Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-22 / 4. szám
59 DUNÁNTÚLI PROTESÁTNS LAP. 60-Egyházi régiségek. Hyikos János felső-dnnamelléki püspök összehívó levele 1654-ben*), i. Gratiam, pacem, benedictionem divinam. peiennem utriusque vitae felicitatem, ae faustum rerum et conatuum successum, a Deo patre per Duum nostrum Jesum Christum precatur. Viri múltúm Venerabiles ac Doctissimi! Multiplex ') Er kam auch vnsichtbar für dess Bapsts Pallast, da sähe er viel Diener und Hoffsclmantzen, vnd was Richten vnd Kosten man dem Bapst aufftruge, und so vberllüssig, dass D. Faustus darnach zu seinem Geist sagte: Pfuy, warumb hat mich der Teuffel nicht auch zu einem Bapst -gemacht. Doct. Faustus sähe auch darinnen alle seines gleichen, als vbermut, stoltz, Hochmut, Vermessenheit, fressen, sauffen, Hurerey, Ehebruch, unnd alles Gottloses Wesen dess Bapsts und seiner Geschmeiss. Braune i. m 59. 1. *) Solclis machte dem Türckischen Keyser viel nachdenckens, dass er in grossem zweififel stunda. Braune, i. m 67. 1. 2) A Faust-könyv adata Solimán uralkodására vonatkozólag téves; mert e szerint Solíman 1519-ben lép trónra, inig a történelem bizonysága szerint 1520-ban. Szerző. *) Nyikos János püspök 1655-ben halt meg, mert ezen év október 13-án Farkasdon tartott zsinati atyák Száki János Seniort és szenei lelkészt bízták meg püspök választó zsinat összehívásával; a mit az 1656. mart. 27-én kibocsátott körlevelével teljesített is. ecclesiarum necessitas, variorumque (proh dolor!) casuum incommoda occurrunt, quibus serio communi voto, conjunctisque viribus subveniendum; hoc autem non melius, nisi publico et Generali Ministrorum Dei conventu fieri potest. Ut itaque in rebus necessariis suppeditentur consilia et auxilia, futuram generalem synodum indico ad dies 13 et 14 Mai, anni praesentis 1654 Farkasdini loco solito*) celebrandam, ita ut die 12 omnibus, praecipue vero Reverendis Dnis Senioribus mature confluendum, ut de rebus tractandis, earumque serie, communicatis consiliis, melius deliberare possimus; diebus vero sequentibus, ut pote 13 et 14, et si res requirant, 15, negotia ventilanda erunt. Materiam disputationis, pro examine ordinandorum designo symbolum Apostolicum, Deo suppetias ferente, vindicandum ab infami et falsa interpretatione, quam Petrus Prizmán, libro quinto, libri sui vulgo Kalauz nuncupati, extruncatis male intellect tis, in pravum sensum detortis quibusdam Authorum nostrorum scientiis exstruere, et nobis supponere conatur. Totum quidem illud symbolum, hac una vice examinari non potest, excludimur nostri temporis brevitate negotiorumque multitudine: in prima tarnen et secunda parte scripta de primo articulo, ordine pergendum erit, quantum occasio et tempus patietur. Praesides ordinarios esse volo, múlta eruditione Clarissimos ac Reverendos Dnos Academicos, aliis tarnen etiam idoneis extraordinarie non simpliciter exclusis. Moderatores vero Scholarum majorum, videlicet Comaromiensis. Tyrnaveusis, Ujvarensis et aliarum, praemissa brevi Praefatione, opponeutes sunto. Cae. teri etiam Reverendi Dni Pastores parati esse monentur, ut invitati ad argumenta perponenda vel refellenda, sine excusatione officium praestare possint. Concionatores nomino> eruditissimos Viros Revereudum Dnum Michaelem Miskolczi Ftilekiensem et Reverendum Dnum Stephanum Comáromi Jauriensem ecclesiarum Antistites fidelissimos, qui doctissimis suis dissertationibus, publicae inservire aedificationi contendant. Reverendorum vero Dnorum Seniorum, vel per se vel per suos substitutos, ita accuratas, sine ullo Personarum respectu, ut in ecclesiis, ita in scholis majoribus et minoribus instituere visitationes, ut interrogati de rebus ecclarum aut scholarum, vita, moribus, factisque ecclésiasticorum, Ludi-Rectorumque, fideliter, seposito rei ignorantiae praetextu, bona conscientia respondere possint. Si qui publica censura digni invenientur, eos ad generalem synodum provocent, in eos debita authoritate, sed syncera fidelitate et spiritus mansvetudine inquirant, et tempore opportuno in publicum producant, ut poenam factis dignam recipiant. lisdem Reverendis Dnis Senioribus iucumbit, pecunia. tum ab Auditoribus oiferri solita, que communiter Collecta vocatur, tum ab ecclesiarum Minisris, in praeterita synodo in usum Scholarum promissa, pro elapso et praesenti anno diligentem habere rationem; Reliqua quae discutienda veniunt, tempus, locus et occasio nos docebunt. Spiritus Dni adsit nobis, ut ad divini nominis glóriám, Ecclesiarumque Dei aedificationem cuncta fideliter peragere queamus. Amen. **) A körlevél Farkasdot a zsinatok szokott helyének mondja. Valóban 1663-ig szakadatlanul itt tartattak azok s mint érdekes dolgot megemlítem, hogy az 1655. és 1656-diki zsinatokon is Pázmán Kalauzának V. könyve 7-ik fejezetével foglalkoztak. fállCIJL vélységet, nagyravágyást, tobzódást, kicsapongást s házasságtörést látott *). Legjobban érezte magát Faust Konstantinápolyban, a hol ekkor (1519.) Soliman szultán ura'kodott * 2). A szultán előtt Mahomed prófétának adja ki magát, a miért ez egész imádattal tekint Faustra; elhalmozza szívélyességével és nagy lakomát rendez tiszteletére. Faust azonban nem elégszik meg a szultán szives vendéglátásával s társaságával, hanem felhasználja ottani tartózkodását arra is, hogy a törökök hatalmas urának legszebb hölgyei körében töltsön nehány napot érzéki élvezetekben elmerülve. A várat, a melyben a szultán hölgyei laktak, sűrű köddel vette körül, maga a láthatlauná lett várba ment, a hol a nők előtt is Mahomednek adta ki magát, a mi természetesen itt is megkönyitette hódítását. Itt oly jól érezte magát Faustunk, hogy hat napig nem is mozdult a várból, de ekkor jónak látta mégis eltávozni. Faust eltávozása után a szultán kérdezősködött hölgyeitől Faust viselt dolgairól s a tőlök nyert értesítések erős kételyeket támasztanak benne Faust személyére vonatkozólag, a kit egyideig Mahomednek tartott. (26. f.) A következő (27—32) fejezetek a paradicsomról, az üstökösről, a csillagokról, az embereket gyötrő szellemekről, a hulló csillagokról és a mennydörgésről szólanak. Ezekkel végződik a mászodik rész. (Folytatása következik.) Szakal Károly.
