Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-05-28 / 22. szám
377 DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP. 378 goknak, a chalcedoni (451) mégis hamisnak nyilvánította i s ma se ismerik el egyetemesnek; mikor ismerjük a kons- j tánczi zsinat azon határozatát, hogy az egyetemes zsinat | felette áll a pápának s hogy ma a helyzet más: nem tarthatjuk másnak, mint üres beszédnek az efféle beszédet. Ha a világos tényekkel ellenkezőleg más valaki beszélne így, aligha azt nem mondanák, hogy megvan zavarodva, nem tudja mit beszél; vagy hogy megátalkodott hazug, aki képes a feketét is fehérnek mondani Levonhatná már egyszer a világos tanúságot a nyáj viselkedéséből a fő-főpásztor; megérthetné, hogy a nyáj fölöslegesnek, sőt egyenesen károsnak tartja magára nézve az ilyen vezetést! Ez a leglesujtúbb Ítélet a pápa és gárdája ellen. De azért nem enged. Kétségbeesetten ragaszkodik a romokhoz, mikkel a józan haladás és felvilágosodás ajándékozta meg. * * * Vessünk rövid visszapillantást az [elmondottakra. Az említett tervezet szerint a házasság megkötésének és esetleges felbontásának föltételeit az állam minden állampolgárra nézve egyformán állapítja meg. Ha aztán egyik másik felekezet, felekezeti álláspontjából, hitelveiből kifolyólag egyszer másszor nem járulhat a házasság egyházi megkötéséhez, megáldásához — jóllehet az állam törvényei szerint nincs semmi akadály — akkor a felek a polgári hatóság előtt is köthetnek érvényes házasságot. Meg vannak tehát védve a felekezetek sajátos hitelvei az öszszeesketésnél, de gondoskodva van az egyén állampolgári jogának érvényesíthetéséről is. A házassági viszonyból keletkező perekben is kizárólag az állam bíráskodik az ő közegei által. Amint már fönt említettem, minket nem érint kellemetlenül e tervezet. Tudjuk, hogy az ős keresztyénség se tartotta a házasságot sakramentomnak és igy csak a pap által kiszolgáltathatónak, valamint nem tartotta annak az ős Protestantismus se, mi se tartjuk annak. A házasság felbontása is gyakorlatban volt mindig s ennek lehetőségét elismerjük mi is. Házassági jogviszonyainkat az állam szabályozta eddig is, válópereinkben is az intézkedett. Ez fog történni ezután is. De a r. kath. egyházat már igen érzékenyen érinti a tervbe vett reform. Mert hova lesz így a trienti zsinatnak az a végzése: Si quis dixerit, causas matrimoniales non spectare ad judices ecclesiasticos: anathema sit. (S. XXIV. can. 12.) Hova lesz azzal együtt ez a másik végzés is: Si quis dixerit, ecclesiam non potuisse constituere impedimenta matrimoníum dirimen tia, vei in iis constituendis errasse: anathema sit (S. XXIV. can. 4.) Biz ezek, mint már sok helyen másutt is, nálunk is lomtárba kerülnek, mint elavult régiségek. így érvényesülnek lassan lassan a protestáns elvek a törvényhozásban is. Lesz egyenlőség huza-vona nélkül; lesz elválasztás, ingadozás nélkül. A czélba vett kötelező polgári házasságtól félni tehát nincs okunk. Annyival inkább mert alig fordulhat elő eset, mikor a prot. lelkész a házasulandókat kénytelen lesz elutasítani. A reform láttára tehát édes öröm töltheti el szivünket, mert az elvek küzdőterén vívott több százados harczban győzünk s ez által ezer és ezer más vallásu léleknek is visszaadatik Isten-adta szabadsága. Kis József, theol. tanár. Könyvismertetés. (Folytatás.) Ismertetésünk egy kis nyelvtanra is kiterjed ezen nyári imádságokban is; nevezetesen a 115. 1. ötödik sorában „átengedheti magát a nyugalomnak, annya ölébe kére magát,, kifejezések germanizmusba vannak öltözve. A 132. laptól a 187 lapig olvasható imák őszi imádságok neve alatt jönnek elő, számszerűit 14, hogy a hétnek egy reggele s egy alkonyata se maradjon ima nélkül. A vasárnapreggeli ima 132. 1. épen nincs rokonságban az ősszel, valamint az esteli is 136. 1. inkább nyárról, mint őszről emlékezik. De azután gazdag kárpótlást nyújtanak a 140, 143, 147, 151, 155 lapokon kezdődő imák, mint mikor a drága kőről különböző látszeg alatt különböző fénysugarak verődnek vissza, úgy elmélkedik, majd búsongva majd merengve a buzgólkodó kebel az őszi jelenetek felett. És hogy a lélek szárnyai is majd fölebb emelkednek majd alább szállnak, az emelkedést gyönyörűen tapasztaljuk a 171 és 176. lap elmélkedéseiben és imáiban, s a hozzájok szerencsésen választott énekekben. Hanem, hogy ez a két ima miért lett elmélkedésnek és imának elkeresztelve, midőn a többi csak ima nevet kapott, azt sem a tartalomból, sem másból nem tudhatni. Tartalomból nem, mert a többi ima is elmélkedésszerü, más felvilágosítással meg a könyv nem szolgál. Általában meg lehet jegyezni, hogy az őszi imák a nevűkhez csatolt időszerűségben elődeiken sokkal fölülállnak; az énekek alkalmazása is teljesen helyes és találó; pedig egy oda illő ének oly jól esik a buzgólkodó léleknek, mint a légben úszás után a madárnak a zöld ernyőjü gajnak hintázása. A 187. laptól a 234-ik lapig téli imákkal találkozunk; noha a vallásos kedélynek téli jelenetek 'által való meghatottságában nem bővelkednek. Szépeu indulnak a 187* 191. és 194. lapon levő imák, de azután egész a szombat esti imáig 230. lap kevés téliességben részesülünk. Gyönyörrel olvassuk a 219, 226. lapon levő imákat, ez utóbbi egy szép bűnbánó kegyes elmélkedés. Ellenben igen gyenge a 215. lapon levő esti ima, a Sámson-féle idézet sem kifejezése sem tartalmára nézve nem talál. Ezen imán az. látszik, hogy a szerző nagy gondolatokba öltözködött lelke, nem bírta ruháit rendbeszedni. A téli imákat követő bűnbánati imák méltán kiérdemlik az elismerést; aznnban még is mindjárt a legelsőből én kihagynám 235. 1. a vérig korbácsolást és szeges övét, mert sokan uem ismerik, — a 236. 1. alsó 2-ik sorából su tüzfiirdőt, s utána mindjárt azon óhajtást, hogy annak erejét az én büubánatomnak tüze hadd növelje. Igen jól sikerültek a 238, 242, 249. lapon levő imák, de mindegyiknek fölötte áll a 253. lap imája. A bűnbánati imák igen jók, lelket feltáró őszinte ömlengések ezek az Isten előtt, — a szombati ajtón zörgetés kedves hasonlat, igaz, hogy nem hivatkozik a Krisztus kínszenvedéseire, elégtétel! dogmákat uem emleget, de feltárja a lélek egész világát s a legbensőbb meghatottság hangján beszél. Az urvacsorázás előtti ima is, ha azt a szent asztal
