Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-03-13 / 11. szám
165 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 166 viselői helyett szabatosság kedvéért és a gyakorlatnak megtel elöl eg „egy-egy választott képviselője11 tétetett. Az e) és f) pontok elfogadtattak. Ezzel a mai ülés véget ért; a holnapi kezdődni fog délután l/2b órakor. Révész Kálmán. Válasz „As idők szomorú jele“ czimü csikkre. Becses lapja a „Dunántúli Protestáns Lap“ márcz. hó 6-án megjelent 10-ik számában „Az idők szomorú jele“ czim alatt egy „nyilatkozattal,“ s ennek kapcsán személyemmel is foglalkozik. Ezen czikk és nyilatkozatra magyarázatul szíveskedjék becses lapjában a következőknek helyt adni. A választási mozgalmak az ország egy kerületében sem vertek oly erős hullámokat, mint a peéri választókerületben, a Ind a legmagasabb befolyás, óriási pénzáldozat és a hivatalos hatalom minden fegyvere állt szemben a tiszta elvi meggyőződéssel. Az ez utóbbit képviselők közös óhajának engedve, elfogadtam a jelöltséget, és pedig nem személyes nagyravágyás, nem önérdek hajhászásból. de egyrészt azon czélzattal, hogy az önze tlen hazafi - ságot képviselő -népakarat érvényre emeltessék, — másrészt azért, hogy a „járást“ a személyes uralom nyűgétől megszabadítsam, s a fülledt, dohos levegőt, mely már mindent elsorvasztással fenyegetett, tiszt-iide-egészséges levegővel váltsam fel. Fellépésem hallatára nagy volt a riadalom az ellentáborban, amely kétségbeesve látta, hogy a talaj lassaniassan kisiklik lába alól. s az érdekhajhászó-személyes politikának megválasztatáson) mindörökre véget vet. Eeddhetlen. tiszta jellemem, és a polgárok határtalan rokonszenve minden ellenem intézett piszkos támadást visszavert; a körülöttem seregiek csoportja mindég tömör* bbtömörebb lett. lökkor az ellentábor korifeusai a legpiszkosabb fegyverhez, a vallási kérdés felvetéséhez folyamodtak, arra támaszkodván, hogy a „járás“ legnagyobb része katholikus vallása levéli, egy. az 0 állításuk szerint „a katholikus vallást gyűlölő „nyakas kálomistát,“ képviselőnek megválasztani nem fog. Az ez időtájban tartott programmbeszédeimben széliében hirdettem az általam vallott „szabadság, egyenlőség, testvériség“ magasztos elveit. Ezen elveket alkalmazandóknak tartottam úgy az egyházi, mint a világi életben. Midőn tehát tudomásomra jutott a vallási kérdés felvetése, hivatkozva elmondott beszédeimre, nyíltan kijelentettem, hogy „a katholikus vallás érdekeit éppen úgy szivemen viselem, mint az állam egyéül) vallás felekezeteinek érdekeit. hogy annak sérelmei orvoslását, mint szabad gondolkozása állampolgár, éppen úgy előmozditandom, mint iparkodnám megakadályozni a saját vallásom jogai megtámadását.“ Nyíltan- hirdettem ezen elveket, nem érdekből, talán azért, hogy ezzel m'egválasztatásomat elősegítsem, amely különben is biztosra volt vehető, hanem részint azért, mert megvagyok győződve, hogy vallásomnak a türejmességet hirdető tanaival ily igék hirdetése és vallása egyáltalán nem ellenkezhetik, részint pedig azért, mert nyugodt, voltam afelől, hogy Ígéreteim beváltása által egyházam jogai éppen nem csorbittatnak, sőt hittem és hiszem, lehet idő, midőn az utódok éppen oly büszkén hivatkozhatnak szereplésemre, minta kát,holikusok azon katholikus urak szereplésére, kik a protestáns „autonómia“ előharczosai közé sorozhatok. Nekem ez a véleményem! Lehet, hogy nagyon sokan vaunak és lesznek, kik nézeteimet nem osztják V! azoknak nézet-eltérésükre válaszom csak az lehet: „nagyon sajnálom, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy szabad meggyőződésemet senki által korlátoztatni nem engedhetem." Lelkiismeretem nyugodt, mert tudom, hogy tetteimben, nyilatkozataimban, mindennemű mellékérdek kizárásával. mindég a legtisztább szándék vezérelt. Egész eddigi életein, munkálkodásom szűk körében is, a közjó — s közérdek előmozdításának volt szentelve, s egyúttal jelszó volt előttem: „a Haza minden előtt!“ Ez magában foglal mindent: egyházakat, testületeket, magánosokat. Ha tehát ezek bármelyikének érdekeiről van szó, ezen érdekek csak annyiban jöhetnek figyelembe, amennyiben azok a közös édes anya a ..Haza“ érdekeivel ellentétben nem állanak. Már fentebb jeleztem, hogy semminemű érdek nem vezetett a katholikus vallás sérelmeit orvosló nyilatkozatok megtételére, és líogy éppen vallásom tanaiból kifolyólag nemcsak jogosultan, de kötelességszerüen tehettem és tettem oly nemű nyilatkozatokat: de ezúttal nem habozom kijelenteni, hogy : ha mindjárt vallásom érdekei volnának is veszélyeztetve akkor, midőn a „Haza“ érdekei előmozdításáról van szó, vallásom érdekeit a ..Haza“ érdekeinek bármikor alárendelném. Végül bezárom soraimat azzal, hogy: az. aki mások jogait nem respektálja, nem kívánhatja joggal azt, hogy az ő jogait mások respectálják.*) Hazafias üdvözlettel Vikák István < i rszá ggy iilési kép viselő. Comenius. (Vége.) Comenius — sokat zaklatott élete daczára is — számos munkájában egy egész kis irodalmat hagyott az utódoknak, a mely irodalom, szakítva az előző nevelési módszerekkel, egy uj, helyesebb irányba terelte a jövő nemzedék oktatóit. A reformatio korában még, úgy a protestáns felekezeteknél mint a katolikusoknál, háttérbe szo*) Most minden megjegyzés nélkül közöljük e nyilatkozatot, melyben az érdekelt képviselő úr maga is elismeri, hogy az általunk közlőtt nyilatkozatot a plebánus urak kedvéért aláírta, majd a magunk mondani valóját lapunk legközelebbi száma hozza. H. szerkesztő. n*
