Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-09-03 / 36. szám

603

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

604

tett, majd 1786-ban toronjnyal ellátott s nagyobbitott templomát, — mint a dicső ősök méltó utódai — a kor Ízlésének megfelelőiem átalakította, szebbé, csinosabbá tette, sőt még orgonával is ellátni igyekezik. Elmondta azután, hogy mik teszik e hajlékot Istenházává és a menyország kapujává: buzgó éneklés, imádkozás, Isten igéjének a tudománynak, bölcsességnek, világosságnak, erényes szent életrei törekvés hirdetése. A szent sakramentomok kiszolgáltatása, végül könyörület, irgalmasság és adakozás. — Bizony mondom sokak szemébe ültek könnyek, s bizony mondom életünk egyik legszebb napja volt ez. A buzgó utóima s Mi Atyánk után következett a hirdetés, mely az ápril 24-től vagy is az isteni tisztelet beszüntetésétől a lelkészi hivatalhoz befolyt kegyes adományokat sorolja elő. Isten dicsőségére befolyt 4 frt 40 kr; orgonára 95 frt 70 kr. Ekként az orgonára tett összes ajánlat 677 frt 90 kr; ebből már készpénzül befizettetett 426 frt 02 kr. Kihirdettetett, hogy a mai örömünnep alkalmával bejövő perselypénz mint tőke tétessék le mind addig, míg el nem éri a 100 frtot, s akkor évenkénti kamatjából a szegény s árva iskolás gyermekek részére tankönyv vétessék. Végül jött az újkenyéri úrvacsora. — Áldás, buzgó, szívből jövő áldás után énekeltük a 74. dics. 6. versét. Ezután tiszt. Kelemen János kömlődi lelkész ur keresztelt egy kis fiú gyermeket, a szülői szeretet legelső zálogát. Igen csinos és helyes beszédben adta elő, hogy „keresztelés alkalmával szivünket Istenünk iránti hála, öröm és remény tölti be. Hála, hagy mind az anya mind a gyermek a szülés veszedelmei között megmaradtak; öröm, hogy ember született e világra, s hogy a házas felek egymást ezután nemcsak mint hitvestársat, hanem mint apát s anyát ölelhetik ; remény, hogy gyermeküket a jó Isten megtartván, szüleik öröme az anyaszentegyháznak s hazának méltó tagjai lesznek. Keresztelés után a 111 dicséret 4. versét énekeltük, majd a 75. dies. 3. 4. 5. versét. Ezzel vége lett az istenitiszteletnek, s mi ezen érzelemmel áthatva hagytuk el a szent hajlékot: „Bizony nem egyéb az ily hely, mint Istennek háza és a mennyország kapuja“ ; s azon szent elhatározással, hogy vallásunkért élni, áldozni, sőt ha a körülmények úgy hozzák, meghalni is örömmel tudunk.

Széki Aladár

ev. ref. lelkész.

Helyreigazítás.

„A b.-somogyi egyházmegye közgyűlése“ czim alatt egy közlemény jelent meg Barakonyitól, Begedy ur hü fegyverhordozójától, a melyben B. ur azon hitének ad kifejezést, hogy közleményével szemben, „nem fog hetyreigazitást küldeni senki“.

Sajna, bizony nekem helyreigazításokért kell tollat fognom-Legelőször is a Slavon-Horvát missio tárgyában, mely fölött a damoklesi kard éppen nem a duna-melléki kerület nagyhatalmú püspükének hajszálán lebeg, hanem aíólirott és fölkért missiótvizsgáló társának, egyházmegyénk ügybuzgó gondnokának a helyszinén csak most szerzett meggyőződése szerint az egyházmegye immár néhai esperesének azon Hanyagsága miatt, a mivel a küldöttség ott lépten nyomon találkozott; azon az ügy előbbvitelével mit sem törődő mulasztásai miatt, melyekből azt láttuk, hogy az esperesi elődje által közadakozás utján gyűjtött összegből épített daruvári templom és papiak a gondozás híján, pusztuló állapotban; hogy sem Brekinszkán, sem Korencsában, sem Pizaniczán, a már csaknem tisztara magyar s nagyobbrészt reformátusokból álló községekben, máig sincs tanító, sőt Daruvárott lelkész sincs; hogy a még elődje által vett pizaniczai tanítói telek, — bár kifizetve lett, — máig sincs telekkünyvíleg biztosítva.

S nem a dunamelléki egyházkerület nagyhatalmú püspöke, de a belső-somogyi egyházmegye volt esperesének 3 éven keresztül tanúsított azon mulasztása, mely szerint a missio állapotáról jelentést sem küldött s a kezére bízott segélyösszegekről a számadást „fegyelmi“ fenyegetés hangoztatásával kell a konventnek kiszorítania, oka annak, hogy a 150 frt missio felügyeleti úti átalány megtagadtatván a konvent által, a fönt említetteknek saját áldozatokkal kelle a lótartási és kánonvisitationális dijat és egyéb javadalmakat bármelyik kerületünkben esperesnél bővebb mértékben élvező esperes helyett a missiók meglátogatását foganatositaniok.

De helyre kell igazítanom B. nruak a csurgói főgyrnn. új épület fölépítése tárgyában Írott azon közleményét is, mintha a minister ur leiratának nem meg sürgölő, hanem mintegy parancsoló hangja volna, minek csak akkor volna értelme, ha a miniszter az új épület emeléséhez szükséges 70.000 frtot meg is adta és nem megtagadta volna. A „muszáj“-nál nagyobb ur a „nem lehet!“

Majd ha lesz elegendő pénzünk, építünk; addig szoronkodunk és legalább a kamatokkal gyarapítjuk építési tőkénket.

Jelzé B. ur, hogy olyan fölterjesztéseink is lesznek a kerületre, melyek „a gyorsított munka hibái folytán jöttek már vissza a kerületről.“

Ezt is helyre kell igazitanom. Nem a gyorsított, hanem a hiányos munka, vagy is a felküldött ügyek fölszeletlen volta, — a hozott egyházmegyei határozatok szabatosságának hiánya s egyéb inkorrekt esperesi eljárások és intézkedések miatt lettek bíz azok (tessék csak a kér. jegyzőkönyv illető pontjait betekinteni) vissza küldve.

Ha valaki azt várja, hogy helyre ne igazítsák referádáját: referáljon helyesen.

Végre „a szőrös kezek“ körmölését kell visszautasítanom.

Ha az volt B. B. és Galambjuk impressiója az interpelláczió forrására, amit B. K. ur jelez, bizony nagyon téved.

Alólirottnak van annyi erkölcsi bátorsága, hogy nem tagadja el és meg saját intenczióját, tényét. Ama? interpelláczíóról már csak akkor értesült, midőn elhatározás tárgya volt. Éppen semmi köze nem volt hozzá; sőt „tárgya miatt“ aggodalmamat is fejeztem ki, hogy közgyűlés színe előtt mondassék el.