Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-04-23 / 17. szám
297 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 298 ismeri el érvényes házasságnak; csak ágyasságnak nevezi. Nem ismeri el érvényesnek, mert a nő házasságra léphet ugyan, de ezzel a férfival nem. Elég boszantó már az is — úgy ezen utóbbi, mint az előbbi esetben — hogy egy nagy és tekintélyes felekezet lelkésze ágyasságnak bélyegez olyan viszonyt, mely a hasonló nagy tekintélyű bíróság és más felekezet által tisztességes viszonynak, rendes házasságnak tartatík. Hanem hát ahhoz mit szóljunk, hogy az ilyen házasságból született leányt az anyakönyvbe törvénytelennek vezeti be. Tehát megbélyegzi a csecsemőt is. Arra pedig, hogy hitelveivel ellenkező cselekvényt végezzen, vagyis, hogy az ilyen házasságból származó s nála anyakönyvezendő gyermekeket törvényeseknek Írjon be, nem kényszeríthető a r. kath. pap **). Ezért kellett aztán a legfőbb itélőszéknek határozatiig kimondani, hogy „Az anyakönyvvezető lelkész a születés törvényes vagy törvénytelen voltának megbirálására jogosítva nem lévén, a házasság tartama alatt született gyermekre nézve megállapotott törvényes vélelmet meg nem döntheti az, hogy a gyermek az anyakönyvbe törvénytelennek lett bejegyezve. (Döntvénytár XXII. f. 98. sz.) Vagyis : te pap bejegyezheted azt a gyermeket egyházad törvénye szerint törvénytelennek, de' az a bejegyzés nem ér semmit!! Különbséget kell tenni az ilyen és azon házasságok között, melyek keletkezésükkor tiszta protestáns házasságok voltak s csak áttérés folytán utólagosan lettek vegyes házasságokká. Itt az áttérésnek visszaható erőt tulajdonítani nem lehetvén, még akkor is törvényeseknek Írandók be a gyermekek a r. kath. pap által is, ha a r. kath. dogma szerint ez a házasság nem törvényes, nem érvényes. A többek közt ide vonatkozik az 1879. évi XL. t. ez. 60. §., mely szerint egy hónapig terjedhető elzárással büntetendő azon ányakönyvvezető: 1. A ki az államtörvényei szerint érvényes házasságból született gyermeket — noha e körülményt tudta— az anyakönyvbe, mint az állam törvényei szerint törvényest be nem jegyzi, vagy viszont a törvénytelent törvényesnek jegyzi be. 2. A ki azon esetben, ha az anyakönyvben törvénytelen születésűnek bejegyzett gyermek az illetékes hatóság által jogerejüleg törvényes születésűnek nyilváníttatott, a hatóságnak azon meghagyását, hogy a törvényessé nyilvánítást vagy törvényesitést az anyakönyvbe bejegyezze, nem telsiti. 3. A ki az anyakönyvben törvényes születésűnek bejegyzett gyermekre vonatkozólag, ha azt a bíróság jogerejii Ítélete által törvénytelen születésűnek nyilvánította, az illetékes hatóság által vele közlött Ítéletnek ezen tartalmát a felhivás ellenére az anyakönyvbe be nem jegyzi. íme igy kénytelen az állam, mintegy kerülő utakon, az összeütköző felekezeti jogszabályok között némi összhangot teremteni, vagy jobban mondva a felekezeti tarttarthatatlan dogmával szemben az állampolgár természetes jogait biztosítani. Igen, de hát az ilyen természetű döntvények épp úgy beleütköznek a hitelvekbe, mint a vegyes házasságokból származó gyermekek anyakönyvezése, mely épp mostanában fenyegeti az országot belső háborúval. Pedig erről nem döntvény, hanem országos törvény intézkedik. Valóban nen. segíthet más, csak az egységes házassági jog. De még nem említettem meg minden furcsaságot, ami egy r. kath. férfinak elvált protestáns nővel, kinek volt férje még életben van, kötött házasságából ered. Azt említettem, hogy a saját egyháza törvényei szerint a férj bármikor odahagyhatja nejét, mert csak ágyasságban él vele. (A szentszék bármikor formaszerüen semmisnek nyilvánítja e viszonyt). A nőnek azonban formaszerü válópert kell indítani és csak akkor tekintheti magát szabadnak, ha illetékes bírósága a köteléket feloldotta; csak ez után mehet ismét férjhez. Hát ha az elválasztó Ítélet kimondása előtt gyermekei születnek: törvényesek lesznek-e azok és kinek a nevét viselik, az apáét vagy az anyáét? És ez nagyon lényeges kérdés, mert igen sok jog van ettől föltételezve: a név, polgári állapot, a vallás, az örökösödési jog. Hogy az említett nő törvényes házasságban él, ezt már csak az is eléggé igazolja, hogy válópert folytat. A házasság tartama alatt született gyermekek pedig még akkor is törvényeseknek Írandók be az anyakönyvvezető lelkész által, ha a szülők, vagy az állítólagos nemző az ellenkezőt kívánnák. A prot. lelkész természetesen törvényeseknek Írja be a nála anyakönyvezendő gyermekeket; a kath, lelkész azonban hitelvei szerint ezt nem teheti, de akarva nem akarva annyit mégis be kell írnia, hogy „államilag törvényes“. Ha a kitért kath. pap prot. nőt vesz el, akkor semmikép se kifogásolható házasságban él. Prot. lelkész esketi s az is anyakönyvezi minden gyermekét. Azonban egyszer csak kedvezőtlenekké válván anyagi viszonyai — mint éppen nem rég a pápai főgimnázium egy tanárával történt — bűneit megbánva, visszamegy az egyedülidvezitő anyaszentegyház kebelébe. Örömmel visszaveszik; még meg is dicsél ik az újságban! Hát házasságával mi lesz? Az igen kevés gondot ad neki is, főtisztelendő elöljáróinak is, mivel szerintük az úgy is semmis, érvénytelen volt. Tehát ha van lelke hozzá, bármily számos tagból álló családjától könnyen megmenekülhet s — csodá* világ! — még meg is dicsérik érte az Üdvözítő nevében! Felette érdekes bonyodalom állhat elő abban az esetben is, ha nem keresztyén, mondjuk zsidó házaspár közül az egyik katholikus vallásra tér, a másik pedig megmarad hite mellett. Ily esetben — Szeredy szerint — a következő eljárás követendő: „A megkeresztelt fél kérelmére a kereszteletlen biróílag megkérdeztetik (judieialiter interpellatur) vájjon akar-e ő is keresztyénné lenni, vagy legalább akarja-e keresztyénné lett hitvesével folytatni a házassági együttlétet, de úgy, hogy hitvese hitét ne gúnyolja, ne szidalmazza s őt romlás veszéjének ki ne tegye. Ha a kereszteletlen fél mindkét feltételt elfogadja, a házassági kötelék az apostol világos tanítása szerint továbbra is megtartja érvényét. Ha pedig a kereszteíetlen fél a házassági közösséget folytatni nem hajlandó, vagy semmiféle ígéretre magát kötelezni nem akarná: akkor a keresztyén fél keresztyén féllel uj érvényes házasságra léphet. Amint ezen házasság megtörtént, csak akkor és nem előbb lesz szabaddá a nem keresztelt házastár» is s az isteni törvény megsértése nélkül ő is uj házasságra léphet. Tehát a kereszteletlenek között létre jött **) Stehlo K. i. m. 97. 1. Zlinszky: Magyar magánjog. 531.