Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-09-24 / 39. szám
649 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 650 törzsbetétet a mostani nyugdíjpénztár adja, megszűnvén ez által az állami nyugdíj kötelékbe lépőknek a mostani nyugdilyegylet iránti minden jogigénye, az 5% évi járulékból 30/'’-ot visel, a tanulók illetményét 3 írtra fölemeli. Mivel pedig a nyugdíj egyleti törzsvagyon apadása folytán nem fedezhetők többé az egyletre ez idő szerint nehezülő terhek, az előállott hiányt mint szinte a 3% járulék 348 forintnyi összegét, összesen 1162 frt 44 krt fele részben a főiskolai közpénztár, felerészben a tartalékpénztár viselendi egyelőre. Többen szóba hozták ez ügygyei kapcsolatban a theol. akadémiai tanárok nyugdíjazás ügyét is. De ez ügyben végleges intézkedés nőm történt. Második nap. Szept. 21. A gyűlés második napján házszabályaink értelmében, de meg az előző napon történt megállapodás szerint is első sorban az indítványok vétettek elő, még pedig, amint illik, életkoruk szerint. Felvétetett tehát mindenek előtt a praeparaudia felállítása iránt több egyházmegye által beadott indítvány. Ebben az ügyben legközelebbről volt érdekelve a komáromi egyházmegye, mert e tárgyban a kezdeményezés is tőle származott — ami mindenkor érdeme marad, — de meg azért is, mert a valósítás mikéntjére nézve tőle származott a határozott útmutatás t. i. az államsegélynek igénybe vétele a főgymnasium szükségleteire. Szinte várni lehetett hát, hogy az első szónok a komáromi egyházmegye ügybuzgó esperese lesz. így is történt. A nála megszokott lelkesültséggel tört lándsát az önálló felekezeti praeparaudia szükségessége, nélkülözhetetlen volta mellett. Mivel azonban kifejezést adott egy állami tanitóképezdéből egyházmegyéjébe került tanító működése s viselkedéséből szerzett nem épen örvendetes tapasztalataink, — már t. i. felekezeti szempontból, ez felbuzditotta a mi kedves Verbay bátyánkat, hogy az állami tanítóképzőket védelmébe vegye s rámutasson azon kedvező helyzetre, melybe a b.-somogyi egyházmegye égj képezdének Csurgón felállítása által jutott, a kitűnő néptanítók azon díszes seregére, a kik ebből az intézetből kerülve ki, szakavatottsággal párosult egyháziassággal működnek a népnevelés előmozdításán, felvirágoztatásán. Hasonló szellemben szólalt fel Begedy István b.-somogyi esperes ur is. A kerületi közgyűlés kimondotta tehát, hogy- „felkéretik az egyházkerület főt. és nm. elnöksége, hogy a nm. m. kir. Cultusmínisteriumot keresse meg az iránt, hogy akár egy már létező tanítóképző intézetnek áthelyezése, akár egy újonnan felállítandó képezdének Pápára helyezése által nem volna-e lehetséges ezen, kerületünkre nézve oly égető kérdésnek szerencsés megoldása. Az igazgató tanács pedig megbizatik, hogy terjeszszen a jövő kerületi közgyűlésre minden részében kidolgozott javaslatot az iránt, hogy mi módon volna, a mennyiben másként nem lehető, a gynmasinmra az államsegélynek is igénybe vételével vagy egy önálló praeparandia, vagy pedig felekezetűnk növendékei részére egy praeparandiai iníernatus szervezhető s berendezhető“. Végre valahára tehát rátértünk arra az útra, melyről, ha azon nevezetes sz. fehérvári gyűlésen le nem térünk, felekezeti népoktatás ügyünk aligha másként nem állana, aligha hallottunk volna anyi panaszos feljajdulást a tanitóhiány miatt. No de hála Istennek, csakhogy igy is vagyunk! Fülöp József kedves barátunk azon indítványával, hogy a második lelkészképesitő vizsga után azonnal következzék a consecratio, nem volt szerencsés, mert biz az félretétetett. De már azon indítványa, hogy a kerületi kapcsolatban levő biztosítások után visszafizetett százaléknak fele vagy harmada ezután a kerületi lelkész gyámolda alaptőkéjének gyarapítására fordittassék, élénk viszhangra talált. Egymásután keltek is védelmére Szekeres Mihály, Czike Lajos, Antal Gábor, Barthalos István, Szűcs János, Nyikos Kálmán, kiknek lelkes felszólalása után kimondatott, hogy, a tüzkárbiztositási pénztár tőkéi után befolyó minden kamat s a biztositó társulat által a kerületnek évenként adott százalék jutalék fele ezentúl is mindig a tűzkár biztosítási pénztár tőkéihez csatoltassék, a perczent járulék másik fele pedig a lelkész gyámoldai pénztár tőkéinek szaporítására fordittassék évenként. Ez a határozat méltó az azt hozó erkölcsi testülethez. Nem akarunk most élénk színekkel festett képet tárni t. olvasóink elé a lelkész özvegyek és árvák siralmas helyzetéről, s arról a káros hatásról, a melyet ezen szánandó állapot bekövetkezhetésére való gondolás a lelkészi pályára lépni akarókra gyakorol. De arra méltán utalhatunk, hogy minő fontos szolgálatot végez a nagyérdemű lelkészi kar a tömeges biztosítás ügyében. Csak azon összeget téríti tehát vissza a kerület, melyre a lelkészi karnak végzett munkája után jogos igénye van, s ezt nemesebb, szentebb ügy istápolására fordítani sem lehetett volna, mint épen a gyámoldai alap növelésére. Reméljük azonban, hogy ezen intézkedés folytán nem leend egyházmegye, melyből az egyházak nagy vagy talán épen nagyobb része is nem kerületi kapcsolatban biztosit, mert ez határozott árulás volna a legszentebb ügy ellen. A komáromi egyházmegyének is előfordult egy igen jó akaratú indítványa a Dunántúli Protéstáns Lap érdekében, de a lap tulajdonos szerkesztője olyan subventiot, a minőt a múlt évi indítványokra javaslattétellel megbízott küldöttség jegyzőkönyve ajánlatba hozott, nem tartott elfogadhatónak. Jól tette-e vagy nem, arról nem szó[ok, de az bizonyos, hogy függetlenségének mindeu irányban megőrzése 100 írtnál kétségen kívül többet ér. A gyámoldai alapszabályok revideálását a veszprémi egyházmegye indítványozta; el is ért annyit, hogy egy bizottság a különböző javaslatoknak együttes tárgyalására kiküldetett. Most már lelkész atyámfiain a sor, hogy legyenek különböző javaslatok, mert nekem tudomásom csak: kettőről van, azokról t. í. a melyeket e lapokban közöltek Kis Gábor és Tury Etele. Az idei indítványok közül négy a tatai egyházmegyéből került ki, bizonyságául azon éber figyelemnek, melylyel egyházi közéletünk minden mozzanatát kísérik, s ha nem talált is mindegyik egyhangú elfogadtat ísra, de vissza sem utasittatott egy is. A vallás szabadgyakorlata tárgyában beadott törvényjavaslatból kifolyólag ezen nagy fontosságú ügyre a konvent magas figyelme felhivatott*
