Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-06-18 / 25. szám
421 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 422 többi közleményében foglalt azon állítását, hogy ő 41488 frt 26 kr pénztári maradványnyal zárt. — Nagyon szerencsés lehet az a csurgói pénztár! mondhatta erre a figyelmesebb olvasó; 41 ezer forint pénztári maradvány! no ez már mégis sok. Nagyobb pénzösszegekkel és forgalommal rendelkező pénztároknak sem volna szabad annyit hevertetni, még kevésbé egy oly gymnásiumi pénztárnak, mint a kéz alatti, — mely állítólag deficittel küzd. Hogy ily kedvezőtlen bírálatnak kitéve ne legyünk, én megmondom, hogy e fent jelzett összeg bizony nem mind pénztári maradvány, — hanem a 41.488 frt 26 kr-ban bent foglaltatik 22100 frt takarékba elhelyezett építkezési alap, mégis még akkor ráczkeveí takarékpénztárban levő 15.000 frt Soltra-alap ia, — összesen tehát oly 37100 frt, mely más pénztároknál nem szokott pénztári készletnek vagy maradványnak, hanem kamatozó tőkének tekintetni; de úgy látszik, hogy Mosonyi ur e tekintetben is szokatlan utakon akart járni. Neki a készpénzzel szemben a takarékokba elhelyezett összegek nem kiadások vagy tőkésítések, — ezért zár 41.488 frt 26 krral. — Nem volt tehát pénztárunk abban a kímosolyogni való helyzetben, melyet Mosonyi ur közleménye tüntet ki, mintha 41 ezer frt volt volna a pénztárban heverőben, mint pénztári maradvány. Megvallom azonban, hogy e szokatlan helyzetet akartam eltakarni a legközelebbi közleményemben, a menynyiben a takarékba elhelyezett 22100 irtot — mint nem odavalót — Mosonyi ur pénztári maradványából kihagytam ; s innen származik, hogy Maróti kiadatlan munkája használatának gúnyos kifejezését — a valódi ok eltakarására — Mosonyi ur használhatja, — s hozza ki végül: hogy hát még is csak 96480 frt 31 kr volt az a tőke, mely már e folyó pénztári év kezdetén a gymn. szükségleteire kamatozott. Bizony nagyon jó volna, ha az embereket az ilyen könynyelmüen kidobott állításokból folyólag szaván lehetne fogni. Ugyanis itt Mosonyi ur maga állítja s hozza ki — a mint a régi Maróti szerint a számokat összeállítja — hogy a nekem történt átadáskor volt a gymn. pénztárnak csupán csak gymn. közszükségletre kamatozó tőkéje 96489 írt 31 kr; — azt pedig én tudom, hogy 30 ezer forint Soltraalapból általa 15 ezer frt szintén tőkésittetett, mert nekem ezen 30 ezer írtból csak 15 ezer forintot adott át takarék pénztári könyvekben; — ebből folyólag tehát a nekem történt átadáskor kellett lenni, vagyis Mosonyi ur szerint volt közszükségletre kamatozó tőke 96489 frt 31 kr; ehez hozzáadva 15 ezer forint tőkésített Soltra-alapot, a kettő összesen 111488 frt 31 kr; nekem pedig e két czi. men — takarékpénztári könyvben levő 15 ezer Soltraalapot bele nem értve — mint közleményében maga Mosonyi ur is mondja, — csak 106901 frt 5 kr adatott át; — kérdem tehát, hogy a hiányzó 4588 frt 26 krt mikor lesz hajlandó Mosonyi ur után pótolni, illetőleg a pénztárnak megtéríteni? Lássa csak Mosonyi ur, mennyire nem jó a számokkal csak játszani s az ördögöt a falra festeni! Éppen íllyen eredményre vezetnének minden többi állításai, számtételei is Mosonyi urnák, — ugyanazért nem is foglalkozom azokkal;— csak annyit jegyzek meg, hogy én nálam a tartalék alapul tőkésítendő tandijrészlet nem bevétel, hanem kiadás lesz. Éppen igy nem fogom ezután sem kamatozó tőkének tekinteni a kész pénzt, de I még az állami évi segélyt sem, — bár ön megtette, hogy j mindezeket a szerződést megkötő bizottságnak kamatozó tőkéül bediktálta, — s ebből folyólag 5—6 ezer forintnyi í kárt okozott a gymn. pénztárnak, — mert ha a fedezetet illetőleg félrevezetve nincsenek, bizonyosan ennyivel több államsegélyt kértek volna a gymn. számára. A takarékpénztárakba elhelyezett pénzeket sem fogom pénztári maradványnak minősiteni — a mint ön cselekedte, hanem oly tőkéknek tekintem azokat, melyek kamatot is tartoznak hozni s el is fogom számolni azokat. — E tárgyhoz különben többet nem szólok, mert úgy látom, hogy most már kellőleg előtérbe toltam azt, a mit akartam; hanem ha időm s dolgom engedi „Főgymnasiumunk múlt évi állapota“ czimii közleményhez — ha nt. Szerkesztő ur közzétenni szives lesz*) — hozzá fogok szólani; mert már magam is többször elmélkedtem annak első soraiban foglalt, felekezetűnket mélyen érintő szomorú tényállás felett. Szenna, 1893. jun. 6. Szabó János. gymn. pénztáros. A gályarabok története. (1674—1676.) Irta: BORSOS ISTVÁN. (Folytatás.) Kezdték észrevenni az üldözők, hogy maguk is kellemetlen helyzetbe jutottak. Ez persze dühöket csak fokozta a makacsok ellen. Hogy kellemetlen helyzetükön segíthessenek, azért halasztották el a 3-ik tárgyalás alkalmával, márcz. 16-ikán, oly hosszú ideig, április 2-ig a tárgyalások folytatását. Azt is remélték, hogy talán a hosszú idő alatt mégis csak sikerül megtörni makacs ellenállásukat, mert kevés pénzecskéjükből kifogynak s az örökös halogatás és bizonytalanság elernyeszti lelkűket. Ha pedig nem sikerül, hát ez alatt újabb bizonyítékokat kell szerezni, hogy vádjaikat legalább valószínűvé tudják tenni s legyen valami alap az Ítélet hozatalra, melylyel a világot bolondithassák. S e hosszú szünetet, a húsvéti szent ünnepeket tényleg arra használták, hogy minél több újabb adatot, kereken kimondva—• „hamis tanúbizonyságot“ — gyűjtsenek össze. Az egri, csornai és veszprémi káptalanok s a veszprémi megyei hatóság végezték azt a szép munkát, eszközölték az újabb tanúkihallgatásokat. S a ki csak tudott vagy hallott valami terhelőt a protestánsok ellen, annak vallomását jegyzőkönyvbe vették. Ezekkel a jegyzőkönyvekkel felszerelve jelent meg Majláth kir. ügyész az ápr. 2-iki tárgyaláson. Beszédjéből rögtön észrevehető, mire határozták !el magukat a főpapok; mer ő csak ezek szócsöve volt. Habár — mint mondá — vádját előbbi beszédeivel és bizonjdtékaival bőven és kétségtelenül igazolta, mégis, hogy az egész világ előtt annál inkább feltáruljon vádlottaknak a haza és 6 Felsége Sz er k. 25* *) Igen szívesen.
