Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-09-03 / 36. szám
597 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 598 egy vagy más alakban a „szendergő eszmét" vagy talán meghalt a leányzó, örökre aluszik?! Csak felvetett eszme, csak a múltak könyvében lapozgatás, csak arra utalás ez, hogy kiváló jeleseink már évtizedekkel előbb anyagi kedvezőtlen körülményeinkben látták felekezetűnk legnagyobb baját, legégetőbb sebét — nem concrét indítvány, nem bármi tekintetben is praeoccupálni akaró czélzatosság kifejezője akarnak lenni soraim, kis pontnak érzem magamat ahhoz, hogy ily nagyszabású, felekezetűnk egész jövendő alakulására befolyó tervezgetésnek határozott alakot, biztos medert kijelelni, mutatni tudhatnék. Tény, hogy előttünk áll a megváltozandó viszonyok előidézte teendők egész halmaza, de anyagilag tehetetlenségünket eltitkolni nem tudjuk. Nemes törekvések — fenkölt tervek létesithetése — hivatásunknak — rendeltetésünknek hozzánk méltólag betölthetése — mind csak pium desiderium, hiányzik a szárny repülhetésünkhöz. Lesz —, mikor és mennyi a tervezett protestáns nyeremény kölcsönből; megfelel-e az eredmény várakozásunknak; kielégíteni, fedezni képes lesz-e annak jövedelme legégetőbb szükséginket, megmondani közülünk biztosan ma valaki aligha tudná ! Hogy azonban legnemesebb s halaszthatlan teendőink, törekvéseink évek hosszú során át hajótörést szenvedjenek s egymásután térjenek örök nyugalomra, az nagy mérvű indolentia részünkről, kiknek előttünk a példa, hogy kicsi — lelkes felekezetek ezreket fordítanak évenként külmissióra, a mellet, hogy önerejükön teremtenek filantropikus intézeteket, kik láthatjuk, hogy a testvér eveng. egyháznak egyetemes gyámintézete s mindenek felett hatalmas Gusztáv Adolf egylete van — igaz, kapcsolatban a németországival — a kik tapasztaljuk, mily kimerithetlen forrás az a sokszoros tettekben dicsőülő áldozatkészség, mely sohasem tagadta meg magát, s a mely bizony ma nincs egyenlően igénybe véve, szabályozva helyesen s nem is leszen mindaddig, mig a szegény fillérje mellett félrehúzzák, megvonhatják magukat a gazdag elrakott aranyai; mig lehetőség nem nyujtatik azon különbség elenyésztetésére, mely van az egyszerű falusi gyülekezetek azon tagjai között, kik csekély létszámuk mellett templomot, iskolát, s azok hivatalnokait tartanok fen, s egész sor más kiadást viselnek, sokszor csaknem erejüket meghaladó önmegadóztatás mellett — s azon gyülekezetek között, melyek 20—30 ezer lélekszám mellett csaknem semmivel sincsenek igénybe véve felekezetűnk anyagi jövőjének megteremtése körül. Sok sok itt a baj, a viszásság. — Látni, orvosolni, kutatni azokat: videant consules. Patay Károly. A komáromi egyházmegye közgyűléséről. A komáromi egyházmegye aug. 22-én Komáromban tartotta meg rendes őszi közgyűlését a szép számmal megjelent egyházi és világi tagok részvételével. Előző nap d. e. a tanügyi, d. u. a missió-ügyi bizottság ülésezett. A gyűlés első tárgya az újonnan választott tisztikar eskütétele volt. Esperes Vályú Lajos egy szavazat ellenében. Szép beszéddel üdvözölte őt az egyházmegyei gondnok, mire — amár ötöd-izben megválasztott esperes — meghatottan mondott hálás köszönetét az egész tisztikar nevében is. Egyházi tanácsbirák: Veress Ede, Szabó Zs., Kiss Pál, Pethes Endre, Bajcsi Lajos, Ónody Zs., Tóth Kálmán és Závory Elek; a két utóbbi kivételével a régi gárda. Világi tanácsbirák: Berinkey Antal, Bathó Bálint, Pogrányi József, Flilöp László, Tóth Lajos somorjaí, Kacz Lajos, Szarka Béla és Pálífy József; utóbbi három uj tag. Közpénztárnok : Veress Ede. Számvevők: Pethes Endre és Konkoly Th. Béla. A többi hivatalokat — azzal az indokolással, hogy 10 évre szóló mandátum nem járt le — nem bocsátotta az egyházmegye szavazás alá.Ugylátszik, ahány ház, annyi szokás. Mint minden alkalommal, úgy most is több rendbeli ! fogyatkozással folyt le a szavazás. Perbete szavazatát szerénységből nem irta alá az érdekelt lelkész; s bár szent hevülettel tette le a zöld asztalra a törvényszabta — 5 frt helyett elnézésből a 2 frtot, (gyűlés végeztével 5 frt iránt interpellálta a jegyzői kart, mikor már a 2 frt is régen zsebben volt) s szinte követelte annak elfogadását: a gyűlés, tekintettel a helyzetre, nem fogadta el. Jól van; nem hibából vagy mulasztásból történt és csak 10 évben egyszer esik meg, — essék meg többször is! De hogy miért ne fizessen a többi ? . . . Az egyik nem szavaz, a másik arra szavaz, akire nem szabad ; a harmadik nem üti rá a hivatalos pecsétet; a negyedik privát pecséttel látja el stb. stb. Élénk vita után — melyben püspök atyánk is részt vett azon párton, mely a fizetést kívánta — szavazattöbbséggel gyakorolt kegyelmet a gyűlés azzal a kijelentéssel, hogy ezen ad hoc elnézés jövőben praecedensül nem tekinthető. No persze, a törvény azért törvény, hogy erős legyen,, mint a — kóczmadzag! A terjedelmes és kimerítő esperesi jelentés tárgyalása folyamán elhatároztatott, hogy ezután az egyházi és iskolai célra teendő hagyományokat és alapítványokat a lelkész az illető gyülekezetben szószékről kihirdeti a hagyományozó, illetve családja jegyzőkönyvi elismerést és közzönetet kap. A buzdító példa hirdetése csak termékenyítő lehet. Itt van mindjárt a szorgalmas Mártha: Dómján Kristina özvegy lelkésznő kétezer forintos adománya a martosi egyház javára. Hódosban néhai Czucz István presbyter egyházi célokra adományozott 32 magyarhold szántóföldet. „Exegit | nomomentum aere perennius“! B.-Patonyban Németh Gergely és neje iskolaépítésre adtak 300 frtot. A tanitóképezde visszaállítását ismét sürgetjük, de persze nem abban aminémüségben, mint a múltban volt. A mai időben a rokkantakat már nem praeparandiákban, hanem unynevezett menházakban szokás elhelyezni. Erős papnövelde és tanitóképezde ingyenes tanítással, ha másként nem lehet: a gimnásium pár tanszékének feláldozásával — ez a mi anyaszentegyházunk létfeltétele I Meg kell ezt már valahára szívlelni oda fent is. 36*
