Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-04-09 / 15. szám

257

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

258

10.000 frt érték növekedést ismervén el a valójában több mint 80,00 írtra menő újabb ajánlatokról, melyek részint készpénzben, részint építési anyag-okban, részint pedig fuvarozási munkálatokban csupán Veszprém megye, Pápa város és a pápai egyházmegye által, és ezek területéről «gyesek és testületek által biztosítva vannak. A telekvételárára fordítandó tőke jövedelmét pedig az ó-iskolai épület bérbe adása eléggé pótolná.

Nem felel meg a valóságnak a röpirat azon tétele, hogy Pápa város 30,000 frtos alapítványából csak 10,000 frt volna uj alapítvány, a másik íele pedig a régebben kötelezett 600 frt évi járadéknak megváltása volna; mert először a 600 frt évi járadék alapítvány levélben soha kötelezve nem lett, hanem a város évtizedeken át évről évre szavazta meg költségvetésében ezen összeget a főiskola javára, másodszor a főiskola áthelyezése esetére ezen

30.000 frtos alapítvány egész összegében elesnék.

Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a főgymnáziumi uj épület 130 ezer frtba kerülne, mert Pápán a főiskola egyéb czéljaira szolgáló helyiségek a mostani uj collegiumi épületben mind megvannak, s igy a kerület elé már be is terjesztett újabb költségterv szerint a „Fehérló“ telkére sem kell nagyobb kiterjedésű épületet emelni mint a mekkora a korábbi költségtervben felvéve volt, annak költségei pedig a 80,000 frtnyi államsegélyben és időközi kamataiban elegendő fedezetet találtak. Miként lehet tehát a röpiratnak azt állítani, hogy Pápán, hol már egy szép épület készen áll, a kiegészítés többe kerülne, mint a Komáromban való építkezés, holott ott nem csak a főgymnáziumi, hanem az összes főiskolai épületeket az ismert ingoványos talajon alapjától kezdve egészen újból kellene építeni, mert a röpirat szerzőjén kívül — azt hiszem — senkisem találkozik, ki azt állítaná, hogy a komáromi kis collegiumi épület egy a kerület méltóságához és főiskolai jellegéhez méltó monumentális épületbe beilleszthető lenne.

Mi sohasem ámítottunk senkit azzal, hogy a pápai székhelyhez kötött ajánlataink oly összeget fognak képviselni, hogy azzal a képezde visszaállítása minden további áldozat nélkül foganatosítható lesz, de már is látunk anynyit, hogy ezen czélra is igen jelentékeny összeg marad abból az egyházkerület rendelkezése alatt. Mig ellenben Konkoly Thege Béla ur mindig azt hirdette, hogy a főiskolának Komáromba való áthelyezése esetére a tanitóképezde visszaállítása is biztosítva lesz s az egyházak újabb adózástól mindenkorra megmentve lesznek, de most már a firmája alatt szétküldött névtelen röpirat a következőket is tartalmazza; „záros határidő alatt felhívhatók a gyülekezetek tagjai a tanitóképezde czéljaira leendő adományozásra, mert ha akarják a czélt, nem tagadhatják meg az eszközöket sem“.

Hogy az egyházkerület a szabad rendelkezése alatt álló tőkékből a tanitó-képezdére fordíthatás czéljából vesz-e a kevésbé felekezeti jellegű főgymnasiumra államsegélyt igénybe vagy sem, tisztán a kerületi közgyűlés belíigyének tekintem, — de ezirányban kezdeményező lenni nem tudnék, mert azon aggodalmakat, melyeket a röpirat „idéz“ én is teljes mértékben osztom. De a kerület ügyeit intézők bölcsessége iránt oly feltétlen bizalommal vagyok,

miszerint, ha ezek ily irányban kezdeményezők lennének, bizonyára gondoskodnának arról is, hogy önkormányzati függetlenségünk csorbát ne szenvedjen.

Annál különösebbnek tűnik fel a röpirat azon következetlensége, hogy mig egyfelől a függetlenség megóvása czéljából perhorreskálja az államsegély igénybe vételét, másfelől pedig igy ir: „ma már elhatározott dolog irányadó körökben, hogy Komáromnak lesz főgymnaziuma, legyen az a kerületé, vagy a benczés székházé“. Kik alkothatják tehát azon irányadó köröket, kik egyformán rendelkezhetnek a dunántúli ev. ref. egyházkerület főiskolájával vagy a benczések kis gymnaziumával? Hát ezektől, mert Komáromról van szó, nem féltik protestáns önkormányzatunk függetlenségét?

Es hozzá fűzi a röpirat ehhez, hogy az esetre, ha a főiskola Pápán marad, s igy ők a komáromi benczés gymnasiumot fogják főgymnasiummá emelni, a pápai főgymnaziumnak ref. növendékei 65—70 taggal (?!) ujból megfogynak. Ezen nem szándékos önvallomásból két dolog látszik bizonyosnak, az egyik az, hogy ha a Komáromhoz közelebb lakó ref. szülők a kerületi ref. főiskola érdekéért azon kis távolságnyi különbségtől, mint a mennyi a komáromi benczés gymnazium és a kerületi főiskola székhelye közt lenne, nem akarnának eltekinteni, minő támogatást biztosítanának a főiskola részére a jövőre nézve azok az áthelyezés megtörténte utáni időre, midőn már bizonyosan tudnák, hogy a kerületnek a visszahelyezés többé nem állna módjában? — A másik dolog pedig az, hogy a komáromi mozgalom vezetői nem az egyházkerület oktatás ügyének kívánnak szolgálni, hanem megfordítva azt akarják, hogy ezen czélra a kerület rendelkezése alatt álló szellemi és anyagi erők szolgáljanak az ő helyi érdeküknek s ha ezen czéljukat el nem érik, készek az „alma mater“-nek egyik éltető elemét elvonni és azt virágzásában megakasztani. Ha az önérdek saját hitsorsosaink között a közérdek romlására ily leplezetlenül s fenyegető mértékben jelentkezik, kitől féltsük inkább autonómiánkat, a szabadelvüséget és vallás szabadságot hirdető államkormánytól-e, vagy pedig a soraink között újabban mutatkozó álprófétáktól ? Kik az ultramontanismus és jezsuitismus elleni küzdelem jelszavával, indokolatlan jóslatokkal, beválthatlan Ígéretekkel, főiskolánknak és az azt támogatók áldozatának ócsárlásával igyekeznek az egyházkerület közvéleményét törekvéseik részére meghódítani titkon azonban szövetkeznek ellenfeleinkkel és kárörvendve munkálnak közintézményeink megrontására, sőt még kérkedve figyelmeztetnek munkájuk eredményére; — mintha csak a gyújtogató lenne az első, ki tüzet kiált.

Hogy a röpirat czélzatával még inkább tisztában lehessünk, legyen szabad hivatkoznom azon tételére, melyben a vallás és közoktatásügyi miniszternek a 80,000 frt államsegélyre vonatkozó nyilatkozatát közli, melyből szándékosan elhagyta azon kijelentést, hogy a kerületnek csak pápai főgymnasiumára adatott az államsegély, az tehát más helyre a törvényhozás beleegyezése nélkül át nem ruházható. Ezen kijelentést az egész képviselőház, köztük nagyérdemű főgondnokunk is helyeslőleg vette tudomásul, és ezen ténynyel a törvények magyarázására legilletékesebb factor által mondatott ki az, hogy a kerületnek