Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-11-20 / 47. szám
761 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 762 perességre legtöbb szavazatot nyert egyének közül új szavazás alá ne tűzessék ki. E jogi képtelenséget logikai képtelenséggel állító udvari jogvédő úrral szemben kénytelen vagyok kifejezést adui annak, hogy Galamb ur aligha hallgatott prot. egyházjogot, vagy a saját maga ellenében tapasztalt sokféle jogi eljárások nagyon megzavarták jogi felfogását és judiciumát, midőn jogi képtelenségnek meri állítani a a prot. egyházi életben azt, ha valaki, a prot. jogfejleményben annyira előtérbe nyomult individuális jogot, a r. kath. egyház erőszakkal üdvözítő „Compelle intrare“ tanával szemben érvényesíteni akarja. Hol vau az az erő, hol van az a hatalom, mely érvényt tudjon szerezni, az egyéni komoly elhatározással szemben, azon felfogásnak, hogy valakire rá oktroyáltassék, s éppen a szabadon gondolkozó prot. egyházban, oly hivatal, amit az illető elfogadni egyáltalán nem akar. S Galamb ur tudja legjobban, hogy alólirt jó előre, még a választás elrendelése előtti tapogatódzások és kombinációkkal szemben is, úgy ő előtte, mint igen tekintélyes férfiak előtt is, nem egyszer a leghatározottabban kijelentette, hogy ő róla, ki úgy hiszi, hogy 10 év alatt leróvta ez iránybani kötelezettségét, szó se legyen, s hiában lenne szó ? S ha ez elhatározását kompetens forum, t. i. azon egyh. megyei közgyűlés előtt jelenti ki, mely legfőképp úgy is éppen az esp. szavazatok eredménye s a további szavazat miként leendő elrendelése tárgyában hivatott össze: miféle jogi képtelenség volna abban, hogy a kompetens egyházmegye igy szóljon: „miután illetékes utón és módon' meggyőződést szereztem arról, hogy a szavazat egy egyénnel szemben csak fictió lenne, az illető neve kihagyatik, s a következő 1 egyenlő szavazatot nyert, s ez irányban kötelességet még nem teljesített egyén tűzetik ki uj szavazás alá.“ Galamb urnák azon jogi felfogását, mely az enyimet tartja képtelennek, a nálunknál képesebb jogászok ítéletére bízom, azon furcsa felfogásával együtt, melyet az „a posse ad esse non valet consenquentiau logikájával szemben tanúsít, mondván ha az a 10— 12 egyén, ki több kevesebb szavazatot kapott, mind hasonló óhajjal lépne föl. a választásból kibontakozni sohasem lehetne.“ De ha nem lépett föl! Nos? hát akkor nem lehetne kibontakozni ? És ha valamennyi visszalépne is, nem lehetne-e kibontakozni hivatott tekintélyes férfiak, s nem szerénytelenül előtérbe tolakodó rokonok és érdekeltek által összehívott értekezlet komoly és elfogulatlan mérlegelése alap ján történő megállapodással, ahol ki lenne zárva, az egyházmegye jól felfogott érdekében, olyféle prot. őszinteséghez és határozottsághoz bizony nem méltó, mert jezuistikus elhatározás, mint a minő a K . . . rra egyoldalulag öszszehivott értekezleten történt, hogy „válasszuk meg.........t, hogg rehabilitáltassék, de mondjuk meg aztán nekie, hogy el ne fogadja!“ Hát nem komikus dolog ez G. uram ? S ha van valami igaza önnek a S. F.-el szemben, csak annyiban van, hogy bizony az ily választás nem annyira komikus, mint már valóságos komédia, melynek vége, a legvalószínűbben, tragoedia lessz; már t. i. ha B. is úgy gondolkozik, mint a viszonyokban tájékozatlau, vagy az egykori vércséből, hála fejében, galambbá szelídült pártfogója. Van még G. ur „Rectificatió“-jának egy tétele, a mihez szintén közöm van. Én e lapok 45.-számában hivatkoztam a főiskolai kérdésben tett felszóllamlásomban az esp. jelentésnek ezen ügyre vonatkozó passusára s az egyházmegyének abból kifolyólag hozott határozatára. G. ur „rectificatio“-jában jónak látja ezt az ügyet isr homályba burkolni. A Prot. Egyház és Isk. Lapban, egyházmegyei gyűlésünkről írott közleményében, reprodukálta esp. ur posta galambja az esp. jelentésnek nagyobb részét, szórul-szóra, csupán a pápai főiskolára vonatkozó passust látta jónak,— tendentiozusan, — kihagyni. Fölhívom G. urat, szíveskedjék közölni, — hisz látjuk, hogy módjában van, — esp. uv jelentésének a r.-komáromi törekvésre vonatkozó, elitéld passusát is, hogy igy „rectificálja,“ ha már benne van a reetificatióban, saját közleményét is, majd azt Írtam, önnön’magát is, ami, mint látszik, könnyen megy náj.a. A kouviktusi kötvényekhez, K. J. fölvilágosítása után,, nincs szavam. Requiescat in pace, én miattam. A Somssich pénz kezelésének korrektségét (?) jobban ismeri az egyházmegye közönsége, mintsem G. ur mystifikáló rectificatiójára hederitene. Nem lehet azt galamb szárnyakkal befedezni. S ha reám is vonatkoznék G. ur utolsó passusa, melyben az egyenetlenkedő vezérek dicsőségéről (?) szóll, legyen meggyőződve G. ur, hogy sokkal inkább tisztában vagyok azzal, hogy mit szab elém egyházmegyém és egyetemes egyházunk iránti kötelességem, mit prot. önérzetem, mintsem egyenetlenkedési viszketeg vezetne akkor, mikor azon, tudom hogy hálátlan szerepre vállalkozom, hogy a pénzváltók asztalait felforgassam. Súlyos visszaélések elé gátat vonni akarni, nem egyenetlenkedés G. uram, hanem, mint ön is tudja, szöszömön! kötelesség, amire bizony kevesen vállalkoznak, mert ma is könnyen talál a hatalom férfiakat, kik hozsánnát kiáltottak bár, mig azt hitték, hogy hatalomra tör és lép az embernek fia, de azonnal „feszítsd meg“-et kiáltanak, amint itélőszékében látják a főpapot. Körmendy S. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Lapunk t. olvasói közül azokat, kik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, szeretettel kérjük tartozásuknak minél előbb leendő kiegyenlítésére, hogy tetemesen felszaporodott nyomdai tartozásunknak mi is eleget tehessünk. — A pápai főiskolai ifjúsági képzőtársulat f. hó 12-én délután a főiskola nagytermében Katona ünnepélyt tartott. Az ünnepélyen, mely 3 órakor kezdődött, jele» volt a város intelligentiája. A programúi 6 pontból ál-