Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-04-02 / 14. szám

241

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

242

ha nem a legfőbb motívumként fogja elismerni azon nevezetes erkölcsi memento-t, a mi már a főiskola átvétele óta előtte áll. Mert a főt. egyházkerületnek átadott főiskola fidei commissum, a mire nézve, akármint magyarázgatják és csűrik csavarják, az átadók intentioja csak az lehetett, hogy Pápán marad, mert ha csak föl is tehették volna, hogy valaha az még kérdés tárgya lesz, bizonyosan kikötötték volna. Lám Komárom, előre gondolva arra, hogy az ő általa kitűzött „új jelszóéban fölállított elvet ő ellenében is csak úgy alkalmazhatják egykor mások, mint a hogyan ő alkalmazta azt az ősbirtokos ellen, már clausulakkal biztosítja magát, vagy bizonyos föltételeket köt ki. A főt. egyházkerület, mint erkölcsi testület, nem követheti az egyes ember példáját, a ki, ha Írott betű nem kötelezi, az igazságon és méltányosságon magát könnyen túlteszi.

E mozgalomban, annak (nem mondom pénzügyi, de erkölcsi tekintetben) átalánosan káros hatásán kívül, különösen Komáromra nézve egy nevezetes elv kimondása és tanúsága rejlik. És erre nézve legyen szabad a „komáromi érdekeltség“ különben minden tiszteletre méltó és ügybuzgó szószólójához egy szerény és ártatlan kérdést intéznem. Föltéve, de meg nem engedve — hogy a főt. egyházkerület bölcsesége a főiskolának Komáromba áthelyezését látná jónak, s azt határozná el s a jövő században az iskolának időszakonként Komáromban is bekövetkező elnéptelenedését és esetleges pénzügyi nehézségeit jó alkalmul használva, támadna az egyházkerületben egy másik „érdekeltség“ vagy akár egyes magán ember, a ki 100 vagy 200 ezer forint felajánlásával az iskolának —a közérdeket előtérbe tolva — más városba áthelyezését követelné — elismerné-e, hogy annak a törekvése és követelése helyes? El kellene ismernie, mert az „új jelszó“ban ők állították föl az áthelyezés elvét. S ha ugyanaz a jövő századbeli érdekeltség az áthelyezés mellett harczoló mostani polemikus irodalom arsenáljából a mai szépen hangzó szavakat, mint már egy Ízben diadalmaskodott fegyvereket előkeresné, s azokat a „közügy“ nevében Komárom ellen alkalmazná, elhinné-e neki, hogy tisztán csak a közügy iránti „lelkesedés“ mozgatja? El kellene hinnie, mert különben mostani saját állításának jóhiszeműségét tagadná meg. S ha azt mondaná, hogy a komáromi iskola alapítványai egyszerűen confiskálhatók az „érdekeltség javára, helyben hagyná-e? Helyben kellene hagynia, mert az elvnek és „új jelszóénak kimondásával, nem csak, hanem meg is valósításával a praecedenst éppen Komárom nyújtaná,-és csak a saját törvényét alkalmaznák és fordítanák ellene.

Nem folytatom tovább. Ilyen consequentiái vannak némely „új jelszóénak. Nemcsak hogy czélra nem vezet, de még demóralisál is.

Sérteni mindezekkel, Isten ments ! senkit nem akartam, s ha mégis valaki sértést látna bennök, szívesen megkövetem. Csak a legtisztább meggyőződés és szándék vezérelt e sorok megírásában. Békesség és Isten áldása legyen mindnyájunkkal!

x

Helyreigazítás

a belső-somogyi egyházmegye közgyűléséről hozott tudósításra.

Hogy mennyire igaza volt a nagy franczia philosoph Rousseaunak, midőn azt állítja, hogy „rósz philosophia mindig addig menni, meddig a kívánság vezet bennünket,“ —igen ecclatánsan bizonyította be „Somogyi“ e Lap 12-ík számában adott „tudósításával“ midőn a b.-somogyi egyházmegye f. évi márczius 9-én tartott közgyűlése eseményeit a történeti hűség ellenében, az ő saját — különleges intentióíval hozta a világ elé.

Tartozom vele egyházmegyém reputatiójának és e Lap olvasó közönségének, hogy a kezeim közt levő alapjegyzőkönyv és a beterjesztett ügyiratok alapján — helyreigazítsam azokat, melyek „Somogyi“ tudósításában, egy és más tekintetekben, a történeti hűségnek nem egészen megfelelőleg lettek közölve...........

Legelső sorban a mi az esperest jelentést illeti, az — szokás szerint — most is írásban tétetett le a közgyűlés asztalára, de nem maga Begedy esperes ur olvasta le, — mint „Somogyi“ irta — hanem a felolvasással megbízott aljegyző. Tárgya a jelentésnek — igaz, hogy általános dolgokról is szállott, péld. a protestantismusnak a jelen válságos időkben való hivatásáról; de szállott más dolgokról is, mint: a Somogymegyei Takarékpénztár újabb adományáról, — melyet „Somogyi“ közleményével csak vége felé említett fel; azután szállott a Koppi Mária-féle hagyaték miseriáiról, melyeket az egyházmegye minden jóakaratu sokszoros kedvezményei daczára — elintézni máig sem tudott.

Az eső eresválasztás temjére vonatkozólag pedig, hogy az ujjolag esperessé választott Begedy István ur, székfoglalóját (a mit nem tartott), hogy úgy olvasta volna fel, e& az állítás — ámbár czáfolatra sem méltó kicsiség, de mivel jelezve lett, constatálnom kell, hogy csakis valami) szinvakság folytán származhatott. Hiszen Begedy esperes ur élőszóval köszönte meg a választók bizalmát, s annak rövid kijelentésével, hogy az egyházmegye bizalmi nyilatkozata előtt kitérni nem akar, s hogyha az egyházmegye tisztviselői és a nagy közönség szeretettel támogatják esperesi működésében, az esperesi hivatalt — egy előre meg nem határozott időre — elfogadja. Ez a kijelentés, „Somogyi“ ur! még nem székfoglaló, — vagy mint jónak látta jelző által is megminősiteni, — nem is rögtönzött székfoglaló, lévén a jegyzőkönyv tanúsága szerint is . . . . egyszerű kijelentés. Begedy esperes ur hatalmas szóbősége és ismert eloquentiája nem is szorulna arra, hogy papírhoz forduljon a helyzet szülte rövid kijelentésekkor — memóriája kisegítésére.

Kár olyat Írni, mely csak arra irányul, hogy a nyomdafestékkel is kisebbítsük.

Esküt, — az már igaz, hogy nem tett Begedy István ur mint ujjolag elválasztott esperes. Igaz ugyan, hogy a „Somogyi“ által idézett 1883. évi balatonfüredi egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyv 3. pontja alatt kimondja, mely szerint: az egyházmegyei egyházi és világi elnökök is*