faust-monda lényegét. Faust sajátos egyénisége, títáni jelleme lényegesen eltérő Simon, Cypriánus, Theophilus egyéniségétől s jellemétől. Mig Simon Mágusz, Cyprianus és Theophilus az egyházi érdekeket szolgálják s képviselik, — addig a Faust-monda hősét saját egyéni jelleme, magasba törekvő természete teszi érdekessé. A rokon tartalmú mondáknak a Faust-mondához való viszonyára vonatkozólag tehát anynyit megállapíthatunk, hogy a Faust-mondába sok régibb mondából ismeretes hagyomány vétetett fel, — de azért egyáltalában nem tekinthető a Faust-monda pusztán a különböző korokban keletkezett mondái anyagok egyszerű gyűjteményének, — nem, a Faust-monda legértékesebb s legeredetibb jellemvonását, más helyen a történeti Faustban és a 16. századi Németország szellemében kell keresnünk. Hogy Faust történeti egyniség, hogy valósággal élt s kalandos, csavargó életmódot folytatott a 16. század első felében, — ezt kétségtelenné teszik az egykorú emberek feljegyzései. Legelőször az 1462—1516 élt Trithemius János, sponheimi s később wörzburgi apát tesz említést Faustról, Virdung János barátjához irt levelében 3). A levél, mely 1507. aug. 20-ikán kelt, az első, 1536-iki kiadás szerint következőleg hangzik: 10AN. TRITE. AB. MONASTERII S. IAcobi in suburbio ciuítatis Herbipolensis Joanni Virdungo de Hasfurt mathematico doctissimo salutem. Exhibuit mihi literas tuas Henrícus Gronigerus Reuerendíssimipraesulis nostri asecretis, quibus pláné cognoul causam meam petitoriam apud illustrissimum principem Philippum Comité Palatínum per te fuisse pro motam. Quare tibi gratias habes q. maximas, referamque pro viribus quoties mihi dabitur occasio. —------Homo ille de quo mihi scripsisti Georgius Sabellicus, qui se principem nacromanticorum ausus est nominare, gírouagus, battologus, et circuncellio est, dignus qui verberibus castigetur, ne temere deinceps tam nefanda et ecclesíae sanctae contraria publice audeat profited. Quid ením sunt aliud tituli quos síbi assumit, nisi stultissimae ac vesanae mentis inditia, qui se fatuum non phílosophum ostendit? Sic ením titulum sibi conuenientem formauit, Magister Georgius Sabellicus, Faustus junior, fons necramanticorum astrologus, magus secundus, chíromanticus, agramanticus, pyromanticus in hydra arte secundus. Vide stultam hominis temeritatem, quanta feratur insania, ut se fontem necromantíae profited praesumat, qui uere omnium bonarum literarum ignarus fatuum se potíus appellare debuisset quam magistrum. Séd me non latét eius nequítia. Cum anno prioré de Marchia Brandenburgensi redírem, hunc ipsum hominem apud Geilenhusen inueni, de quo mihi plura dicebantur in hospítio frivola, non sine magna eius temeritate ab eo promissa. Qui mox ut me adesse audiuit, fugit *) A levél Trithemius következő czimü munkájának 212—314 lapján jelent meg először: Joannis Tritemii Abbatis Sponhe men-, sis Epistolarum familiarium líbri duo ad diuersos Germaniae Principes, Episcopos, ac erudition« praestantes uiros, quorum Catalogus subjectus est. Haganoae ex officina Petri Brubachij, 1536.
