Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-06-18 / 25. szám
Negyedik évfolya m. 2 ). s/itni Pápa, 1893. juuius 18. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DU: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből. * KHIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr. .3* ♦© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Elnöki Beszéd. (Vége.) Antal Gábor. — Végválasz Mosonyi urnák. Szabó János, — A gályarabok története (1674—1676.) Borsos István. — Tárcza. Anno 1766. Die 10-a mens. Április. Földváry László.— Vegyes közlemények. Elnöki Beszéd a tatai ev. ref. eyyházmegye lelkész értekezletén elmondta Antal Gábor értekezleti elnök Tatában 1893. május 31-én. (Folytatás.) Az izraelita vallás repcetiójáról szóló törvényjavaslat egyszerűen kiterjesztése az 1868. Lili. t. c.-nek a haza izraelita vallási! polgáraira. S miután ezen törvény teljesen a felekezetközi viszonosság alapján áll, annak az izraelitákra való kiterjesztésével csak az igazság követelményének tetetett elég. Nem is mondhatjuk, hogy egyházunkra nézve benne káros és hátrányos intézkedés foglaltatnék. Az állami anyakönyvek vezetéséről szólló törvény jövendőre megfosztja az egyház, — illetőleg azok lelkészei vagy hivatalnokai által vezetett anyakönyveket közokirat jellegüktől s az ilyen jelleggel biró anyakönyveket állami megbízottak által vezetteti. Hogy az államnak erre meg van teljes joga, azt senki kétségbe nem vonhatja s a mint ezelőtt pár évtizeddel az ingatlan birtokok állásának nyilvántartását kivették az az előtt hiteles helyeknek elismert káptalanok, conventek hatás köréből és helyettük a telekkönyvi intézményt állították fel: ép úgy az egyliázi anyakönyvek helyett a polgári anyakönyvek lesznek hivatva a polgárok személyes állásának nyilván tartására. Ezen javaslat ellen fejtett ki a róm. cath. clerus is legkevesebb ellenállást; csak azon szempontból támadta meg, hogy sok költségbe kerül és nem lesz megbízható. Nekünk nem lehet ellene semmi más kifogásunk, mint az, hogy a lelkészi jövödelmek ez intézmény életbe léptetése folytán minden esetre csökkenni fognak, ha nem ad a veszteségért az állam méltányos kárpótlást. A kormán}'' által eddig az országgyűléshez beterjesztett egyházpolitikai törvényjavaslatok közül a harmadikat, a vallás szabad gyakorlatáról szóllót tartom én egyházunkra nézve legfontosabbnak, mint a mely valóban nem csak szabadelvű, de radicalis eszméket tartalmaz és oly nagy lépést tesz az egyház politika terén, a mekkorát századok alatt sem tett meg ez ideig hazánk. A törvényjavaslat ugyanis kimondja a feltétlen lelkiismeret szabadságot, a melynek nics egyéb korláta, mint az állam törvényei és a közerkölcsiség kívánalmai. E törvény megváltoztatja a vallások eddigi osztályozását, a mely eddig bevett, tűrt, és tiltott vallásfelekezeteket ismert. Jövőre lesznek bevett vallásfelekezetek, törvényesen elismert vallásfelekezetek és lesznek mindegyiken kiviil álló egyének. A törvényjavaslat három fejezetre oszlik, az első szól az „Általános határozatok“-ról, a második „A törvényesen elismert vallásfelekezetekről“, a harmadik „A bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeteken kiviil állókról“. Nagyon feltűnő, hogy a törvényjavaslat semmit sem szóll a bevett vallásfelekezetekről, a melyekhez tartozik pedig az ^ország majdnem összes lakossága, elenyésző csekély kivétellel, meg sem nevezi, hogy melyek ezen törvényesen bevett vallásfelekezetek, hanem az általános határozatok utolsó 6. §-ában így intézkedik: „A latin és görögszertartásu katholikus, az ev. református, az ág. liitv. evangelicus, a görögkeleti szerb és görögkeleti román, valamint az unitárius egyházakra és híveire, nem különben az izraelitákra vonatkozó jogszabályok, a mennyiben a jelen törvény rendelkezéseivel nem ellenkeznek, változatlanul fentartatnak." Szándékosan-e, vagy a fogalmazás hiányosságából, de a bevett vallásfelekezet és a törvényesen elismert vallásfelekezet fogalma annyira össze van a javaslatban olvasztva, hogy a megkülönböztető jelleg, de még a különbség is egészen elenyészik. Ezen Összeolvasztást csak erősiti a Ill-dik fejezet czime, a mely a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeteken kívülállókról“ szóll. Mert itt az és összekötő értelemben van használva, úgy hogy a bevettnek a törvényesen elismert csak pótlását, kiegészítését képezi. Mert ha a vallásfelekezetek két csoportját egymástól meg akarta volna különböztetni a III-ik fejezet czime, akkor azt kellett volna inon-A DilNÁNTÍLI EV.REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖÍIYE!
