Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-03-19 / 12. szám
195 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 196 Egy pár szó énekügyünkhöz. (Vége.) A Programm a zsoltárok kijavításánál vagy átírásánál törvényül adta, hogy az azokban levő eszmét (és eszméket?) nem lehet elejteni, vagy kicserélni, sem uj paraphrasist nem szükség ahoz készíteni, hanem a meglevőt és ismertet lehet összébb vonni, rövidíteni s a nyelv ódon zamatának lehető megtartásával ezen és a verselésen jobbítani. Ezen törvény általában helyes, de ha ezt egyik-másik zsoltárversre alkalmazzuk, ugyan meg leszünk akadva. Hogy többet ne említsek, mit csináljunk p. o. a XIX zsoltár 3. versével, melyben az van mondva, hogy a nap, mint vőlegény reggel fel kél szépen ő ágyasházából és ugyan örvendez, mint az erős vitéz, ha futásnak indul, — azután hogy az égnek egyik végéről gyorsan átmegy annak másik végére. Ha ezt a verset a csillagászat mai törvényei szerint írjuk át: akkor vétünk a Programm, a bibliai szöveg, meg Sz. Molnár Albert ellen, — ha pedig hagyjuk úgy, a hogyan most van : akkor meg Kepler, meg Herschel kerget meg bennünket. Ezt a versszakot egy valaki igy irta át: Hajnali ágyúból, Biborszin sátrából A fényes nap kilép. Mint boldog vőlegény Elmereúg jegyesén: A földön, mely oly szép; Nyájasan köszönti, Csókjait ráhinti — S menten kél nagy útjára, Bejár sok világot, Mindenütt áldást oszt, A hová ér sugara. Ez ugyan igen szép költői leírás, de ennek a fizikuma se sokat ér. Azt gondolnám, hogy ha ezt az ótestámentomi tudományt újkorival cserélnénk fel, ezen eljárással az ének a szépségéből semmit sem veszítene, igazság dolgában pedig sokat nyerne. Az egyetemes énekügyi bizottság által a zsoltároknak (és dicséreteknek?) eddig fölvett vagy ezentúl fölveendő dallamait illetőleg a Programm szerint az is kimondatott, hogy azoknak mostani choralméretei fognak megtartatni. Nem tudom, hogy jól-e, de én ezen kifejezést úgy értem, hogy a meghagyott zsoltár és dicséret-dallamok uj énekes könyvünkben is úgy lesznek lekótázva, mint a hogyan a mi mostani énekesünkben vannak. Ha ez igy lenne, az nagy kár lenne! Az a félkótás egész kótás, medvetalpas kótázat ezelőtt háromszáz vagy még száz évvel is csak megjárta, de az manapság májáltalában nem, hanem csak az olyan énekeknél alkalmazható, melyeknek dallama ezt a méretet követeli, a melyeknek száma pedig csak igen kevés. Hiszen nézzük csak a r. katholikusok énekkönyveit, a „Kath. Énektárt“, vagy a Zsasskovszky testvérek „Énekkönyvét“, vagy akármelyiket, látjuk, hogy azokban az énekek mind rythmizálva vannak s még a régi latin énekek is, mint: „0 sanctissima“, — „Stabat Mater dolorosa“, — „0 quot undis lacrimarum“, — stb. mind a szöveghez illő rythmizálással vannak letéve. Az evangélikusok is felhagytak a régi dívatu kótázással s bizony szabályszerűbben is énekelnek mint mi. — Az unitáriusok énekeskönyve rendesen rythmizálva van, úgy szinte az erdélyi ref, énekeskönyv is. Már most mit csinálunk mi majd ezek mellett, a mi régi módi uj énekeskönyvünkkel? S jövőre is minden rythmus nélkül, dunai malomkerék — tempóban énekeljünk, mint a hogyan most énekelünk? <És még az is megtörténhetik, hogy az erdélyiek megriadva az előttük szokatlan kótázattól, más énekeskönyvet készíttetnek maguknak, pedig ha jól tudom, a két énekeskönyv egybeszerkesztésének az az egyik indoka, hogy az unió ez által is kifejeztessék és szentesittessék. Mindezeket igy elgondolva, végre is csak azt mondom, hogy fogadtassék el a Kálmán Farkas indítványa, hogy t. i. hivassák egybe egy, az énekügyet jobb alapra helyező bizottsági gyűlés. Elébb azonban a kér. énekügyi bizottsági tagok számát kellene a közép és főiskolai zene és énektanárok, úgy szinte jelesebb orgonistáink, muzsikálís világi és egyházi embereink bevonásával szaporítani, a kiknek ama gyűlésen nem csupán tanácskozási s munkálkodási, hanem szavazati joguk is lenne. így aztán a zeneművészek, költők és tudósok együttes munkálkodása és buzgólkodása, — nem különben a magas kon vent áldozatkészsége által énekügyünk valahára véglegesen elmozdittatnék arról a veszedelmes zátonyról, melyen az, közel két évtized alatt már annyiszor fennakadt. A XIX. Zsoltár. Az egek pompája, Ékes alkotmánya, Csillagok sok rendben, Bolygó fény, plánéták Együtt hangoztatják: Szent az erős Isten! A napok és évek Rendre vallást tesznek A bölcs vílágszellemről. Csendes, mint zord éjben Dal zendül nagy szépen Isten dicsősségéről. Nincs tartomány, melyben E tudomány bőven Nem prédikáltatnék Hogy, egy áldott Lélek Szab törvényt mindennek: A szent nagy Istenség. Csillagok hullása Mind a négy égtájra Mintegy írván ezt Írja: Hogy, az erős Isten Úr a földön, mennyen . . . Minden lélek őt áldja.
