Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-18 / 51. szám
Harmadik évfolya m. 51. §xáin Pápa 1892. deczember 1^. -DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DU: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből. i DIÍIITtLI KV. RtF. Mim. HIVATALOS ÜIŐIÍE A HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ©< TARTALOM: Qui sibi bonus, cui malus ? Vil. tanácsbiró. — A keresztyénség programmja. Csizmadia Lajos.— Iskolaügy. A komáromi mozgalom hű képe. Vil. tanácsbiró. - Egy kis ellen kritika. Stromp László. — Vegyes k.ö zleményk. — Hivatalos rész. — Pályázat. Q,ui sibi bonus, cui malus? Az egyházkerület főiskolájának Rév-Komárom szab. kir. városába leendő áthelyezése tárgyában a pápai érdekeltség részéről tett nyilatkozatok bőséggel tanúskodnak azon igaztalan és jogtalan vádakról, melyekkel a komáromi reform, egyház támadva lett. Ezen támadásokkal szemben már egyizben e becses lapok hasábjain tétetett egy komoly kijelentés, hogy a komáromi egyházközség e mozgalomtól annyira távol áll, hogy az iskola részére ajánlatát is csak a legutóbbi időben tette meg. Ennek daczára is tétettek a harci riadó hevében olyannyilatkozatok, a melyeket cáfolat nélkül hagyni ép oly hiba volna a komáromi egyház, valamint az egyházkerület érdeke szempontjából is, mint a mily hiba volt azokat a protestáns olvasó közönség elé bocsátani. Kezdjük a legkényesebbnél. Egy köztiszteletünkre méltó kér. nyugalmazott tanácsbiró intézett nyilt támadást a komáromi reform. egyház ellen, hogy annak kezelése alatt az őrizetére bizott iskolai alapitványok elvesztek, felemlítvén egykét alapítványt azon erős célzatossággal, hogy a megbizhatlanság legsötétebb jellemzésével a főiskola áthelyezése ellen e felvetett bizalmi ténykérdést a legerősebb érvül ajánlja a kerületi intézőség figyelmébe ! A főiskolai vagyon kezelése az egyházkerületi közgyűlés és elnökség felügyelete alatt szervezet főiskolai gazdasági tanács kizárólagos hatáskörébe tartozván, a felvetett kérdésnek e tekintetbeni céltalan voltát, s igy annál fokozottabb beszámitkatóságát a támadóval szemben mindenki jól ismervén, igy azzal e tekintetben nem is foglalkozunk; hanem a megfontolatlanul sértett egyház reputatiója megköveteli, hogy az igaztalan váddal szemben az igazságot történeti hűséggel feltárjuk. Erre kötelez bennünket az egyházkerület legnépesebb egyházának legféltettebb kincse: jóhirneve és a főiskola érdeke szempontjából azon körülmény, hogy ha a bizalmi kérdés azon egyháznak hűsége és anyagi támogatása szempontjából is bírálat tárgyává tétetnék, a melynek kebelében a főiskola elhelyezést talál, úgy a komáromi reform, egyház szeplőtelen múltja és fényes jövője a múltak félreértéséből kovácsolt fegyverekkel szemben is igazolást nyerjen. A komáromi egyházi alapitványok kérdésében a tiszta tényállás a következő: Komárom szab. kir. városában a reform, egyházközség tagjai a század elején egy nagy és díszes templomot emeltek az Urnák dicsőségére! Ezen templomnak építése a harmincas évek elején nyert befejezést. S minthogy ekkor már a több évtizeden keresztül sokszorosan megújított nagy áldozatok a hívek anyagi erejét különösen a torony építésénél nagyon kimerítették, hogy az egyház a nagyszerű műnek befejezését eszközölhesse és vallásos buzgalmának symbolumát Isten igéjének hirdetéséhez átadhassa, kölcsön vette 6% kamatozással az egyházi és iskolai alapítványok egy részét, mely alapitványok összes tőke értéke akkor kitett mintegy 15.000 forintot, melynek legnagyobb részét tévé a lelkész! fizetésre rendelt közel 10,000 forintnyi papi (parochialis) alap, melyet az egyház tagjai azon czélból adtak össze, hogy ha oly összegre szaporodik fel, mely a lelkész fizetésével egyenlő évi jövödelmet nyújt, a lelkész abból fizettessék. Az iskolai alapitványok után mindaddig, a míg kollégiuma meg nem szűnt, a teljes 6(>/0 kamatokat mindenkor pontosan kiszolgáltatta. Azt, hogy kollégiuma mily nehéz viszonyok között szűnt meg, legjobban fogja tudni a nyilatkozó ur, de azért, hogy mások is helyesen legyenek informálva, ide iktatjuk. Köztudomású dolog, hogy a komáromi gymnasium fennállása idejében a tanítást 4—5 tanár eszközölte, kiknek fizetése legnagyobb részben lakás és coquiából állt. S midőn az államkormány a felsőbboktatást akkép szabályozta, hogy a komáromi gimnáziumnál is 11, mond tizenegy rendes fizetéssel ellátott tanárt 51
