Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-05-14 / 20. szám
351 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 352: ki lerántva az irányzatosság leplét az Íróról és a czíkkrői, ezt mondja: nem úgy, hanem igy áll a dolog! Szinte «lengedhetlennek találná még a nem érdekelt olvasó is, fiogy az állítólag érzékenyen megsértett egyének erkölcsi elégtételt követeljenek maguknak. — Ez azonban nem történt meg. S ''ugyan miért nem ? . . . A Protestáns Egyházi és Iskolai lap múlt évi 47-ik számában leírtam az őrségi egyházmegye közgyűlésének lefolyását. Többek között azt állítottam két határozatról, fiogy ellentétben áll a zsin. törv. §.-aival. — E czikkre •senki megjegyzést nem tett, senki meg nem czáfolta. — Körülbelül fél év múlva tartott egyházmegyei gyűlésünkön szóba hozatván, érdemileg (törvénnyel való megegyezés, valóságnak megfelelő leírás) nem foglalkozott vele senki. Pedig ha Fülöp J. ur annyira irányzatosnak és sértőnek tartotta, módjában állott volna komoly argumentumokkal előállni, az irányzatosságot kimutatni, a mivel az igaz érdekeknek bizonyára nagyobb szolgálatot tett volna, mint azzal, hogy fél év múlva, egy más lapban s nagyrészben idegen olvasó közönség előtt alkalomszerüleg egy oldal vágást ad az írónak. Az egyházmegyei gyűlés szépen megoldotta a kérdést, örültünk, hogy a kényes ügyet szerencsésen átadhattuk a múltnak. — S íme, alighogy szétoszoltunk, Fülöp J. ur — a ki a megszivlelendő tanácsokat hangsúlyozza — a szépen elintézett ügyet seprőstől, iszapostól fel akarja forgatni. — Mert azt ő maga is tudhatja, hogy komoly ember nem hagyhatja szó nélkül azt, hogy szavaira vagy közleményére a nyilvánosság előtt rásüttessék az irányzatosság bélyege. Mivel ő a meggyőzésnek azt a kényelmes módját választotta, miszerint állít a nélkül, hogy bizonyítana, könycyü lenne schablonszerünek lennem s azt mondanom: „ez állítást kénytelen vagyok visszautasitani“, — de csak anynyit mondok, hogy ha ismerte volna ez ügy előzményeit, a viszonyokat s a czikkiró körülményeit: nem irta volna le a tendentiosus szót vagy leírva kitörölte volna. Mert milyen értelemben lehet itt feltenni vagy elképzelni a czélzatosságot? Gondolkoztam a kérdés felett s azon meggyőződésre jutottam, hogy itt csak két eshetőség lenne. — Vagy az, hogy a kifogásolt tanácsbiró választás eredménye által a czikkiró sértve érezte magát s önzőleg, irányzatosan mondta azt törvénytelennek; — vagy az, hogy az elnökség vagy az „idősebb lelkészek“ iránti tiszteletlenségtől indíttatva, eljárásukat rósz indulatúlag akarta megszellőztetni. E két feltevés közül azonban egyik sem állhat meg. — Őrségben ugyanis 12 lelkész közül 1 esperes, 4 tanácsbiró, 1 jegyző, 1 ellenőr s igy 7 lelkész nolle-velle hivatalt visel. — Feltehető-e már, hogy az 5 hivatalt nem viselő egyén között találkozik olyan magáról megfeledkező egyén, a ki csak azért, mert a hivatalviselés dicsőségében ez idő szerint nem részesülhetett, czélzatos tudósítást Írjon a közgyűlésről s ezzel magára vonja az elnökség és kartársai méltó neheztelését, sőt esetleges megczá föl tatás esetén megbélyegeztesse magát a közvélemény előtt? Ez nálunk túlhaladott álláspont, ilyent még költői phantasiával sem lehet feltenni. A másikra nézve elég felemlítenem azt a köztudomású ténytr hogy ÖrségbeD nem volt, nincs és valószínűleg nem isfog lenni eset arra, hogy a tiszteletlenség, az összeférhetlenség felemelje hydra fejét közöttünk. — a. tiszteletlenséget, a szándékosan sérteni akarást maguk a czikkben megnevezett, tehát érdekeit egyének sem teszik fel, sőt itt maga Fülöp J. ur is jónak látja enyhíteni a dolgot ilyeténképen: „e fajta bár nem szándékos sértések“ stb.— Tendentiositás és nem szándékos sértés, hogyan illenek össze ?! Mi lehet tehát az a titkos tendentia a mit Fülöp J ur annyira megró s elitéi? Semmi. Az az állítólag irányzatos czikk ma is megczáfolatlan s noha az ügy illetékesen elintéztetett, annak minden pontját, mind (tárgyilagosság szempontjából, mind egyébb szempontból ma is fentartom. Ha tehát Fülöp J. ur annyira sértőnek találja, álljon elő argumentumokkal s mutassa meg, hogy amit állít, megfelel a valóságnak. Mert igy állítása csak egy nagy szólam, olyan, mint a szépen felfújt szappanbuborék, csillogásával, szinpompájával gyönyörködteti ugyan a naiv szemeket, de elég egy szellő lebbenése, elég egy lehelet s a szép látomány eltűnik, szétpattan, és lesz belőle az, a mi volt: egy csepp viz. Sőt megtörténhetik, hogy szét pattanván, a tulajdon szemünk közé frecscsen. Őrségi. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Értesítés és felhívás. A dunántúli ev. ref. egyházkerületnek múlt 1892. év szept. havában hozott közgyűlési határozata értelmében a pápai theol. akadémián a jövő 1893/4. iskolai évtől kezdve 16 ingyenes és évi 30 frt fizetéssel 8 féldíjas köztartási jótéteményes hely fog betöltetni. — Alolirott igazgatóság felhívja ennélfogva mindazokat, kik a jövő iskolai évben, mint a pápai theol. akadémia növendékei, az ingyenes vagy féldíjas étkezés jótéteményében óhajtanak részesülni, hogy szegénységüket igazoló, valamint iskolai előmenetelüket és magaviseietíiket feltüntető' bizonyítványaik kapcsán a főiskolai igazgató tanácshoz intézett kérvényeiket a theol. akadémia igazgatójához f. évi június 15-ig nyújtsák be. Az első évre jelentkezők közül azok, kik érettségi bizonyítványaikat a kitűzött időig nem csatolhatnák, annak utólagos beterjesztése mellett, Vili. osztályú bizonyítvány melléklésével is folyamodhatnak. A pápai ev. ref. theol. akadémia igazgatósága. — Kormányképviselőül a nm. m. kir. Cultus minister ur Dr. König Gyula helyett Dr. Tóth Lajos egyetemi tanár urat nevezte ki. — Lelkészválasztás. A réthei egyház lelkészévé Galambos László komáromi s. lelkész választatott meg egyhangúlag. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: NÉMETH ISTVÁN. Az előfizetési pénzek, megrendelések és reclamatiók BORSOS ISTVÁN főmunkatárs nevére czimzendők. Pápán, 1893. az ev. ref. főiskola betűivel, ny. Kis Tivadar.
