Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-22 / 4. szám
53 DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP. 54 a felekezeti türelmetlenség ellen küzdve, a legbecsesebb houleányi érzelmekkel és honfiúi erényekkel a felekezeti béke érdekében szállnak síkra. Azonban soha jobb szolgálatot nem tehetett a felekezeti elfogultság a protestánsoknak és e családnak, mint ezen igazságtalan támadások által. Mert oly közel hozta e család tagjait a protestánsok szivéhez, hogy ma már nem lehet protestáns ember, a ki az ö nevüknek említésénél szivében ne érezné a leghűbb hála és elismerés érzelmeivel a leghübb ragaszkodást is irántuk. Nincs szükségük a Tiszáknak arra, hogy ők vagy mások védő karokat emeljenek fel ott és akkor, midőn a legkimagaslóbb hazafiui és honleányi erények és jócselekedetek az irigység és elfogultság ködfátyolképeit elhomályosítják. A tervszerű hazugságok rosszakaratú folytó gőzkörét e vallásáért sokat támadott család tagjainak ragyogó honszerelme és rendkívüli sok és nagy érdemei önmagukban is messze túl ragyogják! Kik védték meg az egyház önkormányzati jogait és kik mentették meg a hon szabadságát is a múltban ? Kik védik azt a papi hatalom törekvéseivel szemben legbátrabban a jelenben? E nagy kérdésekre lelkesen és osztatlanul egyértelmüleg adják feleletül a protestáns egyház tagjai, kicsinyjei és nagyjai, hogy első sorban s önfeláldozással küzdve a Tiszák! Egyébként Horváth Lajos ur úgy az árvaház kérdésében a jogi szempontokat, valamint a főiskolai alapítók intentiói érdekében egyéni nézeteit oly szép képekkel rajzolta és oly ékes szólással tárgyalta, hogy árvahází indokaihoz, nincs s nem is lehet mit hozzá tennünk. Azonban a főiskola régi alapitói intentiói tekintetéből előadott nézeteivel szemben lehetetlen ki nem emelnünk, hogy föltevéseit lerontja az alapítvány levelek tartalma, mert az alapítványi oklevelekben nem lel bizonyítékot a pápai székhely mellett levont következtetéseihez. Sőt tovább megyünk. Akik az egyházkerület hitbuzgó kidült oszlopaira s ezek között a főiskola régi alapitóira visszaemlékeznek, tudni fogják, hogy ők soha semmi ténykedésükben a particularismustól nem vezéreltettek, hanem az alapítványok kérdésében is a fő intentiójuk mindég az volt; hogy a dunántúli egyházkerületnek felekezeti főiskolája legyen s hogy az fenn tartassék s biztosittassék. Hiszen ha csak némi tekintetből akarták volna is Pápa városának vagy egyházának helyi érdekeit szolgálni, úgy kikötötték volna, hogy alapítványaik csak is addig szolgáljanak a főiskolai céloknak, a mig a főiskola Pápán marad s annak áthelyezése esetére jelöltek volna ki más célokat, a melyekre alapítványaik fordittassanak. A komáromi mozgalom támogatóinak is kizárólagos célja a főiskola létérdekeinek emelése. Hogy ezen célokat a főiskola áthelyezése esetén kívánják szolgálni, azt sem lehet nekik felróni, mert őket az egyháztagok zömének culturalis érdekei vezér- ! lik első sorban, ügy de ha az áthelyezett főiskola létéidekeinek biztosítása itt sem volna eszközölhető, úgy a főiskolának jobb jövő kilátása mellett más helyre leendő áthelyezése ellen, dacára, hogy a közérdek szempontjai Komárom mellett döntenek, a főiskola érdekei iránti helyes érzéknél fogva senki sem kívánna szót emelni. Erről tanúskodnak ép az alapítvány levelek, a melyekben az átj helyezés esetén nyújtott alapítványok más célokra fordításáról nem cak hogy szó nincsen, hanem a felajánlott összegeknek miként leendő felhasználása is tisztán és teljesen az egyházkerület bölcseségére bizatik. Sőt tovább megyünk! Mi ha a főiskola létérdekei Komáromban nem biztositatnak, kísérletezésre nem vagyunk hajlandók s csakis azért tettük folyamatba a mozgalmat, mert meg vagyunk győződve, hogy e létérdekek itt Komáromban I nemcsak biztosítva lesznek, hanem itt a főiskola a mellett, hogy a túlnyomólag nagy számú s vagyonosabb protestáns egyháztagok szabad szellemű nevelése által jobban betöltheti hivatását, főgyimnásiuma hosszú időkre versenyképessé tétetik, sőt tanítóképzője is vissza állitatik. Hogy ez mennyire lesz elérhető, erről majd szólljanak a komáromi ajánlatok és a kerület vezérlő férfiainak lelki ismeretes ténykedéséből merítendő elfogulatlan adatok. Addig is azonban megvárjuk, hogy pápai, közös célra törekvő hitsorsosaink úgy óhajtsák s úgy munkálják a komáromi előnyök biztosítását, mint a mily hőn mi óhajtjuk és serkentjük a pápai előnyök lassan felcsillogó forrásait. Mert az általunk feltárt rendkívüli szükségletekkel szemben oly csekélyek a Pápáról eddig nyilvánosságra jutott adományok, hogy azok az építkezési szükségleteket sem fedezik és a tanári fizetés kiegészítése, apraeparandia vissza állitása, a deficcit eloszlatása iránt fenn álló óriási igényeknél csak azoknak mulasztása és cselekedetei s az azokból folyó felelősség terhe lesz nagyobb a jövő nemzedék szemében, a kik az egyházkerület rendelkezésére a Komárom s vidéki társadalom által bocsátott rendkívüli előnyök biztosítását esetleg elmulasztják vagy ellen aknázzák. Mert ha egyrészről azt látjuk, hogy más felekezeti érdek mindent elkövet a [saját céljainak érvényesítésére s még a protestáns felekezetitek vagyoni és egyéni érdekeinek támadását sem perhorrescaija, sőt még a nyilvánosság előtti meghurcol ássál is ki akarja erőszakolni azt, akkor nekünk is kötelességünk a társadalom által egyhangúlag és óriási többséggel felajánlott összegeket biztosítani, különösen akkor, a midőn számtalan példát látunk előttünk, hogy a róni. cath. cultur célokra pl. Vas vármegyében és Veszprémben s több helyen meghozott hasonló áldozatok már kormányi jóváhagyással effectualtattak. A felekezeti viszonosság elveinél fogva talán nekünk is lehet igényünk arra, különösen mikor azt látjuk, hogy az őrségi egyházmegyébe kebelezett protestánsok ép a viszonosság példáit nem látva, már felemelik szavukat a szombathelyi kath. gymnasium 25000—25000 frtnyi építési költségeire történt másod izbeni megadóztatás ellen! És itt nem lesz elég. ha Veszprémmegye határozata jóvá hagyatik. Komárom város és vármegye határozatainak megsemmisítésével a protestáns egyháztagok igényei semmisitetnek meg, nem csupán azért, mert Veszprém egyidejűleg a cath. gyúrnásiurn részére is ugyan oly összeget szavazott meg, hanem azért, mert ha a főiskola még is Komáromba kerül, a mi a magánosok adományainak tetemes szaporodását tekintve épen nem lehet kizártnak tekinthető, a protestánsok érdekei sokszorosan fognak szenvedni. Ép ezért a komáromi törvényhatósági segélyek biztosítása annál is méltányo-4*
