Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-11-27 / 48. szám
777 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 77.8 Ilyen érzelmekkel jelentem meg a pápai egyházmegye adorjáuházai ev. ref. egyházában 1892. Nov. 20-án, hova templom s orgona szentelésre valék sok másokkal együtt - hivatalos. * * * Az adorjánházi ev. ref. egyház folyó év tavaszán elhatározta, hogy templomát, tornyát renoválja, — templomát deszka-mennyezet helyett szilárd stukaturral látja el, tornyát újból fedeti bádoggal s mind kettőt kitisztogattatja, kívül, belül. — Erre előirányoz s kivet tagjaira 2779 frt 16 krt, melyet az építés föl is emésztett. Károlyi József és neje Edvi Lidia vönöczki lakosok, ref. egyházunk uj; de hiv tagjai 600 frt költséggel uj, 6 változatú orgonát készíttetnek. Gyomoréi Józsefné s Gyömörei Sámuelné, e két kegyes özvegy urasztalát adományoz, három finom terítékkel 85 frt értékben. A gazdag és szegény egy oltárra, az Ur oltárára felhozott kegyes adományából uj szószék (katedra) készíttetett 100 frt értékben. Erre Löké Lajos és neje Patkó Zsuzsánna díszes terítéket helyeznek 15 frt költséggel. S az Ur háza kész, a szép nap felvirrad. E napon minden a Seregek Urának Istenének dicsőségére felajánltatik, felszenteltetik. Egész marczalmente megmozdult, sietett az Ur e sionja felé, seregestől özönlött oda, hogy részt vegyen az örvendők örömében. E napon az áldozatkészség tüze fellobogott; e nap nemcsak adorjánházának, hanem benne és általa egész ev. ref. egyházunknak örömünnepe! * Tiz óra tájban megcsendülnek a harangok ércznyelvei. Templomba hívogatnak azok, melynek nyugalmát e gyülekezet már oly rég nem élvezé. S mint méhraj zajong a tenger nép és a teplom csak nehezen fogadhatja be az ige után szomjuhozókat. E templom minden része szentté lesz, mert legkisebbnyi helyén egy ájtatos hivő buzgó szive dobog! Csakhamar megjelenik a szent alkalmatosságra egybegyült lelkészsereg, egyházmegyénk tisztelt esperesének vezetése alatt az Ur tornácziban. Megzendiil az első zsolozsma: „Atyánk! ha innen az egekre könyörgésink emelkednek: nyisd meg az oly zörgetésekre ajtajait kegyelmednek.“ (233. dics. 5. v.) — mint segítségül hívás imája, utánna pedig a 74. dicséret, az öröm és bánkódás, a megalázkodás és bizalom e felséges éneke. Idő telik bele, mig végre a „nép“ úgy a hogy elhelyezkedik, s Nagytiszteletü Esperes urunk a szószékre lép? hogy a templomot, orgonát megáldva, közisteni tiszteletre átengedje, a Jehovának nevében fölszentelje ! Megszoktuk már ő nála, hogy imát, beszédet, alkalmat művészettel fűz össze; fedd, tanít, vigasztal s emel fel a magasba, honnan megkönnyebbülve tér vissza a kebel e földre, érzelmeit lepergő könycseppekben nyilvánítani. Beszédének alapigéje: Zsolt. 96: 1, 6—9. versei; themája e kérdésben nyer kifejezést: „A keresztyén templomnak mi az eszméje s micsoda ékességekkel kell annak tündökölnie? E szép beszéd mély hatását megkoronázta az apostoli ihlettől átlengett áldás, s a felszentelő szavak keresetlen egyszerűsége, párosulva szívhez szóló melegséggel. Az ünnepély programmjának második pontja volt az egyház monográfiája, melyet a helybeli lelkész olvasott fel, T. Komjáthy János ur. — Kiemeljük belőle, hogy az egyház anyaköuyvei 1730-tól vezettetnek, renovált templomának fundamentuma 1783. Nov. 17-én tétetett le; tornya 1816-ban épült: iskolája s tanitólaka korszerű, lelkészlaka fényes; van magtárja, mintegy 500 mérő gabnával, szóval, van ott rend és mód, itt a bizonyság, hogy ha Pál plántál, Apollós öntöz, az Ur nem vonja meg az előmenetelt. Úrvacsora osztás követte ezt, s az Ur oltára körül T. Fazekas József mihályházai és T. Jakab Pál csögleí lelkész urak forgolódtak. — Részemről csak helyeselni tudom. hogy Fazekas lelkész ur, az úrvacsora felett tartott beszédjében minden vonatkoztatást került. így volt az valóban „úrvacsorája“, melynek semmi köze egyébbhez, mint a mindig bűnös ember leikéhez, s az azért lett örök váltsághalálhoz. — Szép szavakkal bocsátá el a gyülekezetét Jakab lelkész ur s mi is engedtünk elbocsátó áldásának, hogy egy szép nap maradandó emlékeinek koszorúját a helybeli lelkész vendégszerető házánál fűzzük össze. Végül megemlítem, hogy a fölszentelés után az uj orgona Gáthy pápai főisk. zenetanár ur elragadó praelud;urnával zendült meg. — Én nem dicsérhetem őt, mert kicsinynek érzem magam az ő dicséretére. — Ugyan ő tanította meg az adorjáuházai tanító urat orgonázni, pár hónap alatt! Méltó reá, hogy egyházunk megtisztelje benne azt a férfiút, ki egyházáért semmi fáradságot nem ismer. Áldja meg az Isten mindazokat, kik nekünk e szép napot előkésziték, szerezték. — Virágozzék az adorjánházi szent gyülekezet, hogy fénylvén ők, másoknak is világosságul szolgáljanak! b. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Lapunk t. olvasói közül azokat, kik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, szeretettel kérjük tartozásuknak minél előbb leendő kiegyenlítésére, hogy tetemesen felszaporodott nyomdai tartozásunknak mi is eleget tehessünk. — Személyi liirek. Németh István, lapunk szerkesztője, mint a dunántúli kerület egyik rendes tanárképviselője, a zsinatra ment. Távolléte alatt a szerkesztői teendőket Borsos István végzi. Szilágyi József, pápai főgymn. igazgató, akadályoztatása miatt a zsinatra nem mehetvén, helyette az egyik pótképviseli, dr. Vida Károly csurgói főgymn. igazgató hivatott be. Száz Kálmán, várpalotai h. lelkészt, a kádártai ev. ref. egyház rendes lelkészévé megválasztotta. Üdvözöljük, s áldást kívánunk munkájára.
