Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-04-16 / 16. szám
271 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 272 ha az egész gyülekezetét házról-házra meglátogatjuk. Mint Dr. Chalmer monda: Bárkinek szivéhez a legegyenesebb út többnyire házának küszöbén át vezet. A gyülekezeti családok benső körülményeinek ismerése csodálatos életrevalóságot kölcsönöz vasárnapi felolvasásainknak. Beszédeinknek a gyülekezet köréből kell kiindulni, ha azt akarjuk, hogy egykor megiut ahoz érjenek le. Nyilvánvalóig ez bőséges dolgot ád a tanulmányozástól menten maradt délutánokra. Számos lelkész megtoldja még azokat két-három estével, minthogy este legjobban otthon találhatók az emberek. Majd jön harmadszorra egy ien-igen különböző jellegű munka halmaza, mely sok időt és erőt emészt föl. Ilyen kötelességek a keresztelési, esketési és temetési szeitartások végzése; a gyülekezet igazgatásának munkája; egyházi gyűlések hallgatása és bizottságokban ülés; szolgálni az iskolában és jótékony társulatok termeiben • prédikálni otthon és megnyitó beszédet tartani a szomszéd lelkész meetingjén; írni hivatalos leveleket; pénzt teremteni; látogatókat fogadni; Írni a nyomda számára. Egy kissé kiváló állású lelkész nagyon könnyen eltölthetné minden idejét az elsoroltam kötelességek végzésében, melyek közül egy sem látszhatik haszontalannak; a kötelességek ily nagy sokasága tódul reánk minden oldalról. ■ Nem emlitém még azt az időt, mely a napi irodalommal való lépéstartás és különös képességünk művelésére kívántatik. Rendkívüli, a mit némely igen nagyon elfoglalt ember véghez visz e tekintetben, de az csupán az idővel való takarékoskodás, sőt épen fösvénykedés által érhető el, mihez bizonyos fajta genius szükségeltetik. Természetesen van évszak, melyben a nyilvános elfoglaltság nyomása nem oly nagy, és a lelkészeknek hosszabb szünidő jut, mint más hivatalnoknak. Az a napi pár óra, a mi szünnapon komoly olvasgatásra kerül, az évszaki munka egész anyagát az iideség szálaival szőheti át. S mit sem szóltam még arról az időről is, mely a templomi szolgálat áhitatossági része fölötti elmélkedésre szükségeltetik, pedig a mi egyházainkban, hol szabadon előadott imák divatoznak, ez ép oly gondos figyelmei érdemel, mint az egyházi beszéd. A lelkész heti munkájának részleteibe való e futólagos beletekintés, kell hogy megértesse önökkel, hogy fáradságos élet várakozik reájuk. A munka alól persze ki is lehet bújni. A lelkész maga rendelkezik idejével, nincs hivatalos óra; s én azt tartom, hogy a lelkész élete inkább telhet hitvány renylieségben, mint bármely más hivatalbeli emberé. Akkor t. i, ha lelkiismeretlen. Hogy mennyiben igazolható azon eljárás, midőn egy lelkiismeretesen és keményen dolgozó ember magát a lelkészi szolgálat egy ágára szenteli, melyhez különös tehetsége és kedve van: nehéz eldönteni. Lehet, hogy a prot. egyháznak kárára van a sajátlagos képességek használata. Számos kitűnő lelkész — például — elhanyagolja a lelkipásztori látogatást* *); s úgy vélem, sok lelkész kivonja *) Az első vasárnapon, melyet Amerikában tölték, Rév. Dr. W. M. Taylor és Rev. Dr. John Hall templomaiban voltam istenitiszteleten, a kik — véleményem szerint — New-York két legkitümagát több általában nyilvános munka alól, mert nincs ínyére. Midőn a lelkész nem végez pásztori látogatást, könnyen válhat olyan szónokká, a ki elkápráztatja, de nem legelteti a nyájat. Ha a lelkész félre vonja magát a közérdektől, valószínű, hogy egyháza is gyengén áll e dologban. (Folyt, köv.) Miklós Géza. Házasságjogi reform. (.Székfoglaló beszéd, mely felolvastatott 1892. szept. 24-én). Tudva levő, — Írja a Jog — hogy az igazságügyi miniszter megbízta dr. G-yőry Elek fővárosi ügyvédet, hogy a házassági jog egységes szervezésére készítsen tervezetet. Gryőry munkálata már a tavaszszal készen volt s a miniszter által összehívott enquette elé bocsáttatott. A tér vezet szerint a házasság teljes és tökéletes polgári házasságf mely minden tekintetben az összes magyar állampolgárokra egységesen kiterjedő polgári jog határozatai értelmében Ítélendő meg. Ennek a következése, hogy a házassági viszonyból netán keletkező perekben való bíráskodás nem az egyházi, hanem a polgári bíróságokra tartozik. A házasság felbonthatósága tekintetében a tervezet körülbelül ugyanazt az álláspontot foglalja el, mint a ma érvényben levő protestáns házassági jog, mig a tiltó akadályokat illetőiéi?-, leszámítva a cultus disparitas mellőzését, közeledik a kánonjogi felfogáshoz. A házasságkötés rendes formájául meghagyja a pap által való összeesketést, e részben úgy tekintve a papot, mint állami megbízottat, ki a házasságkötéseket, mint közhitelességü tanú tudomásul veszi és nyilvántartja. Ha a pap talán megtagadná a házasság tudomásul vételét: akkor a házasság polgári hatóság előtt köttetik. De azért jogi természetét illetőleg a pap meg a polgári hatóság előtt kötött házasság között semmi különbség nincs, lévén mind a kettő egyformán polgári házasság, a melynek létrejöttét, fennállását és megszűntét a polgári jog egységesen szabályozza *). Már itt megjegyzem, hogy minket protestánsakat e tervezet kellemetlenül egyátalán nem, sőt csak kellemesen érinthet; mert — miut látni fogjuk — elveinknek diadalra jutását segíti. A tervezet, a mint látszik, kétfelé tekint; egy részről az államra, más részről az egyházra. Az államnak is biztosítani akarja az őt méltán megillető jogokat, t. i. a házassági viszony megkötése és felbontása körül a törvényhozást és bíráskodást; az egyház részére meg meghagyja a pap által való összeesketést. A jog és igazságra nőbb lelkésze; és elbámultam, mikor mindkettőjük benső ismerősétől haliám, hogy hetenként bizonyos utczákon végzik a pásztori látogatást. Nincs sehol a nyilvános kötelességek sokféleségével náluk jobban elárasztott lelkész, ők mégis találnak időt a rendes pásztori látogatásra. Haza jővén, említettem ezt egy ide való szintén kitűnő lelkésznek. »No hát — úgymond — mikor én e városba jövék, gyülekezetem presbyterei azt tanácsolták, hogy ne végezzem a pásztori látogatást, és megfogadtam tanácsukat; de ez volt a legroszabb tanács, mit valaha kaptam. *) A Jog. 17. sz. 1892. 1892. szept. 24 óta mikor ez az értekezés felolvastatott, az egyházpolitikai helyzet lényegesen megváltozott.
