Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-07-09 / 28. szám
473 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 474 Dr. Darányi Ignácz, főiskolánk vil. gondnoka a gyűlést, megnyitván, az elnöki tisztet átadta Czike Lajos egyh. elnök urnák, ki is jelentést tevén a távollevő két rendes tag helyére a póttagok behívásáról, a gyűlést megalakuljak nyilvánította. Erre a theol. akad. és főgymn. igazgatók, valamint a tanévet bezáró vizsgálatokon ismét jelen volt iskolalátogató bizottság teszik meg jelentéseiket, miknek elintézése után Czike L. egyh. elnök jelenti, hogy utasítása szerint Tata, Székesfehérvár, Pápa és Révkomárom városok ev. ref. gyülekzeteit felhívta arra nézve, hogy nyilatkozzanak: óhajtják-e a nőneveidének a saját székhelyükön felállítását, s ez esetben mily áldozatot hajlandók e czélból hozni. A beérkezett válaszok közül Komárom és Pápa azon gyülekezeteink, a melyek a létesítendő nőneveidére különösebben számítanak, de minden részletben tájékoztató ajánlatot ezek sem tettek. Hogy tehát az ügy egészen világosan látható legyen, és a szept. kér. gyűlés elé indokolt javaslat legyen terjeszthető, 6 tagú bizottság küldetett ki R.-Komárom városába, a mely ott f. hó 25-én beható tárgyalásokba bocsátkozik úgy a komáromi, mint a pápai érdekeltség tagjaival a hozható áldozatok ügyében, s azután győzzön a jobb. A nőnevelde ügyét a főiskolai építkezés ügye követte. Pontonként tárgyaltatott a f. évi székesfehérvári kerületi gyűlés erre vonatkozó 50. sz. jegyzőkönyvi pontja, de a pályázat meghirdetése — és az épület tervezet benyújtására nézve véglegesen határozni nem lehetett, mivel Pápa városától még nem volt kinyerve annak hiteles kimutatása, hogy a Fehérló telkét az utczarendezés szempontjából mennyire lehet kibővíteni és igy az épitkezés módozatainak tüzetes megállapítása ugyanazon bizottság kezébe tétetett le, mely e hó 25-én fog összeülni R.-Komárom városában. Ez időre remélhető Pápa város határozata az utczavonal kijelelése iránt, s ekkor mi sem állván annak útjában, hogy a pályázat meghirdettessék, annak eredménye a szeptemberi kerületi gyűlésre már bizonyára beterjeszthető leszen. A főiskolai építkezéshez tartozó sokágú intézkedések végzése után határozat hozatott a székhelykérdés alkalmából tett ajánlatok állapotának kimutatása és azok biztosítása ügyében, s ezen ügy Kis Gábor, Horváth Lajos, és Németh István ígazgatótanácstagokból alakított bizottság kezébe tétetett le, jelentésük még a kerületi ülés előtt beváratván. Majd indítvány tétetett a főiskola nevében gr. Esterházy Móricz ő méltóságához menendő, s köszönetünket tolmácsoló küldöttség alakítása ügyében, a küldöttség tagjaiul főiskolai gondnok urakon kívül Dr. Horváth József akadémiai, Szilágyi József főgymnáziumi igazgatók és Barthalos István főisk. ügyész választattak meg, kik is tudtunkkal e megbízatásuknak f. hó 4-én a déli órákban eleget tettek. Majd az ingyenes és féldíjas convictust nyerő tanulók ügye került tárgyalás alá. Érdekes a megemlítésre, hogy theol. akadémiánkból összesen 15 egészen ingyenes s 8 féldíjas, főgymnasiumunkból 23 ingyenes és 27 féldíjas convictualistánk lesz a jövő tanévben. Az iskolalátogató bizottság Kiss József próbaéves theol. akad. tanár urat állásán végleg megerősítésre ajánlja, mely ajánlat pártolóiag terjesztetik fel a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés elé. Azután a német nyelvnek a theol. akadémián tanítása kerülvén sorra, az akadémiai tanárkar által benyújtott javaslat pártolólag terjesztetik fel a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés elé. Az új convictusi szabályzatról, melyet Németh István köztartási felügyelő készített, Antal Gábor ig. tanácsos fog a legközelebbi ülésen véleményes jelentést előterjeszteni. Végül Borsos István tornatanár ur a f. év szeptember elején Bpesten tartandó játéktanfolyamra kiküldetett, mely fontosabb végzések kapcsában több kisebb és specialis érdekű határozat hozatala után az igazgatótanácsülés folyó hó 4-én a déli órákban véget ért. R. A gályarabok története. (1674—1676.) Irta: BORSOS ISTVÁN, gymn. tanár. (Folytatás.) Csúzi Jakab losonczi lelkészt száz bottal fenyegették, ha nem Írja alá a kötelezvényt. De mind hiába. Kálnai Péter putnoki ref. lelkészt is e szavakkal fogadják s „akarsz-e aláírni ?u — Nem, — felel az. Tehát nem akarsz engedelmeskedni ö felségének ?“ Akarok, ha 0 Felsége nyílt rendeletét látom, hogy minket és vallásunkat többé nem. tűri meg. „De 0 Felsége az ő parancsát általunk nyilvánitja.11 Erre Kálnai nem szólt semmit, nehogy veréssel kínozzák, ha kimondja, hogy nem hisz nekik. Majd szivét próbálták megindítani: „No, nem is látod többé feleségedet és gyermekeidet, hát csak eredj a börtönbe s majd azután a: gályákra.“ Mire Kálnai rendithetlen lélekkel feleli: „Legyen meg az Isten akarata“ Kocsi Csergő Bálint pápai tanárt a legnagyobb fenyegetések sem hozzák zavarba, sőt alkotmányjogi vitatkozásba bocsátkozik velük és ugyancsak sarokba szorítja a főpapi törvényrontókat. Kollonies ezen sürgetésére: írja alá valamelyik kötelezvényt, mert 0 Felsége kegyelmét csak úgy nyerheti meg, ha hivataláról lemond vagy számkivetésbe megy, — azt feleli: semmi kegyelemre sincs szükségem, mert ki sem estem a király kegyelméből; minthogy semmi bűnben sem vagyok részes és nem is lett rám bizonyítva.“ Mikor látják, hogy semmire sem mehetnek vele, intenek a katonáknak, kik megragadják s a többi után viszik a börtönbe. Ilyen formán igyekeztek megtörni mindegyiknek bátorságát és erejét. De mindhiába! A jóisten adott nekik erőt, hogy híven tudják védelmezni egyházuk és hazájuk szabadságát. Az összes református egyházi férfiak közül csupán egyetlen lelkészt és egy fiatal tanítót tudtak rávenni, hogy lemondjanak a szent ügy védelméről s aláírják a kötelezvényeket. Ezeket szabadon bocsátják, a többi 41 állhatatos hitvédőt pedig rögtön börtönbe vetik^ A prímást sikertelen fáradozásai egészen kihozták a sód-
