Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-10-08 / 41. szám
Negyedik évfolyam. 41. szám. Pápa, 1893. október 8. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. X--------------------------5£ Az egyház és iskola köréből «Ml B Rí mmi HIVATALOS KfflSYE *® MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 80 kr.-X TARTALOM: Részlet Pap Gábor püspök ur ez évi püspöki jelentéséből. — Törvényünk hiányai. B. F. — A segédlelkészekről! Seregély Béla.— Felhívás a Magy. Prot. írod. Társaság tagjaihoz. Kenessey Béla.—Tár ez a. Papi és tanítói díjlevelek a komáromi ref. e.-megyében a XVII. és a XVIII. században. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Pályázat. Hirdetmény. Részlet Pap Gábor püspök nr ez évi püspöki jelentéséből. Egyházaink jövedelmi forrásai. A párbér, közmunka, közös malmoztatás, földbirtok termése, vagy haszonbére, bérházul szolgáló épületek, tőkepénz kamata, takarék magtárak jövedelme, Isten dicsőségére önkéntes adakozás, perselypénz, végrendeleti hagyományok stb. A kivetés gyülekezeteink nagy részében lélekszámra történik, népesebb gyülekezetekben a lólekszámba csakis a családfők vétetnek fel, de kisebb egyházakban mindenki, a ki hiterősitésben részesült. Ez a kivetés a szegény osztályra nehezedik legsúlyosabban, s annyival inkább, mert a tapasztalás igazolja, hogy ott legnépesebbek a családok, legnagyobb a lélekszám: s a kivetett és a polgári adót szokszorosan túlhaladó egyházi adónak behajtása a legtöbb esetben csak is végrehajtás utján eszközölhető, ami elidegeniti egyházunktól a túlterhelteket, s oly nehézzé teszi a gondnoki állást, hogy annak betöltése mindig több gondot ad úgy a lelkésznek mint a presbyteriumnak, mert alig találkozik már e diszes hivatal viselésére képesített és méltó oly egyén, ki a gondnoki hivatal elvállalásától ne vonakodnék. Óhajtandó volna, hogy az egyházi adó is •— ép úgy mint az állami — a birtok és jövedelmi viszonyoknak megfelelőleg vettessék ki az egyházi tagokra, vagy ha annak keresztülvitele sok nehézségekbe ütköznék egyes egyházakban, legalább felét az adónak a birtokra kellene vetni, | s csak a másik felét osztani szét lélekszám szerint. Legeszélvesebben járnak el azon gyülekezetek, melyek közmunkát p. o. aratás, fabordás, szénakaszálás stb. vállalnak el, s a közös erővel végzett munka összes jövödelméből fedezik, ha nem is minden egyházi és iskolai szükségleteiket, de legalább azoknak nagy részét. A jövedelem ezen forrásának kihasználásában jó példával járnak elő a b.-somogyi egyházmegyei egyházak; ez képesitette őket arra, hogy a bivek megadóztatása nélkül egymással versenyezve építhettek szebbnél-szebb középületeket, iskolákat, lelkészi és tanitói lakokat. A közös malmoztatásból eredő jövedelem az a vám részlet, melyet a molnár visszaad azon gyülekezetnek, melynek minden tagja szerződésszerű kötelezettség folytán malmában őröltét. — A jövedelmet — főleg népesebb egyházakban — jelentékenyen emeli a vámnak visszaadott negyede, van oly egyház, mely ebből fizeti ki a lelkésznek és tanítónak járó gabonát. A takarék-magtárak felállítása is könnyit az egyb. tagok adóterhén, mert ennek kölcsöne hoz legmagasabb kamatot, és magas kamat mellett is áldás ez a kölcsön a töl vevőre, mert ha a takarék-magtárak nem volnának, akkor terméketlen vagy csapásos években gabona kölcsönhöz csakis nagy megterheltetéssel juthatnának. Világos példa volt erre az 1866-iki fagyra következett drágaság. — Ott, a hol volt takarékmagtár — igaz, hogy 20 százalékra, mert 4 véka gabonáért öt vékát kellett visszaadni aratás után,
