Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-12-25 / 52. szám

839 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 840 Bibliai képek. Magyar protestáns egyházi szónoklatok, a ke­resztyén morál népszerű tanítására. Irta Vásárhelyi Zsigmond ev. ref. lelkipásztor. Marosvásárhelyt, kiadja Temesvári M 1892. 8°. XXVI. 265. lap. Elöfiz. ára 1 frt 50 kr volt. A kies Erdély Székely-földjének alig négyszáz lel­ket számláló Felső-Boldogfalván — u. p. Székely-Udvar­hely — félre a világ zajától, lélekemelő munkát végez az Urnák egy ifjú Timotheusa, s im annak gyümölcséből most izlelitőt adott, hogy mások is élvezhessék hallgatóin kí­vül. Nagyon okosan cselekedett, mert prédikácziói nem mindennapi előnyekkel ékeskednek. Már az előszóból lát­juk, hogy talentumos szolgával van dolgunk. Aki igehir­detésünk irányelveiről oly egészséges, a közérdeket tel. jesen kielégítő fogalmat tud alkotni magának, aki kritikai lag megállapítja, hogy tulajdonképpen mit és hogyan kell nékünk hirdetnünk , ha egy ilyen lelkésztárs beszédeinek olvasásához kezdünk, már előre is felhívta figyelmünket és megnyerte rokonszenviinket. És ez mindig jobban fo­kozódik, minél tovább-tovább megyünk könyvében. Vásárhelyi, beszédeinek ismeretéhez maga adja a kulcsot kezünkbe. Az Idvezitő erkölcstant hirdetett úgy mond ; a mi időnkben sürgetik, hogy több tudományt, több művészetet, több közvetlenséget, több élő hitet hirdessünk; ő ezekhez még egyet tett „több jézusi morált és több eleven­séget“ az említett követelések után. Valóban prédikácziói egy kiváló moralista, egy sokat olvasott, tanult, egy min­dent megfigyelő filozóf, tiszta látókörű, élő hittel, szeretet­tel fel fegyverzett lelkipásztor képét tárják elíbénk. Ilyenek lévén a külső kritériumok, méltán kérdezi­tek : hát a belső milyen ? Oh az megfelel teljesen a külső ábrázatnak. „Igazság és Szeretet“ czimü (X) közönséges egyházi beszéde a 25 között legjobban megnyerte tetszésemet. Tárgya, vagyis alapigéje Salamon emez ítélete „Vágjátok két részre amaz eleven gyermeket, és adjátok az egyiket egyiknek, a másikat pedig a másiknak.“ A figyelmet tel­jesen lekötő bevezetés, és egészen helyes felosztás után felségesen tárgyalja az osztó igazságot és a megosztha­­tatlan szeretetet. Oly erős logikával, hatalmas érveléssel, meggyőző indokolással és igaz tanúsággal van Írva ezen beszéd, hogy részemről legelső helyre teszem, minden pré­dikácziói között. A Ví. beszéd méltán sorakozik ezután- Tárgya a karácsonyi evangyélium, felfogása egeszen új) de teljesen helyes ; bőséges erkölcsi tanúságokat, igaz ka. rácsonyi örömöt hirdet. A VIII. és XX. számú rendkívül tartalmas két be­széd. Az első új év napjáu Márk VIII. 1. 2. alapígével régi és új építményekről tárgyal, és felejthetetlen erköl­csi igazsággal záródik, a másikat pedig egyházmegyei közgyűlés napján mondotta el szerzőnk, a keresztyén sza­badságról írván egy remek beszédet. Nem azért emeltem ki ezt a négy beszédet, mintha a többiről hallgatván, megtagadnám tőlük az elismerés ko smruját, sőt inkább azért hallgatok, hogy a szives olvasó­nak ítéletét befolyásolni nem akarom. Bármiről ir Vásár­helyi, akár az esetről, akár a felebarátról^mindig oly örök, igaz erkölcsi motívumok uralják beszédeit, hogy elbűvölve állunk meg hatásuk előtt. Megérdemelné minden egyes beszéde, hogy részletes bírálat, kimerítő méltatásban ré­szesüljön . de legyen elég most csak azon rövid, de sokat mondó motto, a mivel általánosságban mindegyik híven jellemezve lesz: „hisz ez különb dal a többinél.“ De mikor ezt kimondom, recensionalis tisztem arra is felelni: használhatók-e Vásárhelyi prédikácziói más lelké­szek által is ? A kérdésre határozott igennel felelek. Min­den lelkész, aki előadására el szokott készülni, lelki gyö­nyörűséget talál ezen beszédek logikus kidolgozásában és azon közvetlen bibliai hangban, melylyel mindegyik ékes­kedik. Vásárhelyi maga is falusi pap lévén, nem ünne­pekre, hanem közönséges vasárnapokra irta prédikácziói nagyobb részét. Van könyvében 13 közönséges, egy bűn­bánati, egy ádventi, egy karácsonyi, év utolsó vasárnap­jára, új évi, virágvasárnapi, nagypénteki, húsvéti, husvét után való vasárnapi, áldozó csütörtöki, tanévet bezáró, pünkösti. Mindegyik tartalmas, jól kidolgozott prédikáczió, s bizjny-bizony mondom néktek, kik Dobos-Révész nagy nevű szónokaink beszédeit megvettétek, igen jó dolgot cselekesztek, ha Vásárhelyi prédikáczióit megveszitek, mert velük egyszerre a legelsők sorába állott. Szerzőnknek ugyan igen jó kritikai érzéke van, mégis felhívom figyelmét arra, hogy kerülje majd a második ki­adáskor beszédeiben az ilyen kifejezéseket „világnézletek“, bölcsészeti rendszerek (16 1.) tárgyi értelem, anyagi tisz­­tátalanság fogalma, tárgyi világ (17 1.) Építményeinknek mi is fundamentumot ásunk, mélyet, sötétet és irtózatost, melyből igen gyakran apáinknak roncsolt, avult csontjaife­­hérlenek (24 1.) Aki úgy felállítja a kívánalmakat, a jó prédikáczió kellékeit úgy körülírja, mint szerzőnk, annak ilyen kicsiségekre is ki kell figyelmét terjesztenie. Külö­nösen ajánlom azért ezeket szives figyelmébe. Lelkész társaimnak pedig a legszívesebben ajánlom Vásárhelyi ez első kötetét, hogy a második megígért kö­tet minél előbb követhesse ezt, mert csak díszére, ékes­ségére válik egyházi beszéd iradalmunknak. Thúry Etele vámosi ref. lelkész. Válasz Galambnak. E becses lap nov. 6-iki számábn a b.-somogyi evang. ref. egyházmegy őszi rendkívüli gyűléséről tudósítás jelent meg tőlem. E „tudósításhoz az igazság érdekében“ kény­telennek érezte magát szólni Galamb. Minthogy a Recti­­ficationak két főpontja -— az én tudomásom szerint — igen érdekelhette Körmendy Sándor urat: várakozó állást foglaltam el. S a következő számban csakugyan nyilatko­zott is ő. Erre aztán a 4u-ik számban megint Galamb. Mi­után az általam felemlegetett dolgok vitatását nálam erő­sebb férfi vette kezébe: én háttérbe vonultam, ügy látom azonban, hogy K. S. ur praktikusabb ember, sem hogy idejét azzal töltené, hogy falra borsót hágjon, igy hát én kivánok a zárszó jogával élni. Miután Galamb ur rectificatiójára K. S. ur eléggé megfelelt helyettem is, ismétlésekbe meg nem akarok bo­csátkozni, ezért csak a 49. sz. soraival akarok fog al­­kozni. Galamb reetificatiojában is, meg második felszóla­lásában is feltűnően hangsúlyozza az igazság étdekét. Ismeri Deák mondását is. De e bölcs mondást alig vette

Next

/
Thumbnails
Contents