Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-15 / 3. szám

Negyedik évfolyam. 3. szám. Pápa 1893. január 15. <►© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM:| Plebejus küzdelem. Kis Ernő. — A keresztyénség programmja. (Vége.) Csizmadia Lajos. — Faust-monda keletkezése s legrégibb prózai földolgozásai. Szakai Károly. — Könyvismertetés. Keresztyén ta­­nitások. Seregély Béla. — Végszó Somogyi Figyelő vádjaira. Galamb. — Vegyes közlemények.— Hivatalos rész. x—.............................x | HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petitsor több­szöri közléséért 5, egy­szeriért 7 kr sorja. Ezen- I kívül bélyegdij ÖO kr. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre pos­tai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből. 1 DiíSTlllI H. IF. EGTHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖNYE Plebejus küzdelem. Egy figyelmünket és rokonszenvünket na­gyon lekötő mozgalom indult meg az állami kö­zépiskolák tanárainak körében. Az állami tiszt­viselők fizetésének rendezését tervező törvényja­vaslat szerint a vidéki középiskolák tanárai, fize­tésüknek megfelelően, a IX-ik rangosztályba ke­rülnek és ott is maradnak éltük végéig, hol pél­dául a birói kar csak kezdi a maga pályafutását, ide tartozván az aljárásbirók, kik rendszerint kezdő fiatal emberek, de kik azután nehány év leforgásával fokról fokra emelkednek hivataluk­ban, mig a tanár, nem lévén neki ily lajtorjás hivatala, ősz fejjel is csak ugyanazon helyzetben marad, a hova fiatalon jutott. Elkeserité e méltánytalan helyzet az egész hazai tanári kart és hirlapokban, s az országos középiskolai tanáregyesület gyűlésében azon óha­ját fejezte ki, hogy ha már fizetésének javitását az állam pénzügyi viszonyai annyira meg nem engedik, hogy egy lelsőbb osztályba legyen so­rozható, akkor fizetése némi javításán kívül, leg­alább ne legyen a középiskolai tanárság egyáta­­lán egyetlen rangosztályba se besorozva. Bizo­nyára mindenki belátja, hogy ez óhaj, tekintve ezen tudományos testület feladatát, szerény, s az állam pénzügyi viszonyait tekintve, valóban ha­zafias volt. Mégis mintha mi sem történt volna, az országgyűlés pénzügyi bizottsága letárgyalta a tisztviselők fizetésére vonatkozó törvényjavas­latot, s a vidéki tanárok csakugyan fizetés javi­' tás nélkül a IX-ik rangosztályba sorozva kerül­nek az országgyűlés színe elé, holott a törvény­­javaslat a legtöbb állami tisztviselő fizetésében némi javítást tartalmaz. A középiskolai tanárság óhajának ezen sem­mibe vevése feljajdulásra bírta állami tanáraink jó részét, s a brassói tanároknak a hirlapokban is közölt körleveléből olvassuk a következőket „Mi tanárok eskünkhöz híven tegyük köte­lességünket a legnagyobb odaadással, neveljünk a jelennél jobb, a tanügy fontossága iránt is több érzékkel biró nemzedéket, csak tanárokat ne ne­veljünk ! Életünk hivatása hazánk közoktatásügyét szolgálni, közoktatásügyünk s hazánk felvirág­zásának egyik alapfeltétele, hogy a tanár ne le­gyen nyomorra kárhoztatva, mint van ma. És ne adózzunk se pénzzel, se szellemi mun­kával a fővárosi egyesületeknek, melyek támoga­tásunkra rá vannak utalva. A brassói tanári kör tagjai a mai nappal kiléptünk az összes tudo­mányos egyesületekből, melyeknek tagjai vol­tunk, az igy eszközölt megtakarítással is javítva fizetésünket. Ha e példánk utánzásra'talál, érezni fogja az ország, hogy az iskolán kívül is szük­sége van reánk s megtanul minket megbecsülni. Eddig úgy sem tette!“ Mintha csak a római plebejusok régi küz­delme újulna fel; nem adózni és ujonczot nem állítani ez a jelszó, a helyzet is a régi idők küz­delmét juttatja eszünkbe: a társadalomnak egy 3 DUNÁNTÚLI

Next

/
Thumbnails
Contents