Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-11 / 50. szám
799 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 800 Részlet Barcsi József székfoglaló értekezéséből. (Vége.) Frank szerint a szines virágok sziromleveleinek sárga és piros színét, úgyszintén a gyümölcsök piros színét az úgynevezett chromoplastok okkozzák, melyekben nincs cliorophyll, hanem a sárga szint a lipochromnak nevezett sárga festanyag, mely többnyire gyömbölyü, vagy korongalakú szemcsékhez van kötve és ha ez alkohollal elvonatik, a plasma vissza marad. A Solanum dulcamara, Lycopersicum, Capsicum, Lycium, Lonicera, Sorbus aucuparia és Fragaría vesca gyümölcsének piros színét veres, vagy sárgaveres festék testecskék okozzák, melyek csak némelykor gömbölyűédek, ti Főnyire szegletesek. Júek az éretlen gyümölcsben még zöldszinüek, az érés kezdetén sárgászöldek, azután sárga-veresek és végre veresek lesznek. Miután az érett gyümölcs nagyobb, mint éretlen állapotban, a sejtek szaporodásával a festékszemcsék is szaporodnak oszlás által. A chlorophyll szemcsénél említett keményitő szemcsék Nägeli szerint, a ki azokat behatóan vizsgálta, nem képeznek egy vegyületet, hanem nagyobbrészt vízből, cellulose és granuloseból állanak, mint két isomer széuhydrat vegyiiletből, azért vegyileg hasonlitnak a sejthártyához, jód oldat kékre festi. Ez a legelterjedtebb szerves anyagok közé tartozik és a víz különböző eloszlása folytán keletkezett réteges szerkezetű szemcsékben fordul elő. A legbelső réteg a legvizdúsabb, ezt vizszegényebb réteg veszi körül, és így tovább; miután a vizszegényebb réteg világosabb, a vizdúsabb sötétebb, igen jól megkülönböztethető górcső alatt. A keményitő szemcsék csak olyan sejtekben feldúlnak elő, melyekben protoplasma van, azért nincsen keményitő a farész légcsöveiben, mihelyt a protoplasma elveszett. Ezek kezdetben igen kicsik és csak azután nagyobbodnak a Nägeli által megállított intussusceptio által, mely szerint a keményitő nem rakodik le a meglevő szemcsékre, hanem belehatol a már meglevő anyag közé sugaras és érintői irányban. Kezdetben vizszegény, később vizet vesz fel és vizdúsabb lesz a belseje, melyet vizszegény réteg vesz körül és ez ketté válik vizdusréteg féllépése által. A chlorophyllszemcsékben levő keményitő áthasonlitási keményítőnek neveztetik, mert az ott keletkezett áthasonlitás utján; a gumókban, magvakban és az alapszövetben levőt tartalék keményítőnek nevezik, mert oda halmozódott fel, hogy újból feloldassék és ujsejtek, illetőleg sejthártyák képzésére fordittassék. Az oszlásban és növekedésben levő sejtek plasmájában is vannak apró szemcsék, melyek újból eltűnnek, és valószínűleg a vele megegyező sejthártya képzésére szolgál, ez a vándorló keményitő. A keményitőszemcsék feloldása kívülről befelé történik, de nem rétegenként, hanem menetek lépnek fel és a szemcse szétesik egyes darabokra. A sejt belsejét kitöltő anyagot a sejthártya veszi körül. Ez kezdetben vékony egynemű hártya, mely a protoplasmából vált ki és avval érintkezik a belső oldalon. Ha vizelvonó anyag hat a protoplasmára, pl. czukoroldat, akkor a sejthártya jólkivehető, mert a plasma visszahúzódik. A sejthártya vastagodása és növekedése kétféle, u. m. felület és vastagságban való növés. A felület növés idézi elő a térfogatban való gyarapodást, tehát a sejtnek egész növését és addig tart, mig kellő nagyságát eléri a sejt és sejthártya. Ezen felületnövés kezdetben egyenletes, később némely növényeknél alakváltozással van összekötve. A sejthártyának vastagságban való növése kétféle, vagy centrifugális, vagy centripetalis, azaz vagy a sejthártya felületén történik a vastagodás, vagy a belsőoldalán, némely sejtnél mindkét oldalon. A kívülről történő vastagodás csak a szabadon élő sejteknél lordul elő, mint pl. a virágporsejteknél, a spóráknál hol különböző alakú kinövések, tüskék, csapok, dudorok keletkeznek, úgyszintén az epidermis felületén levő különböző alakú kiemelkedések. Az egymással összeköttetésben levő sejtek fala csak belülről vastagodliatik. Ezen megvastagodott sejthártyák kölcsönzik a növénynek kellő szilárdságát. Azonban ritkán történik a vastagodás minden irányban egyformán, mert a fenntartásukra szükséges tápanyagnak egyik sejtből a másikba való átszivárgása végett egyes helyeken az eredeti vékony fal marad meg, mig a többi rész megvastagszik, különösen az edényeknél, hol a sejtfal megvastagodása szerint megkülönböztetünk lépcsős, csavaros, pettyes és pitvarosán pettyes edényeket. A sejthártya legfinomabb szerkezetét illetőleg Wiesner felfedezte a legkisebb részeket és dermatosomáknak nevezi; ezek tehát megfelelnek azon kis részecskéknek, miket Haustein a plasmában mikrosomaknak és a sejtmagnál Strasburger nucleo-mikrosomáknak nevez. A fiatal vékony hártya tiszta cellulose, amiért a vizet könyen átbocsátja, kevéssé duzzad, nagyon rugauyos színtelen és kifejlett állapotban is megmarad. Sok sejtnél chemiai változáson megyen át a sejtmag és evvel Összefüggőig physikai változáson is, ilyen az elparásodás és elfásodás. Azonban most nem folytatom a sejt ismertetését, hanem mielőtt megköszönném a mélyen tisztelt közönség szives figyelmét, melylyel megajándékozni méltóztatott, kedves kötelességemnek tartom a Főtiszt. Egyházkerületnek megválasztatásomért hálás köszönetét mondani. A szeretve tisztelt kartárs urakat kérem, tartsanak meg továbbra is szives jóakaratukban. * * * Jelen értekezésem kidolgozott alakban az iskolai értesítőben fog megjelenni, a midőn közölve lesz a használt könyvek jegyzéke; most csak annyit említek meg, hogy mintegy 17 német szerzőtől 28 munkát használtam, illetőleg fogok felhasználni. Barcsi József.
