Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-25 / 52. szám
839 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 840 Bibliai képek. Magyar protestáns egyházi szónoklatok, a keresztyén morál népszerű tanítására. Irta Vásárhelyi Zsigmond ev. ref. lelkipásztor. Marosvásárhelyt, kiadja Temesvári M 1892. 8°. XXVI. 265. lap. Elöfiz. ára 1 frt 50 kr volt. A kies Erdély Székely-földjének alig négyszáz lelket számláló Felső-Boldogfalván — u. p. Székely-Udvarhely — félre a világ zajától, lélekemelő munkát végez az Urnák egy ifjú Timotheusa, s im annak gyümölcséből most izlelitőt adott, hogy mások is élvezhessék hallgatóin kívül. Nagyon okosan cselekedett, mert prédikácziói nem mindennapi előnyekkel ékeskednek. Már az előszóból látjuk, hogy talentumos szolgával van dolgunk. Aki igehirdetésünk irányelveiről oly egészséges, a közérdeket tel. jesen kielégítő fogalmat tud alkotni magának, aki kritikai lag megállapítja, hogy tulajdonképpen mit és hogyan kell nékünk hirdetnünk , ha egy ilyen lelkésztárs beszédeinek olvasásához kezdünk, már előre is felhívta figyelmünket és megnyerte rokonszenviinket. És ez mindig jobban fokozódik, minél tovább-tovább megyünk könyvében. Vásárhelyi, beszédeinek ismeretéhez maga adja a kulcsot kezünkbe. Az Idvezitő erkölcstant hirdetett úgy mond ; a mi időnkben sürgetik, hogy több tudományt, több művészetet, több közvetlenséget, több élő hitet hirdessünk; ő ezekhez még egyet tett „több jézusi morált és több elevenséget“ az említett követelések után. Valóban prédikácziói egy kiváló moralista, egy sokat olvasott, tanult, egy mindent megfigyelő filozóf, tiszta látókörű, élő hittel, szeretettel fel fegyverzett lelkipásztor képét tárják elíbénk. Ilyenek lévén a külső kritériumok, méltán kérdezitek : hát a belső milyen ? Oh az megfelel teljesen a külső ábrázatnak. „Igazság és Szeretet“ czimü (X) közönséges egyházi beszéde a 25 között legjobban megnyerte tetszésemet. Tárgya, vagyis alapigéje Salamon emez ítélete „Vágjátok két részre amaz eleven gyermeket, és adjátok az egyiket egyiknek, a másikat pedig a másiknak.“ A figyelmet teljesen lekötő bevezetés, és egészen helyes felosztás után felségesen tárgyalja az osztó igazságot és a megoszthatatlan szeretetet. Oly erős logikával, hatalmas érveléssel, meggyőző indokolással és igaz tanúsággal van Írva ezen beszéd, hogy részemről legelső helyre teszem, minden prédikácziói között. A Ví. beszéd méltán sorakozik ezután- Tárgya a karácsonyi evangyélium, felfogása egeszen új) de teljesen helyes ; bőséges erkölcsi tanúságokat, igaz ka. rácsonyi örömöt hirdet. A VIII. és XX. számú rendkívül tartalmas két beszéd. Az első új év napjáu Márk VIII. 1. 2. alapígével régi és új építményekről tárgyal, és felejthetetlen erkölcsi igazsággal záródik, a másikat pedig egyházmegyei közgyűlés napján mondotta el szerzőnk, a keresztyén szabadságról írván egy remek beszédet. Nem azért emeltem ki ezt a négy beszédet, mintha a többiről hallgatván, megtagadnám tőlük az elismerés ko smruját, sőt inkább azért hallgatok, hogy a szives olvasónak ítéletét befolyásolni nem akarom. Bármiről ir Vásárhelyi, akár az esetről, akár a felebarátról^mindig oly örök, igaz erkölcsi motívumok uralják beszédeit, hogy elbűvölve állunk meg hatásuk előtt. Megérdemelné minden egyes beszéde, hogy részletes bírálat, kimerítő méltatásban részesüljön . de legyen elég most csak azon rövid, de sokat mondó motto, a mivel általánosságban mindegyik híven jellemezve lesz: „hisz ez különb dal a többinél.“ De mikor ezt kimondom, recensionalis tisztem arra is felelni: használhatók-e Vásárhelyi prédikácziói más lelkészek által is ? A kérdésre határozott igennel felelek. Minden lelkész, aki előadására el szokott készülni, lelki gyönyörűséget talál ezen beszédek logikus kidolgozásában és azon közvetlen bibliai hangban, melylyel mindegyik ékeskedik. Vásárhelyi maga is falusi pap lévén, nem ünnepekre, hanem közönséges vasárnapokra irta prédikácziói nagyobb részét. Van könyvében 13 közönséges, egy bűnbánati, egy ádventi, egy karácsonyi, év utolsó vasárnapjára, új évi, virágvasárnapi, nagypénteki, húsvéti, husvét után való vasárnapi, áldozó csütörtöki, tanévet bezáró, pünkösti. Mindegyik tartalmas, jól kidolgozott prédikáczió, s bizjny-bizony mondom néktek, kik Dobos-Révész nagy nevű szónokaink beszédeit megvettétek, igen jó dolgot cselekesztek, ha Vásárhelyi prédikáczióit megveszitek, mert velük egyszerre a legelsők sorába állott. Szerzőnknek ugyan igen jó kritikai érzéke van, mégis felhívom figyelmét arra, hogy kerülje majd a második kiadáskor beszédeiben az ilyen kifejezéseket „világnézletek“, bölcsészeti rendszerek (16 1.) tárgyi értelem, anyagi tisztátalanság fogalma, tárgyi világ (17 1.) Építményeinknek mi is fundamentumot ásunk, mélyet, sötétet és irtózatost, melyből igen gyakran apáinknak roncsolt, avult csontjaifehérlenek (24 1.) Aki úgy felállítja a kívánalmakat, a jó prédikáczió kellékeit úgy körülírja, mint szerzőnk, annak ilyen kicsiségekre is ki kell figyelmét terjesztenie. Különösen ajánlom azért ezeket szives figyelmébe. Lelkész társaimnak pedig a legszívesebben ajánlom Vásárhelyi ez első kötetét, hogy a második megígért kötet minél előbb követhesse ezt, mert csak díszére, ékességére válik egyházi beszéd iradalmunknak. Thúry Etele vámosi ref. lelkész. Válasz Galambnak. E becses lap nov. 6-iki számábn a b.-somogyi evang. ref. egyházmegy őszi rendkívüli gyűléséről tudósítás jelent meg tőlem. E „tudósításhoz az igazság érdekében“ kénytelennek érezte magát szólni Galamb. Minthogy a Rectificationak két főpontja -— az én tudomásom szerint — igen érdekelhette Körmendy Sándor urat: várakozó állást foglaltam el. S a következő számban csakugyan nyilatkozott is ő. Erre aztán a 4u-ik számban megint Galamb. Miután az általam felemlegetett dolgok vitatását nálam erősebb férfi vette kezébe: én háttérbe vonultam, ügy látom azonban, hogy K. S. ur praktikusabb ember, sem hogy idejét azzal töltené, hogy falra borsót hágjon, igy hát én kivánok a zárszó jogával élni. Miután Galamb ur rectificatiójára K. S. ur eléggé megfelelt helyettem is, ismétlésekbe meg nem akarok bocsátkozni, ezért csak a 49. sz. soraival akarok fog alkozni. Galamb reetificatiojában is, meg második felszólalásában is feltűnően hangsúlyozza az igazság étdekét. Ismeri Deák mondását is. De e bölcs mondást alig vette
