Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-07-16 / 29. szám
Negyedik évfolyam. 29. szám. Pápa. 1893. julius 16. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből. 1 DIÁSTÚll íl REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖN ÍE KHIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr. _5* MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 3-TARTALOM: Régi panasz új alakban. Szabó József. — A Parasitismus. (Folytatás.) Csizmadia Lajos. — A gályarabok története (1674—1676.) (Folytatás.) Borsos István. — Az őrségi egyházmegye közgyűlése Őrségi. — Tárcza. Szónyí Virág Mihály önéletrajza. — Vegyes közlemények. Régi panasz új alakban. Nt. Antal Gábor ur régi, de fontos, sőt métermázsásnak is be illő panaszt szellőztet, t. i. a mi szegénységünket. Ezt íül lehet vinni éppen az apostolok koráig, kiknek Jézus meghagyta, hogy semmiféle anyagi teherrel se rakják meg magokat, erszény táskát, úti málhát, de még egy kis ártatlan pálczát se emeljenek, a kosztról pláne szó se legyen, majd készen várja őket a teriték, miként az égi madarakat. íme az isteni dotatio ! A reformatio szinte ilyen formán elmélkedhetett a világiakról. Kivette ugyan a gyertyát a véka alól, hanem a nagy lelki világosság mellett azok, kik terjesztik, sokszor aggódnak arról a korszerű thémáról: jut-e petróleumra'? Mert igaz ugyan, hagy a test lámpája a szem, hanem a szemnek is lámpa kell ám, kivált a hosszú téli estéken, készülvén a világosságot terjesztő szent beszédekhez ! Summa summarum, a szegénység úgy maradt ránk, praedestinatío közbenjöttével, mint az első eset után — a mezítelenség megismerése. No de ezen segíteni kell; ma már nem lehet sem a szt. apostolokra, sem a madarakra hivatkozni, a reformatio systemájával sem lehet takarózni, a modern cultura szinte nyakon fog, hogy segítsünk magunkon ! De hogyan ? Nt. Antal Gábor ur fölállítja a tételt, mely szerint a református papok nem csak ige hirdetők, hanem közhivatalnokok is! Helyes, csak hogy aztán úgy tegyen ám velünk az állam — mert ennek is hivatalnokai vagyunk — mint az evageliomi gazda tett: a reggeltől estvéig fáradozónak is annyit fizetett, mint a ki néhány óráig dolgozott. Igen ám, mert az a gazda bölcs belátása szerint tett, azt nézvén, hogy milyen szívesen dolgoztak némelyek csak néhány óráig is ?! És midőn nt. Antal Gábor ur fölteszi a kérdést: hol a forrás, melyből szükségeink fedezésére segélyt meríthetnénk: szinte erővel ajánja magát a boldog emlékű 1848. év. XX. t. ez. 3. §-a, mely szerint minden bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai szükségei álladalmi költséggel fedeztessenek. Lám milyen egyszerű, milyen hamar czélra vezető ut és mód! És ez mégis nt. Antal Gábor urnák nem tetszik, még pegig azért nem, mivel a közvetlen állami fizetés folytán könnyen elveszthetnék a lelkészek függetlenségüket! Már pedig ez baj, hiszen megírta Pál apostol: ne legyetek senkinek se szolgái! A ki fizet, az parancsol is, ez igaz, de csak félig-meddig; mert én p. o. parancsolok a kocsisomnak, mert fizetem ; de már nekem a hallgatóm nem parancsol, pedig fizet. Különben nem szándékom a magam eszméit, gondolatit tolni előtérbe, hanem hivatkozom egy oly nagy tekintélyre, mint a boldogult és dicső emlékű Révész Imre, a ki Prot. Egyház és Iskolai Figyelmezőjének 1871. évi folyamában igen szélesen és alaposan tractálván az állam segélyezés eszméjét, ezt Írja p. o. a többek között: „mondják tán némelyek, midőn országos javadalmaztatás ügyére gondolnak , timeo Danaos et dona ferentes ! És ezen aggodalmat egyáltalában — nem is lehet alapnélkülinek mondani,“ a minthogy elő is számlál néhány alaposnak gondolt, vagy tartott okot; de a mely után még is igy ir — „de abból, hogy mindezek lehetségesek, hogy megtörténhetnek, éppen nem következik az, hogy az állami javadalmaztatás minden módja, minden időben, minden körülmények között kikerülhetlen vészszel jár.“ „Igenis, követelni kellene a javadalmaztatást nemcsak azért, mert ahhoz természeti, történeti és positiv jogunk van, és mert a javadalmaztatás mellett bizton fönn állhat az autonómia is; hanem követelnünk kell létünk iránti kötelesség bői is, mert nagy szegénységünk miatti rendkívüli elmaradottságunk vészes nyűgeiből másként ki nem szabadulhatunk.“ íme hát Révész Imre nem ijed vissza az állami javadalmaztatástól, mert „est modus in rebus.“ Nt. Antal Gábor urnák nem tetszik a katholikusnak nevezett sok millióra menő vagyon, mert az alapok és alapítványok jogi természete még tisztázva nincs, tehát! 0 erre nem számit! No én számitok és velem együtt mások is, még pedig éppen jogi természetüknél fogva, vagy is, ha erede-29
