Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-10-15 / 42. szám

Negyedik évfolyam. 42. szám. Pápa, 1893. október 15. DUNÁNTÚLI X­ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre pos­tai szétküldéssel egész évre 4 írt, félévre 2 frt.-3* HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor több­szöri közléséért 5, egy­szeriért 7 kr sorja. Ezen­­, | kívül bélyegdíj 30 kr. *--------------------------1 Félszázados buzgó tevékenység elismerésé­­nak őszinte nyilvánulása volt az a lelkes ováczió, melyben a mezőföldi egyházmegye tisztes espe­rese e hét folyamán részesült. Méltó is reá! Ötven óv óta hű munkása az Ur szőlőjének, ötven év óta forgolódik az Úr oltára körül . . . Lelkes prédikátor, ki hirdeti az igét alkalmatos és alkalmatlan időben, s mint a lépes méz, úg} foly ajakéról az ékes beszéd. Jó pásztor, ki az ő nyáját gyönyörűséges mezőkön kies folyóvizekre legelteti s az őrtüzet mindig égve tartja, mert jöhetnek ragadozó farkasok, melyek nem kedveznek a nyájnak. Könyörülő sa­­maritánus, ki a lelki betegek sajgó sebeibe gyógyitó olajat önt s a szomjuhozó lelkeket örök élet vizével megelégiti. — Buzgó tanitó ki a megfeszített Krisztus tudományát megjelenti a tudatlanoknak. Meg nem restülő orvos, ki a lelki vakságban szenvedők szemeiről leveszi a setétség hályogát, hogy világosság fiaihoz illőn járjanak. Éber gazda, ki ójtszakának idején is őrködik, hogy az ellenség konkolyt ne hintsen tiszta bú­zája közé! A minden jónak adója, kinek öröme vagyon az ő dolgaiban szorgalmatoskodón, meg is ál­dotta lelki, testi jólléttel, csendes megelégedéssel. Mint ama bibliai kegyes agg megérte egyet­len reménységének teljesülését: megláthatá idve­­zitójét, úgy emez ősz Simeon szive is örvendez­hetett szépséges gyermekeiben, családja fájának ékes hajtásaiban. Isten után fölnevelhette őket kegyességben s mint az eszterág fiait, szárnyukra bocsáthatta őket. Az Úrnak kegyelme megengedó érnie, hogy buzgó fáradozását az egyházi ügyekben méltó siker koszoruzza s meggyőzte arról, hogy az a pálya, melyen eddig haladt, rögös ugyan, de abba a dicsőséges hajlókba vezet, melyben az igazak, mint a nap, fényiének. Kérjük a minden jónak adóját, hogy áldja meg őt továbbra is lelki, testi áldásaival. Edzze meg akaratát, hogy elvégezhesse a nagy mun­kát, melyet rá bizott, hogy elvégezzen. Helyhez­­tesse az ő lábait kősziklára. Adjon ékes beszédet nyelvére, Istent dicsőitő éneket ajakára. Legyen ezután is hegyen épitett város, mely messze tün­dököl. Yilágoljon, mint meggyujtott gyertyaszál, melyet nem rejtenek véka alá. Legyen só, mely meg nem Ízetlenül. Az éhező Lázárok nyomorúságán ne csak földi, de mennyei kenyérrel is enyhítsen; a szomjuhozók égő nyelvét üdítő itallal hüvösitse lelki szomjúságát örök élet vizével oltogassa. Örvendezzen még számos éveken nagy öröm­mel az Úrban, örvendezzen az ő lelke az ő Is­tenében, ki az öregség ékes koronáját tévé fejére s igazságnak palástjával vette körül és megéke­sítette ő, mint egy menyasszonyt, ki magát meg­­ókesitette az ő ékességével:!! 42 Az egyház és iskola köréből AIKÍSTÍLl El ML EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZIlIE í MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SÓ­TARTALOM ! Szűcs János mezőföldi esperes 1843 — 1893. — Az enyingi ünnepély.— A csetényi ev. ref. egyház öröm­ünnepe. Egy jelen volt. — Fauszt-monda keletkezése s legrégibb prózai feldolgozásai. II. Szakai Károly. Tár ez a. Papi és tanítói díjlevelek a komáromi ref. e.-megyében a XVII. és a XVIII. században. — Vegyes közlemények.

Next

/
Thumbnails
Contents