Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-28 / 9. szám
135 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 136 Két év múlva (1618)' Fnlneken. felekezete, a murva testvérek egyik székhelyén lett pappá, Cj állomásán, hol családot is alapított, zavartalan boldogságban s munkás tevékenységben töltött három évet. Ez alatt a három év alatt leginkább theologiai téren fejtett ki irodalmi munkásságot.*) 16-21-ben azonban vége lett Comenius zavartalan életének. A 3o éves háború spanyol vad katonái tűzzel vassal üldözték az eretnekeket s kitineket is elhamvasztották. Comenius elveszte nejét, egyetlen gyermekét, könyvtárát s mindenét, maga pedig 24 paptársával együtt Zemtin bárónál talált egy időre baráti menedékhelyet, 1624-ben innen is tovább kellett menekülnie. mert egy császári parancs megtiltotta az összes < v. lelkészeknek a Oseh-Morvaországban való tartózkodást. Egy ideig ez után Sadowski bárónál tartózkodott, de a fenyegető veszélyek daczára kirándult innen is a szerte ilzött morva testvérek meglátogatására, hogy erősítse az üldözötteket a nyomorúságok közt a krisztusi hitben. Egy újabb császári parancs száműzte a nemeseket is. Börtön s mindenféle kínzások által kényszeritették a népet a catli. hit felvételére, mi elől tömegesen költöztek el a lakosok. Hogy mily tömegesen menekült más országokba a nép, mutatja az a körülmény, hogy Csehország 4 millió lakossága (1618) 700.000-re apadt 1648-ban. Comenius is menekült s a morva testvérek egy részével lássa lengyel városban telepedett, meg 1628-ban. (Folyt, köv.) Szakal Károly. & i S K 0 L A Ű G ¥. ■ w Az országos ref. tanáregyesület terve. Azon tanügyi mozgalmak között, miket az uj év oly nagy számban feltüntet, reánk ref. tanárokra nem utolsó érdekű a Sárospataki Lapok azon terve, hogy alakítsunk egy országos ref. tanáregyesületet. Tudvalevő, hogy a középiskolai tanárok számára van egy országos középiskola^ tanáregyesület, a mely mellett, de nem ellenében, alakulna meg országos ref. tanáregyesületünk. Amaz mindenkor tekintélyesebb, népesebb lehet, mivel felekezeti különbség nélkül gyűjti a középiskolai tanügy férfiait körébe, de tevékenysége csakis a középiskolai tanügyre terjed ki; emez tagjainak kisebb száma mellett is nagy munkakört ölel majd fel, mivel kebelében nem csupán középiskoláink, hanem theol. s jogi akadémiáink, valamint tanitóképezdéink tanférfiai is otthonra találnak, s ezért munkaköre a középiskolákon kívül a ref. akadémiák tanügyi viszonyaira is kiterjedhet. A tervezett egyesület czime ugyanis arra enged következtetni, hogy ezen egyesület nem csupán a ref. középiskolai tanárok sorából, 'liánéin theol. s jogi akadémiáink kebeléből is körébe gyűjti *) Ezen korbeli művei közöl legnevezetesebbek : A világ labirintusa és a szív paradicsoma, allegóriái irat a világ múlandóságig I. majd a tanerőket, s ez igy is lesz helyesen. Hiszen a mi a protestáns tanügyet illeti, azt egyenlően tartozunk szolgálni mindannyian, egyházunk iskoláinak bármelyik tanszékén nyertünk is alkalmazást. A középiskolai képzésnek különben is összefüggésben kell állania az akadémiai képzéssel. és igy egyébb érdekeinket nem is tekintve, már ez magában elegendő ok arra nézve, hogy egy társaságba gyülekezzünk, hogy közös \\v cinket mindkét fokú tanítás előnyére együtt beszéljük meg, s a helyesnek ismert dolgokat intézeteinkben mindenhol megvalósítsuk. Ily együttes munkálkodás által mi a hazai tanügy érdekében is hézag-pótló munkát végezhetünk, mert ily együttes működést állami intézeteink nem mutatnák fel, s nagy számuk miatt ez egyesülés ott is alig lenne keresztül vihető; írig nálunk ez, viszonyainknál fogva könnyen megvalósítható. Örömmel üdvözöljük tehát Búza János tanártársunknak a Sárospataki Lapoban közölt felhívását, kinek szavai szivünk régi vágyának adtak kifejezést, midőn ez ügyben felszólalt. Üdvözöljük tervét, mert annak megvalósításától prot. tauügyünkre nézve csak jót remélhetünk, a prot, tanügy felvirágzására következtethetünk. Nem terjeszkedve ki az egyesület megalakítása által tanügyünk s egyházunk érdekében elérhető azon előnyökre, miket a felhívás szakavatott írója oly gondosan összeállított, gondolatink csupán azzal foglalkoznak, hogy munkálkodásunk hazánk s egyházunk érdekében, igy kezet fogva, mennyivel öntudatosabb lesz az eddiginél. Avagy kinek nem dobták még szemére közülünk, hogy mire való ma már a külön prot. iskola? Kétszeresen fájó, hogy e vélemény saját hitsorsosaink között van elterjedve. Ezen egyesület lesz az alkalmas hely. a hol e bajaink orvoslása módját megbeszélhetjük, az összetartozás érzete megaczélozza a küzdelemhez erőinket, az együttes munkálkodás látása kifelé is tiszteletet szerez. Eljön azon idő. a midőn félreértés helyett elismerést arat azon testület, a mely szerényebb viszonyok között, de nagyobb terhet viselve oldja meg ugyanazon feladatokat, miket szerencsésebb viszonyok közt élő pályatársai. Egyházunk közönyössé vált világi urai pedig iskoláink ügyében együttesen feléjük nyújtott kezeinket látva, talán nem feledkeznek meg oly könnyen halálos ágyukon arról a ref. főiskoláról, a mely őket emberré, úrrá tette, s a melyet ők szegényen, a megélhetéssel küzdve, egy köszönő szó nélkül hagynak irt. Megértve az idők jelét, sorakozzunk, mint a felhívás szól, mindannyian az egyesülésre, melynek magváta tiszántúli tanár-egyesület képezheti. Tanügyi kérdéseink megbeszélésére itt állanak mindegyik egyházkerületben hetilapjaink, ezeken kívül egy évnegyedenként megjenő füzet elegendő lesz czéljainkra, s az egyesületbe mindnyájan beállva, a legcsekélyebb tagsági dij mellett sem gördülend anyagi akadály a vállalat útjába. Talán többre is kiterjeszkedtem, mint a mennyiről egy egyesület megalakításának tervénél szólani lehet, azonban tévedésemben az ügy iránt érzett buzgalmam szolgáljon mentségemül. Kis Ernő.
