Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-10-01 / 40. szám

661

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

662

hoztuk felszínre, hanem a római egyház papságának az a része, mely nem is tagadja, hanem dicsekszik azzal, hogy ultrainontán; mely a helyett, hogy állásából folyólag az ország törvényei iránti tiszteletre, azokat engedelmeskedésre tanitaná és lelkesítené a lelki vezetése alatt álló népet, épen ellenkezőleg maga jár elő tévesztő példaadással az ország felekezetközi törvényei iránti köteles tisztelet és [engedelmesség megtagadásában: mely hazánknak emelkedett lelkű, s hazafias érzésű kultuszminiszterét törvényellenes intézkedéssel vádolja és rágalmazza csak azért, mert az összminiszteriumnak beleegyezésével kiadta a februári rendeletet, s mint az ország összes törvényeivel, úgy az 1868. Lili. t. ez. 12. §-ában foglalt törvénnyel szemben is engédelmességet követelt az ország minden polgárától, s igy a r. kath. papságtól is.

Az állam kormánya egyszersmindenkorra véget akar vetni a papság által .fölidézett izgalomnak, s részint már benyújtott, részint benyújtandó törvényjavaslatai által véglegesen rendezni készül az egyház és állam közötti, ugyszinte a felekezetközi viszonyokat. Eddig a vallás szabad gyakorlásáról, s az állami anyakönyv vezetéséről szóló törvényjavaslatokat terjesztette be; a családjognak törvény által szabályozásakor beterjesztendi a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot is. Nem mi protestánsok voltunk azok, kik e törvényjavaslatokat kívánták, s ezek beterjesztésére az állam kormányt kényszeritették. Mi nem kívántunk egyebet, mint az 1868. Lili. t. czikknek végrehajtását, a sou vérén állam által alkotott törvénynek a gyakorlati életben érvényesítését; és mint hazafiak nem titkolhatjuk el fájó érzésünket a felett, hogy a papság ellenszegülése miatt a törvényt életbe léptetni nem lehetett. De bár nem mi kívántuk a kormány által beterjesztendő törvényjavaslatokat, bár vannak azokban olyan részletek (minő a felekezetnélküliség, egy egyházhoz sem tartozásnak törvén}7 által szentesítése), melyekre nézve nekünk is aggályaink vannak korunknak materialistikus irányzata miatt.., mi nem állunk útjába a kormánynak, nem emelünk gátokat, egyrészről a felekezetközi békét, másrészről az állami souverenitást megszilárdítani akaró törekvései elé, s anynyival inkább nem, mert a tökéletes vallásszabadságot, a gondolat és lélekismeret szabadságát, a melyért őseink életük feláldozására készen küzdöttek, a melynek lobogója alatt a legnagyobb üldöztetések időszakában is ingathatatlanul megállották — oly értékes kincsnek tekintjük, melynek minden egyes része, s minden felekezettel szemben biztosítása az államnak egyik elsőrendű s elodázhatlan kötelessége, s azt is természetesnek tartjuk, hogy az államosítás által kiveszi az anyakönyveket azon papság kezéből, mely azokat nem az ország törvényeinek rendelkezése szerint vezette.

E törvényjavaslatok ellen is azon papság izgat, mely az ország felekezeti törvényével szemben megtagadta az engedelmességet. Mi nemcsak nem izgatunk, hanem erős meggyőződésem szerint úgy a protestánsoknak, — mint a szabadságot szerető, s az állami felség sérthetlenségét szivükön hordó róm. kath. világi egyéneknek többsége is, a törvényjavaslatok elbírálásakor csak az államnak jól felfogott érdekeit tartandja szem előtt, s az államkormánynak az egyházpolitikai kérdések megoldásánál is hazánk javára irányzott nemes törekvéseit teljes erővel támogatandja.

Nekünk nem lehet más jelszavunk, mint az, mi őseinket vezérelte és lelkesítette, s melynek az ihletett költő e találó szavakban ad kifejezést: „a haza minden előtt!“

Tudósítás egyh. kér. gyűlésünkről.

(Folyatás.)

Az utolsó indítványnál tett kedélyes megjegyzések folytán előállott derültséget csakhamar háttérbe szorították a főiskolai költségvetés tárgyalása közben fölmerült elkedvetlenítő jelenségek. Már az is bizonyos lehangoltságot idézett elő, hogy a főiskolai tanári kar részére az 1890-iki gyűlés jkönyvében megszavazott 300 írtból még folyóvá nem tett 100 írtnak javaslatba hozott kiutalványozása elejtetett, meg hogy a tanulóktól szedett vegyes díjat a pénztárnak folytonosan deficittel küzdése miatt 4 forinttal emelni kellett, úgy hogy a terem levegője kezdett olyan lenni, mint a tikkasztó nyári hőség a vihar kitörése előtt. — A gyűlés óvatosabb tagjai lassanként el is vonultak hűvösebb — vagy talán hüvösitőbb — tájak felé s igy megfosztották magukat azon nem mindennap kínálkozó élvezettől, hogy hallhatták volna a gazdasági tanácselnök azon érdekes kijelentését, hogy Mokos Gyula ur 440 írtjának a nyugdíj egyleti költségvetésbe fölvevéséről tudomása nincs. No ebre azután kitört a vihar. Az érdekelt két jegyző — már t. i. a gazdasági tanács június 29-iki ülésének két jegyzője — nem éppen kenetteljes hangon idézte elnök ur emlékezetébe a gazdasági tanács