Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-07-16 / 29. szám

493

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

494

Őszre kelvén, a tatár tábor a Szatkmár vidékin való lakosokat rablotta, Szatmár városa alatt is kevés ideig1 megszállott. Kinek szomorú hirét Debreczen városa meghallván, éjtszakáuak első részén nagy kiáltások és sirások között a Tisza felé elfutott: azokkal és némely tanuló, földjebeli gyermekekkel Virág Mihály is elfutott. Szinte Szőnyig futását követte: és igy tudománya e miatt szenvedett.

A következő esztendőnek, 1718-nak elején Szőnyről ment íaía-városi ref. oskolába, Színi István akkori rektor disciplinája alá, a hol a studens gyermekek közt két esztendőkig, a togatusok között ismét másfél esztendőkig tanult volt. Onnan Borsos Mihály tatai deák társával testimonial s passualis levelekkel n. debreczeni kollégiumba ment és akkori t. t. professorok: Szilágyi Márton, Komáromi Mihály és Szilágyi István idejekben a togatus deákifjak közé bevétetett, minekutánna primarius esküdt-deák t. Vecsei János által (ki azután debreczeni prédikátor és végre a Tiszán túl levő református eklézsiáknak és prédikátoroknak superintendensek lett) megvizsgáltatott.

A n. debreczeni református kollégiumban 11 egész esztendőket töltött el.

Deáki életének elsőbb esztendeiben sokszor étel-ital és ruházat nélkül szűkölködött, de negyedik esztendejétől fogva a végsőig állapotjához képest semmi nélkül nem szűkölködött.

Különös esztendőkben egymás után publice 3 classisbelieket u. m. a conjugistákat, a syntaxistákat és a poétákat tanította, a közönséges auditóriumban a külső és belső pátronusok és deák ifjak előtt 6 exameneket tartott. A 4-dik esztendőre is az oratoroknak és logicusoknak classisokba tanítóul t. t. professori beállították volna; kérték is a tanításra: de rajta levő hivatalának a contrascribaságnak nagy terhével magát mentvén, hogy sokra nem terjeszkedhetik, arra magát nem ajánlotta. Némely classificált deák ifjak 4 esztendőben 4 Ízben kérték, hogy a privatum collegiumokban, vagy collatiokban legyen a philosophiában és a theologiában praeses: kétszeri kérést tisztességesen félre tévén, a kétszerinek megfelelt és azt el is végezte. A kollegiumbeli alsóbb és fölsőbb tisztességes hivatalokat követte : esküdt deák, contrascriba s senior volt.

Deáki életének seniorságában lett számadással s tisztességes elbúcsúzással a coetus házában véget vetett és egy hónapig mulatván Debreczenben, a felsőbb akadémiákra való utazásra magát elrendelte és midőn 1733. esztendőben, junius hónapban útra indulni kívánt, privatim a kollegiumbeli házakban, publice a curián deák ifjaknak és studens gyermekeknek jelen létekben — declamatiokkal és versekbe foglalt énekekkel megtiszteltetvén — elbúcsúzott. Kit deák társai sokan kocsikon Szoboszló hajdú városig tisztességesen kisértek; ott a n. hajdú városoknak tettes kapitányától id. Csanády Sátnuel úrtól (kinek Sándor nevű fiát a kollégiumban privatim tanította vala) mindnyájan tisztességes ebéddel megújittattak, azután egymástól elváltak. Szoboszlóról egyenes úton ment születése földére, Szőnyre. Kevés ideig szüleivel és atyjafiaival ott maradván nemes Szombatin Józsefnek, Komáromban lakozónak, assistentiája által kocsin Bécsbe vitetett.

Midőn Bécsben a norimbergai nuntiust nem találta

volna, — Prága felé utazó landkocsira ülvén — 6 napok alatt Csehországnak fővárosába, Prágába ment, mely útnak követésében — német nyelvet nem tudván — egy útazó plébánus által segittetett.

Prága városából 3 óráig tartó várakozás után landkoosin Norimbergába ment, a hol domum raritatum meglátogatván és egy éjszakán meghálván Augusta Vindelicorum nevű városba, onnan Lindaviába kocsin, innen a nagy tón hajón Constantádba, innen a Rhenuson Schajhausumbaérkezett, a hol ama csudálatos cataractat (mi képpen a Rhenus folyó vize nagy köves, kősziklákkal teljes s menedékes helyre felfoly és onnan nagy mélységre leomlik s mintegy párázattá változik) meglátta és csudálta. Onnan ment Helvetíának Tigurum nevű városába.

E Tigurum nevű városban közel esztendőt töltött lakására nézve ; ott való t. t. professorokat, nevezet szerint: t. t. Joannes Jacobus Hottingerus-1, 81 esztendős embert, Joannes Crammerust a theologiában hallgatta.

Mivel felmenetelében Magyarországban a romanocatholicus statustól igen tilalmaztatott a prédikátori canonica exmissio és consecratio, azért ily gondolatba esett, hogy magát Tigurumban a prédikátori hivatalra conseeraltassa. E dologban mellé adta magát bújdosó deák társa, pápai fi, és pataki deák, lorkos Jakab, ki idővel pápai professornak, azután ott lévő prédikátornak és a Dunán túl lévő t. prédikátorok közt superintendensnek tétetett. Szándékát ott való autistesnek, Neuschietterusnak megjelentette és a tigurumi consistoriumban előadta és onnan a dolognak követésére való szabadság kiadattatván De cultu religioso bizonyos számú thesíseket irt, melyeket a ven. consistorium elolvasván és approbálván, maga az iró kinyomtattatott, Mely thesiseket a belső és külső úri rendeknek elosztott. Azoknak defensiojokra az oppositiok ellen két órákat bizonyos napon a magnificus rector neki engedett és azokat a külső és belső status előtt a Carolinum collegiumban kót órák alatt a nála levő kegyelem szerint defendált. Mely defensioról a ven. consistorium a magnificus rector által a maga judiciumát adta és tovább való dolgainak követésére is méltónak ítélte. Mire nézve nem sok napok után a ven. consistoriumba hivuitatott és ott két órák elfolyása alatt az egész Bibliából - a hol a censoroknak tetszett — és az egész systhematica theologiából szorosan censeáltatott. Az véghez menvén textus Phil. 1. c. 28. v. neki eleibe adattatott és mindjárt annak exordiumot, deductiot, nexust, partitiot, exegesist, applícatiot adott és annak bővebben való kimutatására parancsolatot vett és midőn azt deákul elkészítette, megtanulta, a ven. consistorium előtt el is predikálotta. Melyről való itélet-tétel után a szent ministeriumra mami um impositiot, eonsecratiot és arról való testimonialist vett. A tigurumi cantonban levő papoknak, prédikátoroknak lajstromába az Abbatissanum collegium rectora Lavater előtt maga nevét beírta és az ott levő t. prédikátori societasba is számíttatott.

Ezután Tigurumból Hollandia felé utazott; de mivei a franczi király Ludovicus XV-tus és a római császár, Carolus VI-tus között a Rhenus vize mellett Philipsburgnál hadakozás tartatott, a Rhenuson nem utazhatván, a wiirtenbergi herczegség felé térült és Heidelbergán, Irankjurtu~