Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-15 / 3. szám

41

DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP.

42

néz bátran az elavult lomoknak; nem retten vissza a nagy /eszközöktől és nem fél a rejtett szót kimondani, mely aztán a vén földet ifjúvá akarná tenni.

Ez előszó elején hangsulyoztatik az, a mi minden homiletikának abc-je, t. i. legyen a prédikáczio textusszerti és egységes; továbbá pedig az, hogy a lelkésznek nem öszsze-vissza, hanem egy határozott terv és előre kigondolt Programm szerint kell az Isten igéjét hirdetni, a mi azonban szintén homiletikai alaptörvény; majd a tanításról mondott sok hasznos dolog után következik az, a mi legérdekesebb és legfigyelemreméltóbb és a mi a füzetnek is főtartalmát és ezélját képezi: „Pál szelleme teremtette — úgymond szerző ur — a reformatiót és Pál szelleméből támadand majd megint egy újabb reformatio, a mikor a betű óságában megkötöttek százezrei és milliói megint megérzik és megértik, hogy csak a léleknek újságában van élet és mikor öntudatára ébrednek annak, hogy most csak a világnak elemei alatt élnek távol az igazi szellemi szabadságtól, melyet a Krisztusban nyertek, mert szolgálatnak igájával vannak megkötelezve.“

Imé ebből leend tehát az uj ég és új föld. Szükséges egy újabb reformatio megint, mely a szegény názárethi Jézust a maga testi életével és feltámadásával egy kissé meghomályositsa ugye bár? Érdekes az a fentebbi idézet azért is, mivel úgy sejtem, hogy benne a német kritikusok által elámított magyar modern theologusok reménye és ingatag alapú nézete is dereng, bár óvatosságból csak homályosan.

Jó szerencse, hogy Pálnak, ez óriás egyéniségnek a maga keretéből kiszakított tanrendszere, még oly tudós és nagy szorgalmú és jártasságú egyénnek is — miut szerző ur — a kezei között a maga hiányosságát és gyengeségét elárulja s igy aztán amaz újkornak megalapítására és előmozdítására sem valami nagy indítóul vagy „ösztökéül“ szolgál.

De lássuk a tanításokat. Az első Pál életéről szól, de nagyon hiányos s talán a népszerűségre való törekvés miatt száraz és unalmas s a figyelmet éppen nem képes lekötni; pedig Pál élete tele van magasztos és dicső tettekkel, úgy hogy a sok puszta sző fölösleges. A mi pedig a 8-ik lapon mondatik: „ki mer a zsidóságon kívül egy újabb idvezitő vallást hirdetni; ki meri a zsidóság isteni intézményeit megtámadni stb. nagyon meglepő és az egész egy kissé erőltetett előrántás.

a. risztusi szeretetnek nagy erejéről és hatásáról pedig K. B. ur sokkal szebben és hatásosabban is írhatott volna, mint azt a 9. 10 és 11-ik lapokon tette.

A második tanitás a megigazulás kereséséről szól. Egyike e kötet legsikerültebb darabjának, a minek oka azt liiszem az, hogy nem használt szerző ur — önmagán kívül — semminemű forrást. Van egy merész hely is benne, a mi önkénjdelenül is Eeuerbachra emlékeztet: „érezzük és ezt bizonyítanom nem kell, hogy van bennünk valami kiirthatatlan, elolthatatlan és folytonosan előbbre és előbbre ösztönző vágy, a melylyel a mi mennyei atyánk tökéletességéhez akarunk hasonlóvá lenni.“ Én megvallom, hogy emez Istennel hasonlóságra törekvő vágyat másutt

nem valami nagy mértékben érzem és nem is sokszor hallottam emlegetni szerzőnél, azt hiszem azért, mivel ha feddhetetlenek vagyunk is a törvényekkel és az emberekkel szemben, de e testben bűnösök vagyunk az Istennel szemben mindig. Mondatik ugyan, hogy legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes; de mondatik az is, hogy nincs és nem is lehet más jó az egy örök Istenen kívül. Az pedig tudva levő dolog, hogy az Istennel való hasonlóságra helytelen törekvés volt az oka az első elbukásnak is. Azért nem tanácsos a gyarló embernek ismét az ég és föld urával való hasonlóságra ily utón törekedni.

A 3-ik tanitás a „bűnről és oká“-ról szól. A bevezetése jó, mivel történeti tény is ; de már az első rész nagyon különös és csodálkozom rajta — ha könyv nélkül beszélt szerző úr — miként lehetett ezt igy elmondani. Ilyen terefere csak mosolyt idéz elő és nagyon furcsa hatást tehet a szószékről, még ha igaz is. A 33-ik lap megállja helyét, a 34 és 35-iknek nagy baja a hosszadalmasság; általában pedig az egész beszéd nem valami nagy mértékben világosítja meg, hogy mi is hát oka a bűnnek. El is maradhatott volna az egész, jővén utánna a nálánál már sokkal jobb és érthetőbb „bűn és következményé-ről szóló 4-ik tanitás. Ez szerintem kitogástalan és könynyen. meg is érthető, bár a felhozott két hosszadalmas példából nincs világosan levonva, hogy a bűnnek a földi életben is halál a zsoldja. Egyáltalán a kérdés tisztázására rövidebb és találóbb példákat kellett volna felhozni.

Az 5-ik tanitás a „törvény“ czimet viseli. Tartalmas eszme —, gondolatgazdag, de gyengéje, hogy nincsen kimutatva, miért tökéletlen eszköz hát a törvény ?

A 6-ik az „evangélium“ felírással ékeskedik. Ebből aztán megtudjuk azt is, hogy a törvény azért tökéletlen eszköz, mivel csak parancsol, de a parancs elvégzésére erőt nem ád. S egy ilyen erőt adónak mondatik lenni az evangélium. Az egész beszéden elevenség és élénkség ömlik el. Ágostou esete azonban bátran elmaradhatott volna, mivel hosszadalmassága mellett sem előbbre nem visz semmit, sem pedig valami nagy érdeklődést nem ébreszt.

A következő a „kegyeleméről értekezik. S bár az egész azt tanítja, hogy isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok — mégis nagyban hirdettetik, hogy Saulus Jeruzsálemből vitt ám már magával utravalót is Damaskus felé és az egész utón hánykódik, kérdezősködik önmagától, úgy hogy utoljára is nem a kegyelem, hanem Saul saját elmélkedése, hánykolódása folytán lett Pállá. Anynyival is inkább mivel a 109. lapon már ehhez hasonló is mondatik: „és mikor sok belső harcz alatt annyira megérett, hogy felismerhette már a Krisztust, akkor az isteni kegyelem meg is jelentette azt neki.

E dolgot illetőleg abban a véleményben vagyok, hogy kár ilyeneket bele magyarázni akarni Pálba, akkor, mikor a Gal. I. 16-ik versében maga mondja: „hogy a mint az ő fiát nékem megjelentené, azonnal nem tanácskoztam többé a testtel és a vérrel.“ Erre vonatkozólag maga a nagy tekintélyű Baur is igy szól: „abban csak csudát láthatunk, hogy a keresztyénség leghevesebb üldözőjéből au-